Sikeres kutyaprojekt
Öröm a családban a kiskutyaáldás, még nagyobb öröm, ha sikerül is gazdát találni a kis dögöknek.
Jelentem, a webegyes, webkettes, illetve a hagyományos szájról-szájra kommunikációs sikeresnek bizonyult és az ötből négy kiskutya talált gazdit, illetve mind az öt, hiszen egyet megtartunk.
Tegnap egy kiskutya Mezőkovácsházára, egy pedig Szarvasra került. Úgy tűnik, ma délután Békésre visznek egyet, s arra is legalább nyolcvan százalékos esély van, hogy a negyedik szintén Mezőkovácsházára kerül: ezt saját tesója "ajánlotta be" azzal, hogy valaki meglátta, megszerette és ilyet akart.
Ő került Mezőkovácsházára....
Mostantól senki ne mondja, hogy a nem kívánt/meggondolatlanul megvásárolt, befogadott stb. kutyának nem lehet megtalálni a jó gazdáját. Nincs ehhez szükség semmiféle marketinges ismeretre, csupán jól elhelyezett hirdetésekre.
Azon túl, hogy csináltam egy Facebook-oldalt (ez közvetlen gazdát nem hozott ugyan, de 100 rajongót igen, illetve a linket tovább tudtam küldeni, ezzel megspróroltam az e-mailes képcsatolási hercehurcát), twittereztem, blogoltam, feltettem három helyre: e-dog.hu, jó, kutyaapro.hu és a jófogás.hu oldalakra. Ezáltal megtehettem azt is, hogy visszautasíthattam olyan érdeklődőt, aki nagyobb tételben vitt volna kiskutyát. Nem állítom, hogy ez volt a terve, de nem vettem volna a szívemre, ha bármelyik Bonnie-kölyök is egy laborban végzi a kozmetikai ipar nagyobb dicsőségére.
... ő pedig Szarvasra
Néhány új játékszer...
Az elmúlt hetet, heteket a munka-privát szféra kettős egysége töltötte ki, így a netes aktitivás frontján alacsonyak a mutatók blogon és Twitteren. A munka nem szorul magyarázatra, az mindig sok van, a privátot egyelőre nem kiabálnám el, babonából, illetve taktikai okokból sem.
Addig is néhány újdonság, mert azért az újdonságokra figyelni kell. (Ja igen, közben megalakult az új parlament, hamarosan a kormány is - de hiszen azt úgyis tudjátok :)).
- Készítettem egy nokiás mobil alkalmazást a bloghoz, az OVI-com nyilvánossá tett ugyanis egy alkalmazást, mely lehetővé teszi a házilagos barkácsot is. Alapvetően egyébként nem vagyok híve az ilyen mobilalkalmazásoknak, hiszen erre van a böngésző, például az Opera Mini jóformán minden mobilra, de ha a többségnek így könnyebb a tartalomfogyasztás, hát legyen (sajnos iPhone és Android cuccokkal még adós vagyok, de gondolom, ezek is hasonló szisztémával működnek. Letöltés innen.
- Ugyancsak mobilos újdonság (vagy csak nekem?), hogy hasonlóan a Posteroushoz és a Twitpic-hez immár a Facebookra is lehet mobilról - e-mail alkalmazás segítségével - tartalmat küldözgetni, fotót, videót és persze szöveget. Ami önmagában nem is túl nagy dolog, az azonban igaz, hogy az általunk létrehozott, illetve felügyelt oldalak is kapnak önálló e-mail címet, így bárhonnan, bármikor frissíthető akár egy frissen készített videóval is a Facebook-oldal. Részletek itt.
- Végül pedig egy nagyon jó slideshow-készítő, amit Kenyez kolléga fedezett fel a hétvégén, egy gyorsan összecsapott művel demonstrálom a Flixtime tudását.
Publikációs lánc 2010
Nem hinném, hogy bealkonyodott a blogvilágnak, azonban az bizonyos, hogy a "helyükre kerültek", azaz a felhasználói aktivitásnak már nem az első számú platformjai az egykor webnaplónak mondott felületek. Nem azt mondom, hogy a Twitter, a Posterous, a Tumblr és főleg a Facebook kiszorította őket, hanem ebben a sorban egyszerűen egy lánc végére kerültek, igaz, a blogokat ez esetben nevezhetjük a publikációs lánc csúcsának.
Egyszerű, saját példa, kicsit bulvárosba is hajlik: április végén született kiskutyáink elajándékozásának ösztönzésére egy-két éve nagy valószínűséggel blogot indítok mindjuk a blog.hu-n, ami nem túl bonyolult művelet, népszerúsítése azonban már egy kicsit nehézkesebb lett volna, sorsa pedig bizonytalan, főleg, miután a kutyusok megtalálják gazdájukat.
Ehelyett 2010-ben nem kérdés, hogy Facebook-oldalt kapjanak a kis jövevények. Ennek létrehozása még egyszerűbb, ráadásul tartalommal megtölteni sem tart annyi ideig, mint például egy posztot megírni. A népszerűsítés ugye adott, ráadásul nem csak néhány száz ismerősöm látja közvetlenül a frissítéseket, hanem rásegíthetek hálózati kapcsolataim más csatornáin, például ezen a blogon és természetesen a Twitteren.
