SP szmájlija, avagy a Twitter hatalma
Hát akkor Lovasi után egy másik díjazott, no nem Kossuth-díjas vagy egyéb komoly művészeti díjas, hanem egy Fonogram-reménység: SP.
A csávó inkább szubkulturális érdekesség, mint bármi más. Tavaly azzal érdemelte ki a figyelmet, hogy egy csomó tinédzser indul be neve és zenéje hallatán, másrészt pedig ő lett tavaly a Twitterarc a Yamm.hu versenyén.
Ma este pedig fellépett a Frankó Fesztiválon, ahol partnercég képviselőjeként és tudósítóként voltam ott, legalábbis az üzletember-találkozó részen, míg a család élvezte a fesztivál és a Csaba Center egyéb áldásait.
Interakcióba is keveredtem a celeb úrral (aki mellesleg két évvel fiatalabb elsőszülött gyermekemnél, Eriknél), kitwittereltem róla egy fotót, ő pedig egy szmájlival reagálta le a mobillal nem túl jól sikerült paparazzi-alkotást. (Vicces, hogy perceken belül két SP-rajongó lány követni kezdett a Twitteren, kíváncsi vagyok, mikor iratkoznak le :)).
Ha most médiatanárbácsi lennék, úgy vonnám le röviden a konklúziót, hogy lám-lám a Twitter generációk és kultúrák közt is képes hidat építeni, és ez jó dolog.
Közösségi média Békés megyében, laikusoknak
Elkészült egy viszonylag nagyobb lélegzetű cikk a Beol és a Békés Megyei Hírlap részére a közösségi médiáról, elsősorban laikusok részére, de igyekezve megtartani a szakszerűség látszatát.
A Facebookra és a Twitterre koncentráltam, két aktív Békés megyei netező szólal meg, a gazdasági szférát Kerekes Jani képviseli, a kulturálist pedig Koszecz Sanyi, aki a békési művelődési ház igazgatója, emellett több civil projekt motorja.
Az eredeti verzió, ami itt érhető el, több mint nyolcezer karakter, a holnapi megyei hírlapba kerülő változat 2500-ra lett meghúzva, ez a médium sajátosságainak megfelelően még inkább laikusoknak szóló, amin persze azt értem, hogy nem alapjaiban magyaráz meg mindent, azt feltételezi, hogy az olvasó nagyjából tudja, miről van szó, ám nem feltétlenül mélyedt el ezekben.
Trenk báró sokszor 140 karakterben
Pénteken színházban jártunk, ahonnan nem illik twitterezni, így utólag egy megfontolt blogbejegyzés dukál.
A Trenk, avagy a vad bárót néztük meg, ami egy horvát színdarab, kvázi celeb címszereplővel, ugyanis e darabra Pindroch Csabát szerződtették Békéscsabára. Magáról az előadásról nehéz lenne kritikusan írni, mivel alapvetően nekem tetszett (már amekkora színházba járó ember vagyok), mégis volt valami hiányérzetem. Ugyanezt fogalmazta meg egyébként N. K. kolleganő kritikájában: remek színészek, színészi alakítások, maga a darab is a helyén van, könnyen levehető társadalmi mondanivalóval, mi több aktualizált mondanivalóval, a színház sem kispályázott a megvalósítással, mégis válámi van, de nem az igazi...
Ennek ellenére azt mondom, nem érdemes kihagyni az előadást, annál is inkább, mert az utóbbi évek munkáját figyelve pozitív változások folynak az intézményben, Fekete Péter direktor szerintem jó arányban adagolja a magas és tömegkultúrát, a modern törekvéseket, s ezekbe beleférnek olyan populáris, mégis underground elemek, amik az én szívemhez is közel állnak. És persze az is szimpatikus, hogy az igazgató és csapata jól bánik a médiával és általában a kommunikációval - persze a szó pozitív értelmében, például a művészeti titkárral a közelmúltban a Twitterről beszélgettünk, ami persze még nem feltétlenül érdem, viszont vicces lesz, ha rövidesen 140 karakteres beszámolók érkeznek a próbákról, az előadásokról és persze a bulikról a színészklubból. (Itt lehet követni, még csak hatan vagyunk...)
És talán egyszer a nézőtérről sem lesz ciki elküldeni egy-egy twitet, lehetőség szerint minél kevesebb ilyet: jaj, de unom...
