Kelly északra megy
Most azt próbálom kitalálni, hogy rohadék vagyok-e vagy sem. Elajándékoztam ugyanis másfél éves basset hound kutyusunkat, de nem azért, mert meguntuk, vagy sokalljuk a tartás költségeit: egyszerűen nincs rá időnk, nem tudjuk számára biztosítani a minőségi kutyalét alapjait. Azaz: nem foglalkozunk vele eleget, nem tudjuk rááldozni azt a napi kötelező egy-két órát (sajnos, sokszor egymásra sem mindig jut ennyi, de azért senki ne ijedjen meg, egymást mégsem ajándékozzuk el).
Viszonylag hosszas kiválasztás után egy normális, szimpatikus füzesabonyi családra esett a választásunk a jelentkezők közül (ez lejött a beszélgetésekből és az emilekből), Kelly egy beagle mellett fog élni, remélhetőleg boldogan). Másfél év alatt talán nem alakult ki olyan kötődése, hogy ne bocsássa meg nekünk ezt a lépést, biztos vagyok benne, hogy az a bizonyos minőségi kutyalét az új helyen garantáltabb.
A "főkutyánk", Bonnie, a törpesnaci persze más, ő benti kutya, vele több időt töltünk, meg ő már mindent tud, amit tudnia kell, nincs szüksége tanításra, többletfigyelemre, neki a minőségi kutyalét az, hogy ül a gazdi lábánál, játszik a gyerekkel és bekapcsolódik napi dolgainkba.
Szívem szerint most megszavaztatnám, hogy helyesen cselekedtem-e, vannak érvek és ellenérvek (például ellenérvként fel lehet hozni a Kis Herceg-i felelősségvállalást), viszont mégis abből indulok ki, hogy a kutya érdeke mindenek előtt.
A kutya persze rövid távon biztosan csalódott - most egy Opelben zötyög Füzesabony elé, most kb. Körösladánynál járhatnak) - de bízzunk benne, hogy ez hamar elmúlik.
Reggeli csend(?)élet a Korbely-ranchon
Kutyaszorítóban
Új kutyánk órákon belül alkalmazkodottt a Nefelejcs utcai viszonyokhoz, lényegében minden korábbi félelmem, ami a basset hunddal szemben megvolt, elinalt. Kelly kutya persze kinti kutya lesz, Bonnie pedig marad panelban szocializálódott fotellakónak. Lehet, hogy nem egészen igazságos a dolog, azonban - bár a basset rendkívül intelligens és szeretnivaló - sok problémát megelőzünk ezzel a döntéssel.
S hogy miért éppen basset hund? Mert már régen is szerettünk volna ilyet, de mivel emeletes házban laktunk, ráadásul a negyediken, semmiféleképpen nem volt tanácsos lépcsőztetni, mert az tönkreteszi a gerincét. Most több kedvező körülmény lehetővé teszi, hogy bővítsük a kutyatárt (hely, nagyjából rendbe vágott udvar stb.), de legfőképpen az, hogy a gyerek mellett nem árt, ha van egy vele egyívású kutya, abban az értelemben, hogy ha együtt nőnek fel, jobban egymásra tudnak hangolódni.
A törpe schnauzer ugyan szereti Hédit, azonban nem igazán díjazza a közös játékokat, tekintve, hogy ő már egy mogorva, öregedő kutyus, akit megzavar egy közel három éves gyerek dinamizmusa, hirtelen mozdulatait könnyen félreértheti, s ezt megelőzendő inkább kerüli az együttlétet. Egyébként ugyanezt teszi Kelly kutyával is: bár az szívesen játszana vele, mi több, elfogadja - még - falkavezérnek is, de Bonnie kutya arisztokratikus gőggel visszautasít minden közeledést a kiskutyától. Ami viszont nagyon pozitív, hogy azóta a snaci teljesen megjavult, engedelmes, nyilván megőrizendő eddig megszerzett előjogait.
Ez pedig itten új családtagunk, Kelly kutya