S ami a legfontosabb: ha az új kutyatulajok ezen a csatornán találják meg leendő kedvencüket, a Bonnie és kölykei-oldal nem feltétlenül hal be, hiszen elképzelhető, hogy folyamatosan kerülnek fel új infók, lényegében virtuálisan együtt marad a kutyacsalád. (A vicces az, hogy eddig két offline előjegyzésünk van, egy régi ismerős és a szomszéd bácsiék, azaz jobban tesszük, ha nem becsüljük le a face to face kommunikáció hatékonyságát :))
Vissza a blogokhoz, illetve a kommunikációs lánchoz. Nálam személy szerint - és szerintem nagyon sok blogger van így - a gyors, hirtelen gondolatok, másnak is ajánlott linkek stb. a Twitterre kerülnek. Ha ezek túllépik a 140 karaktert, de még nem érnek meg egy blogbejegyzést, akkor a Posterousra, ami egyébként közvetlen kapcsolatban áll a Twitterel (kacérkodtam a Tumblr-rel is, de valahogy belterjesnek találtam az ottani közösséget), és ami kifejtést igényel, az jön a blogra. Ez van jelenleg, de minden képlékeny, hiszen éppen most fejtettem ki, hogy a Facebook jelentősége is egyre nagyobb, nem beszélve róla, hogy sokakkal együtt most kóstolgatom, hogy például a Buzz vagy a Google Reader megosztások és sok más létező vagy csak még tervezés alatt álló okosság hogy illeszkedik be ebbe a rendszerbe.
Ha kéne egy kiskutya...
Gratula, nagymama lettél - így ébresztettem Erikát hétfő reggel félig röhögve, félig szorongva, hétéves törpe schnauzerünk ugyanis hat kiskutyának adott életet. Volt egy gyanús eltűnése a közelmúltban, amikor együtt lógott egy simaszőrű foxterrierrel, s úgy látszik, ennek most lett meg a gyümölcse.
Nos, a feladat adott: gazdit találni a hatból ötnek (egyet azért megtartunk, úgy döntöttünk), lehetőség szerint normális, állatbarát embereknek. Éppen ezért nem csak a hagyományos szájról-szájra csatornát vetjük be, ahogy az ilyenkor szokás és nem csak a már bejáratot hirdetési lehetőségekkel (beleértve ide mostmár az online apróhirdetési szolgáltatásokat) élünk, hanem a közösségi web adta csatornákkal.
Ennek jegyében ma este megszületett a kis dögök Facebook oldala, amelyen igyekszem minden fontosabb történésről beszámolni és persze ott a Twitter és itt van ez a blog, szóval bízom benne, hogy ezekkel elérjük azt az öt potenciális gazdit, akiknek jó szívvel adjuk oda hat hét múlva a kutyusokat.
Minden más tudnivaló ott, érdeklődés és előjegyzés: minden lehetséges csatornán...
Kisvárosi Facebook-oldal
Lett a blognak Facebook közösségi oldala, 24 órán belül 42 rajongóval.
Közösségi média Békés megyében, laikusoknak
Elkészült egy viszonylag nagyobb lélegzetű cikk a Beol és a Békés Megyei Hírlap részére a közösségi médiáról, elsősorban laikusok részére, de igyekezve megtartani a szakszerűség látszatát.
A Facebookra és a Twitterre koncentráltam, két aktív Békés megyei netező szólal meg, a gazdasági szférát Kerekes Jani képviseli, a kulturálist pedig Koszecz Sanyi, aki a békési művelődési ház igazgatója, emellett több civil projekt motorja.
Az eredeti verzió, ami itt érhető el, több mint nyolcezer karakter, a holnapi megyei hírlapba kerülő változat 2500-ra lett meghúzva, ez a médium sajátosságainak megfelelően még inkább laikusoknak szóló, amin persze azt értem, hogy nem alapjaiban magyaráz meg mindent, azt feltételezi, hogy az olvasó nagyjából tudja, miről van szó, ám nem feltétlenül mélyedt el ezekben.
Választási közhelyek, webkettes szósszal nyakonöntve
Friss jegyzetem az 50 + célcsoportnak, azaz a holnapi Békés Megyei Hírlapnak, még szerkesztő sem látta - választás előtti közhelyek, némi webkettes szósszal nyakonöntve, szigorúan 1600 karakteren belül maradva és linkek nélkül, mert ez egy újságcikk.
Sár helyett fantáziát
Minden eddiginél durvább kampányra számít a Békés megyei közvélemény, legalábbis azon része részt vett a Beol egyik múlt heti szavazásán. A minta persze nem reprezentatív, ám a napi szavazásokon nyert eredmények az esetek többségében megegyeznek más mérésekkel.
Egyelőre semmi nem igazolja egyébként, hogy durvulna a kampány, sőt inkább enyhe unalom és főleg fantáziátlanság árad az újságpapírból, a tévé képernyőjéről, a számítógép és a mobil kijelzőjéről. Erre legjobb példa a nyugdíjasokra áradó össztűz a nagy pártok részéről: hirtelen fontosak lettek a nagymamák és a nagypapák, hiszen ők a szavazataikkal felülírnak minden más társadalmi csoportot.