Választási közhelyek, webkettes szósszal nyakonöntve
Friss jegyzetem az 50 + célcsoportnak, azaz a holnapi Békés Megyei Hírlapnak, még szerkesztő sem látta - választás előtti közhelyek, némi webkettes szósszal nyakonöntve, szigorúan 1600 karakteren belül maradva és linkek nélkül, mert ez egy újságcikk.
Sár helyett fantáziát
Minden eddiginél durvább kampányra számít a Békés megyei közvélemény, legalábbis azon része részt vett a Beol egyik múlt heti szavazásán. A minta persze nem reprezentatív, ám a napi szavazásokon nyert eredmények az esetek többségében megegyeznek más mérésekkel.
Egyelőre semmi nem igazolja egyébként, hogy durvulna a kampány, sőt inkább enyhe unalom és főleg fantáziátlanság árad az újságpapírból, a tévé képernyőjéről, a számítógép és a mobil kijelzőjéről. Erre legjobb példa a nyugdíjasokra áradó össztűz a nagy pártok részéről: hirtelen fontosak lettek a nagymamák és a nagypapák, hiszen ők a szavazataikkal felülírnak minden más társadalmi csoportot.
Talán a kis pártok visznek némi színt a kampányba, nekik ugyanis óriásplakátra, tévészpotra nemigen futja, ráadásul a hagyományos formákkal egyre kevesebb potenciális választó érhető el. Így ha a hegy nem megy Mohamedhez, Mohamed megy a hegyhez: több formáció sikeresen beágyazta magát a közösségi webre, főként a Facebookra, de valamire való kampánystáb és jelölt blogot vezet és persze a Twitteren is megnyilvánul.
A web 2.0-ban rejlő lehetőségekkel azért a nagyok is megpróbálnak élni (Obama ebből a szempontból mindkét oldalon példakép), ám egyelőre csak csetlés-botlásnak tűnik például Szanyi Tibor twitteres és Orbán Viktor facebookos jelenléte. Talán abból az aranyigazságból indultak ki, hogy aki egy forradalmat nem tud legyőzni, álljon az élére.
Durvulás tehát egyelőre nincs, inkább csak tapogatózás, de az elkövetkező bő két hónap még sok mindent hozhat. Reménykedjünk, hogy téved a többség, már ami a durvulást illeti, rosszindulat helyett hátha a fantázia uralja ezt a 2010-es kampányt.
Istentisztelet 2.0
Nem vagyok templombajáró, ha kérdezik, a "maga módján vallásos" rovatot jelölöm be, ma viszont családi kötelezettségből vettem részt a szarvasi Ótemplom istentiszteletén: ugyanitt búcsúztatták egy évvel ezelőtt édesanyámat, így a gyászév leteltével apámmal ismét elmentünk a szarvasi evangélikus gyülekezet karácsonyi istentiszteletére, ahol nagy örömömre most is Lázár Zsolt barátom volt az egyik szolgáló lelkész.
A templomi etikett viszonylag merev dolog, azonban úgy gondoltam, nem lesz blaszfémia, ha a mobilomról még az esemény megkezdése előtt kinyomok egy twitet, hiszen ez kedvenc mikroblogunk lényege: hol vagy, mit csinálsz most?
Aztán rájöttem, hogy gyakorlatilag a tech forradalmat nem én csináltam a templomban, hanem maguk a lelkészek. Jó, a web előtt korszak technológiáját dobták be, de nem sok helyen látunk - mármint a történelmi egyházaknál - két kivetítő vásznak, rajta powerpoint-prezin az aktuális igehelyek, énekek, sőt kották is. Otthon maradt az énekeskönyv? Sebej. Nincs itt a szemüveg? Nézz fel az oltár felé.
Amúgy tetszett Lázár Zsolt és lelkész kollégája prédikációja is, különösen, hogy érintették a klímacsúcsot is, azaz a szarvasi történelmi templomba nem csak a high-tech világa, hanem a 21. század másik fontos gondolata, a környezetvédelem is beköltözött.
Halleluja!
SP, a twitterarc
SP nyerte meg a Yamm.hu twitterarcversenyét - no, ez olyan mondat, ami tavaly ilyenkor a nyerte és a twitter kivételével nem sokat mondott volna nekem és még nagyon sokaknak.
De a megfejtés mára világos: SP (Éder Krisztián) egy fiatal tinisztár, akinek a nevét én is csak néhány hete hallottam először, amikor fellépett valami helyi plázabulin és a célcsoport őrjöngött érte.