Talán a kis pártok visznek némi színt a kampányba, nekik ugyanis óriásplakátra, tévészpotra nemigen futja, ráadásul a hagyományos formákkal egyre kevesebb potenciális választó érhető el. Így ha a hegy nem megy Mohamedhez, Mohamed megy a hegyhez: több formáció sikeresen beágyazta magát a közösségi webre, főként a Facebookra, de valamire való kampánystáb és jelölt blogot vezet és persze a Twitteren is megnyilvánul.
A web 2.0-ban rejlő lehetőségekkel azért a nagyok is megpróbálnak élni (Obama ebből a szempontból mindkét oldalon példakép), ám egyelőre csak csetlés-botlásnak tűnik például Szanyi Tibor twitteres és Orbán Viktor facebookos jelenléte. Talán abból az aranyigazságból indultak ki, hogy aki egy forradalmat nem tud legyőzni, álljon az élére.
Durvulás tehát egyelőre nincs, inkább csak tapogatózás, de az elkövetkező bő két hónap még sok mindent hozhat. Reménykedjünk, hogy téved a többség, már ami a durvulást illeti, rosszindulat helyett hátha a fantázia uralja ezt a 2010-es kampányt.
Gasner
Gasner Jánosra, a Sziámi, az Európa Kiadó és sok más projekt gitárosától búcsúznak szombaton az Erzsébet téri Gödörben. Gasner két hónapja, márciusban hunyt el, s hogy őszinte legyek, az én figyelmemet is elkerülte a hír.
Most azonban a Facebookon megtaláltam az emlékbuli meghívóját , s ugyanitt találtam egy YouTube emlékplaylistet (egész pontosan Twitteren hívták fel a figyelmemet), melyet Vető János Dániában élő képzőművész, ex-Trabant tag állított össze.
Bele a social networkbe
Vége a látszólagos tétlenségnek, hétfőtől ismét munkába járó munkavállaló vagyok, lejárt a szabim. Ami persze nem azt jelenti, hogy ez a közel egy hónap (beleszámítva ünnepeket, miegymást) dologtalanul telt, ezért pontos a meghatározás, ugyanis napi jónéhány órát munkával töltöttem a gép előtt. Sőt, néhány buta násznép az utolsó napokat be is aranyozta, merthogy szerdán két szavazásunk (az egyik egy ifjú páros) bedugult, talán reggel el tudjuk ismét indítani.
A dolog nem ér sok szót: valami kretének úgy regisztráltak be a játékhoz, hogy ehhez igénybe vettek egy tömeges e-mail címeket kiosztani képes szolgáltatást, ehhez írtak valami programocskát, ami nem csak a szavazatok arányát változtatta meg, hanem jól lelassította a rendszert is. Fővárosi munkatársaink megtették a szükséges intézkedéseket, a rendszer helyreállt, a szavazás tisztasága pedig garantált bizonyos háttérintézkedéseknek köszönhetően - más kérdés, hogy ezt elhiszik-e a júzerek, igaz, egy kemény mag eddig is folyamatosan csalást kiáltott. Holott szerintem ezek a netes szavazások ezerszer tisztességesebbek, mint a kereskedelmi tévék sms-es őrjöngései, nem beszélve a helyi versenyekről, zsűriztem én már rocktehetségkutatón, szavalóversenyen, sőt egy nagyon gagyi szépségversenyen is (megjegyzem, a tehetségkutató volt a legtisztességesebb, köszönhetően a sokszínű arcokból álló zsűrinek).
Az elmúlt időszakban mélyebben bele tudtam vetni magam a közösségi hálózatokba, no nem azt mondom, hogy komoly kommunikációelméleti kutatásokat végeztem a lélektanukról, viszont kipróbáltam őket alaposabban, mint netpolgár és persze mint médiás és marketinges.
Mindenek előtt egy kicsit belaktam a Facebookot, ahová még áprilisban regisztráltam, de csak most volt időm alaposabban elmélyedni benne. Aztán csatlakoztam Pollner Bedrótozott médiamunkások projektjéhez, ami ígéretes szakmai helynek ígérkezik, s általa felfedeztem a Ning.com-ot, mely lehetővé teszi bárki számára közösségi lapok indításait, s mely megoldásaiban elsősorban a Facebookra emlékeztet.
Ennek örömére csináltam egy Beol.hu közösségi oldalt és egy Hegyalja közösségi oldalt. Mindkettő teszüzemmódban működik néhány fővel, akinek van hozzá kedve, mindkettőbe regisztrálhat és elkezdheti felfedezni, bár a Hegyalja nem biztos hogy megmarad, erről még stratégai döntést hoznak a tulajok.
Ja, és persze a Facebookon is létrehoztam mind a fesztivál, mind kedvenc Békés megyei információs és közösségi lapon csoportját, az iWiW-en pedig kénytelen voltam Beol-klubot indítani, mert a korábbi profilunkat a kedves emberek megszüntették.