A Yamm.hu pedig egy szintén közelmúltban indult szolgáltatás, ami egész komoly célokkal vágott neki a Twitter népszerűsítésébe és mitagadás, ezt sikeresen is csinálja. Mindjárt itt van a misszió fő sodrása: bemutatja a twitterező hírességeket, akik közt van egyébként normális, szalonképes művész is és persze ott vannak a média által generált alkalmi senkik. A twitterarcverseny pedig egy néhány hete indított promóciós akció, amely egy kicsit megmozgatta a csiripelő közösséget, egyébként korrektül és színvonalasan.
Nem mondom, hogy SP a senkik közé tartozik, mindenesetre ő egy olyan területén lakozik a showbiznisznek, amit én még informálisan sem fogyasztok. Az tény, hogy a fiú már nem csak a színpad előtt tud mozgósítani tömegeket, hanem egy ilyen twitterversenyen is (igaz, itt csak 336 szavazatot gyűjtött, ami azonban ebben a szcénában már komoly számnak számít, különösen annak fényében, hogy Hírbehozó 227-et kapott).
Ez azt jelenti, hogy a Twitter elhagyta belterjes, úgynevezett geek jellegét, s ha még nem is intézményesült, de elindult a popularitás felé, akárcsak annak idején a blogok, melyeknél az áttörést szintén az jelentette, hogy a női portálok oldalvizein megjelentek az első ismert bestiák akkor még webnaplónak mondott irományai.
Ja igen, a versenyre én is regisztráltam magam, icicipicit kampányoltam is itt a blogon, játszásiból, s bár a top 50-ben nem szerepelek (ahová tíz ponttal már fel lehetett kerülni), kilenc szavazatom nekem is volt, legalábbis a múlt heti adatok szerint. Úgyhogy mindenkinek köszönöm a voksokat és a követést, szám szerint 185 júzernek a jelen állás szerint.
Hótúra Baranyán, Tolnán, Bács-Kiskunon és Csongrádon át
Lehet, hogy a koppenhágai eredménnyel lett elégedetlen az ég, mindenesetre szombaton délután Pécsett ért bennünket a később országossá váló havazás kezdete. Erika ugyanis letudott három vizsgát, én pedig elkísértem, pont az időjárás viszontagságait némileg enyhítendő.
A nap jól is indult: sima út oda, Erika hamar letudta a vizsgákat, én az Árkádban youppie-skodtam addig, majd jött a feketeleves. Én szerencsére ilyen időben tanultam vezetni néhány évtizede (hehe, érdekes, egy jó öreg Skoda 120-ason), türelmes sofőr is vagyok, így nem okozott gondot a 40-50-60-as tempóban történő csúszkálás Pécstől Békéscsabáig, viszont hazaérve rendkívül jólesett az a pohár pálinka, ami részben az én pálinkám is is, hiszen benne van az orosházi Nefelejcs utcai baracktermés java is.
A részletekkel nem fárasztanám sem magam, sem az olvasót, ugyanis azt már a 2009-es módi szerint Twitteren tudósítottuk, Erika (@nagyera) két mobillal nyomta a csiripeket a világba, az enyémen a fotók készültek, a sajátjáról pedig nyomta a 140 karakteres beszámolókat.
Konklúzió nincs, vagyis annyi, hogy a civilizált embernek ritkán adatik meg bármilyen teljesítménypróba (bringásnak télen), így egy kicsit elégedett lehetek magammal, mondjuk néhány órácskára...
Megvan az első Twitter-áldozat
Elég vicces dolog történt ma a magyar telekommunikációs világban: a Vodafone kirúgta azt a munkatársát, aki a múlt pénteki mobilkommunikációs fekete napba egy kis életet vitt, részletek itt, a multik webkettőhöz való viszonyáról egy szellemes poszt pedig itt
Annak idején azt figyeltük a bimbózó blogszíntér hajnalán, hogy kiket rúgnak majd ki blogposztjaik miatt, akadt is egy-két névvel és név nélkül posztoló blogger, akitől megvált a vállalata, mert valamilyen érdekeket sértve publikált információt a cégről vagy éppen a kollégákról. Volt, akit igazságtalanul, volt, aki szerintem is túllépett egy határon, mert a blogok is csak olyan kocsmaasztalok, melyek mellett az ember meggondolja, mit beszél.
Például én is a szabadság egyfajta játszótereként használom 2003 óta a Kisvárosi blogot, írok is szakmai dilemmákról, céges ügyekről, de nem teszek fel mondjuk egy félkész kampánytervet vagy egy titkos belső dokumentumot (pedig a lifestream világban milyen egyszerű lenne fél perc alatt hülyét csinálni valakiből: e-mailt forwardolni a Posterousra, ami automatikusan kinyomja a twitterre és máris félszáz követő látja, s ha tetszene nekik - az ilyesmi mindig tetszik -, retwittelik és öt percen belül akár ezrek is olvashatják, innentől az utóélete egy információnak követhetetlen)
Nos, itt van Vodafone-os emberünk munka nélkül, a kirúgás után néhány órával gyakorlatilag mindenki értesült a szánalmas vezetői döntésről, lám, az Index is hírül adta, így megvolt a maga tizenöt perces dicsősége (a Twitter korában Andy Warhol legendás kijelentését nyugodtan harmadolhatjuk, tehát öt perc dicsősége). Én azokkal értek egyet (például Uj Péter), akik szerint az igazán vagány húzás az lenne - etikus verseny ide vagy oda - ha a twitterező marketingest felvennék pr-tanácsadónak.
Kérdés, hogy rá mernek-e csörögni.
UPDATE: HH interjúja a Webisztánon Müller Tamással, a kirúgott marketingessel.
UPDATE2: Konrád ugyenerről: A történet vége az lett, hogy a T-Mobile szerencsétlen technikai zűrjének a legnagyobb vesztese a Vodafone.
Egy kis móka
Reszkess, Viharsarok!
Hosszú évek óta megfigyelhető jelenség - már napilapos tudósító koromban is így volt -, hogy ha elhúzok szabadságra, valami mindig történik szűkebb hazámban, vagyis abban a körzetben, ahol működöm. Néhány éve pedig - mióta az online médiavilágban működöm - az it világa rukkol elő valami érdekességgel, csak hogy ne legyen unalmas az élet nélkülem.
Most ahogy elnézem, ismét akad lokális médiaérdekesség: lezuhant egy néni a békéscsabai kórház ablakából, elfogták a békésszentandrási bankautomata-robbantókat, szatír borzolja a kedélyeket Békéscsabán, ma este pedig egy durvának tűnő baleset - mindez csak egy rövid lapszemle alatt.
Tavaly szeptember elejének nagy szenzációja a Chrome böngésző megjelenése volt, ami valójában nem lett akkora forradalom, aminek kinézett, mindenesetre én kedvelem és Firefox-szal kombinálva rendszeresen használom is. A bejelentés napjaiban éppen a Velencei-tónál nyaraltunk, esténként nem túl gyors mobilneten tesztelgettem a Google "csodafegyverét". Most ekkora jelentőségű fejlemény nincs, viszont én fontosnak tartom, hogy a Google Reader feedek mostmár megoszhatók a legfontosabb közösségi helyeken, így a Facebookon, Twitteren, Tumblr-en, Del.icio.us-on. Erre korábban is volt lehetőség, az úgynevezett Greasemonkey kiegészítő segítségével, de ez csak a Firefoxban működött.
Meg hát van egy személyes it-szenzáció is: szegény Erika a közel egyhetes nyaralás alatt egy kicsit megelégelhette a Twitter-lázt és ma este ő is regisztrált, úgyhogy követhetők az ő csiripjei is, ha már a blogját felfüggesztette időzavarbeli és összeférhetetlenségi okok miatt. Nem tudni, az ő filosz beállítódásának mennyire jön be a 140 karakteres mikroposztokból álló mikroblogolás (tegnap este elég termékenynek bizonyult), mindenesetre itt lehet őt követni.
A szabadságnak gyakorlatilag vége, igyekeztük a rendelkezésünkre álló időt a legtartalmasabbá tenni, talán túlontúl is mozgalmas lett az elmúlt hat nap, de tovább ismétlem magam: az aktív pihenés sokkal hasznosabb a henyélésnél.
De reggel reszkess, Viharsarok, megyünk!
Egy lokálpatrióta poszt
Megújult egy csomó minden a Twitteren, például megoldódott így utólag a Hegyalja Fesztivál előtti problémám is: mostmár minden nehézség nélkül kilistázható és beágyazható egy hashtag tartalma. Ezúttal nézzük az #oroshaza címkével ellátott csiripeket...
Miért lett nekem is minimálblogom?
2009-ben ismét elkapott a webes forradalom heve, ami egyrészt munkaköri kötelesség is, de még inkább a jövő megfejtésének igénye - bár egyre lassúbb vagyok, mitagadás.
Nem értettem az elején például, hogy mi a poén abban, ha az emberek 140 karakterben irkálnak mindenféléket, sőt sok esetben még okos emberek is csupa bugyutaságot, míg rá nem jöttem, hogy a Twitter bizony egy forradalmi találmány, aminek az előnyeiről (és hátulütőiről) most nem írnék hosszú litániákat, megtették azt már mások. Mindenesetre tény: alaposan rákaptam és mostmár nem csak privátban használom, hanem igyekszem médiamunkásként és fesztiválosként is kihasználni a benne rejlő lehetőségeket.
Most pedig egy újabb alkalmazásba szerettem bele, amit korábban gyanakodva szemléltem. Nem is csak szimplán egy alkalmazásba, hanem magába a lifestreamingnek nevezett jelenségbe. Jelesül a két vezéralkalmazásról, a Tumblr-ről és a Posterous-ról van szó, amelyek közül én az előbbit választottam, de regisztráltam az utóbbira is, igaz, itt csak tesztelgettem.
A téma két alapcikke magyarul a Médiablogon és a Webisztánon olvasható. Nagyjából azt fejtegeti Pollner és Hírbehozó is, hogy vajon a blogok halálát jelenti-e ezen jóval könnyebben kezelhető, így gyorsabb mini- vagy mikroblogok használata, vagy pedig egy kiegészítőjük. Én személy szerint az utóbbit tartom valószínűbbnek, lám, most is itt fejtem ki, hogy mit találtam, mert erre a témára több időt szánok, alaposabban átgondoltam, hozzáolvastam - tehát blogban a helye. De ha csak egy szimpla videót/linket/fotót akarok megosztani vagy egy twittercsiripnél hosszabb információt leírni/bekopizni, arra ott a minimálblog. Aminek, tegyük hozzá, nagy előnye, hogy további megoszthatósgot tesz lehetővé, például csak egy gombnyomás és megy ki a Twitterre és az infó, de például a Posterousnál szinte minden közösségi megosztóhelyre igaz ugyanez. Ja és nagyon fontos: mobilról könnyedén publikálhatsz ezekre az alkalmazásokra szöveget, képet, hangot, gyakorlatilag csak egy e-mailt kell küldeni a megadott címekre és máris ott van minden a saját közösségi színtereden.
Néhány érv, idézve Pollnert és Hírbehozót:
Évek óta arról beszélünk hogy a (hivatásos) média nem várhat többé úgy közönségére, mint a hálója közepén gubbasztó pók a legyekre. Oda kell menni, ahol ahol a potenciális közönség van. Az ambiciózus, rugalmasabb kiadványok tehát kapcsolatba kerültek a legaktívabb bloggerekkel, önálló oldalt nyitottak a Facebookon, ott vannak a Twitteren, videókat osztanak meg a YouTube-on. Ha ügyesen csinálják, bővíthetik közönségüket,közben új dolgokat tudhatnak meg az online média működéséről.
Nem a szövegformázással, css-vakargatással akarnak naphosszat bíbelődni, hanem gyorsan, egyszerűen akarnak tartalmakat ide-oda kötögetni, újramegosztani, kommentelni, publikálni. Blogjaikkal pedig már nem online újságok címlapjaira akarnak legelsősorban kikerülni, hanem jelen akarnak lenni a tartalomújraelosztás hálózataiban: Twitteren, Facebookon, Tumblr-repostokban.
Irány Tokaj
Indulás előtt néhány perccel még néhány szó: irány Hegyalja, más tipusú kihívások, igaz, papíron szabadság, de pihenés helyett másféle feltöltődés, legalábbis kulturálisan.
Leginkább más platformokon leszek jelen: Hegyalja honlap, Hegyalja blog, Hegyalja Twitter és persze saját Twitter, illetve azt hiszem, a még csak alakulóban lévő Tumblr.com-os miniblogomra kerül több anyag, mint ide (majd erről később írok még, félő, nem ezen a héten.)
Na szóval: ellenőrizni, minden be van-e pakolva, tankolás, aztán bye-bye Orosháza, bye-bye Békés megye...
#hegya hesteg
Bár más fesztiválok is csinálták már, mégiscsak forradalminak gondolom (még), ha a hegyaljás kommunikációt kiterjesztjük a Twitterre is, ám hogy a csiripelésben rejlő lehetőségeket minél hatékonyabban kihasználjuk, bevonjuk a nagyérdeműt.
Azaz követőink automatikusan nézhetik azt, amit mi csiripelünk, a www.twitter.com/hegyalja alatt bárki nézheti a rövid szövegeket és a Twitpic-fotókat, ám aki a helyszínről vagy bárhonnan Hegyalja-témában nyilvánul meg Twitteren, megpróbáljuk rávenni különböző csatornákon, hogy használja a #hegya kifejezést (szakszóval: hashtaget), így ezek a bejegyzések egy helyen megtekinthetők és a téma iránt érdeklők gyors és remélhetőleg sok igényt kielégítő képet kapnak, például én a Zöld Sátorból nyomok friss helyzetjelentést, más a nagyszínpad elől, a harmadik csiripelő pedig az A38-as színpadról és a sor így folytatható...
Tehát ha csiripelsz a feszkón, ne felejtsd el: #hegya...
Csiripel a Hegyalja Fesztivál is
Egy fesztivál is csiripelhet? IGEEEN! - ezt csiripeltük elsőként a Hegyalja Fesztivál ma elindított Twitter-oldalán. Kövesd!
Úton lenni...
Az idén sokkal jobban ment a tekerés, nem fájt a térdem és a szélirány is jobb volt, legalábbis az első napon, így tényleg nagyon kellemes élmény maradt a Békéscsaba-Arad-Békéscsaba szupermaraton. S nem csak én voltam jó állapotban, hanem a bringám is, így minden feltétel adott volt a túrához.
Van rengeteg jó élményünk, de én most eltekintenék a sztorizástól. Útibeszámolók, fotók elég sok helyen találhatók, természetesen nekem saját magam felé hajlik a kezem, így elsősorban a közös Twitter-tudósítást ajánlom, de mivel elég béna voltam sok posztnál, lemaradt a tag (#bcsarad), így külön is érdemes rámenni a Beol-Twitterre is és persze a Beolra és sok más, a témával foglalkozó oldalra.
Több kommentelő mondjuk szokványos tudósítást várt szubjektív mikroblogposztok helyett, ezzel sajnos nem tudtam szolgálni (és a rendszer sem teszi lehetővé), de tekerés közben, nyeregből igen nehéz sportújságírósan nyomni az infókat.
A verseny kétségtelenül legkomolyabb színfoltja egy 53 éves tiszakécskei velocipédes volt, akivel videóinterjút is csináltam a Nokiával, no nem kell Travel csatornás okosságra gondolni, csupán egy laza beszélgetésre, íme:
Csiripelés bringanyeregből
Médiatörténeti eseménynek nem nevezném azért, de mindenképpen izgalmas kihívás alkotónak és fogyasztónak egyaránt, hogy a jövő heti Békéscsaba-Arad-Békéscsaba szupermaraton tudósítása a Twitter segítségével történik majd, azaz a Beol.hu csivitelőoldalára nyomogatjuk fel egyenesen a biciklinyeregből a max. 140 karakteres üzeneteket, illetve a fotókat.
Ezzel egy picit talán hozzá tudunk járulni az új dilit népszerűsítő mozgalomhoz, ami főként a Nagy Twitterversenyben nyilvánul meg, de maga a szaksajtót és a szakmai blogokat is komolyan foglalkoztatja a 140 karakterben egyszerre közösségi, információs és/vagy kommunikációs céllal történő csiripelés jelene és lehetséges jövője. Egyébként nem csak én, hanem Kerekes Jani is arra készül, hogy saját oldalán twitel az eseményekről.
Azért persze nem árt, ha a biciklis és a humán feltételek is adottak, ennek jegyében a bringámat most vizsgálják át és ahol kell, meggyógyítják, én pedig amikor csak tudok, kondiban tartom magam az idei nagy tekerésre.
Csirip, csirip
Twitter-ügyben talán egy kicsit lassú reagálású voltam, regisztráltam ugyan én már hónapokkal ezelőtt, de nem igazán kaptam rá az ízére, azonban mostmár kezdem élvezni (de lehet, hogy csak szimplán sznob vagyok :)), például a tegnapi hosszú napomom egész termékeny voltam és rövid üzenetekkel bombáztam a virtuális világot.
Ja, és persze van már a Beolnak is Twittere, hátha nálunk is őrületté válik és mi is hatékony marketingkommunikációs eszközként használhatjuk (ezt is).
