Kisvárosi Facebook-oldal
Lett a blognak Facebook közösségi oldala, 24 órán belül 42 rajongóval.
Közösségi média Békés megyében, laikusoknak
Elkészült egy viszonylag nagyobb lélegzetű cikk a Beol és a Békés Megyei Hírlap részére a közösségi médiáról, elsősorban laikusok részére, de igyekezve megtartani a szakszerűség látszatát.
A Facebookra és a Twitterre koncentráltam, két aktív Békés megyei netező szólal meg, a gazdasági szférát Kerekes Jani képviseli, a kulturálist pedig Koszecz Sanyi, aki a békési művelődési ház igazgatója, emellett több civil projekt motorja.
Az eredeti verzió, ami itt érhető el, több mint nyolcezer karakter, a holnapi megyei hírlapba kerülő változat 2500-ra lett meghúzva, ez a médium sajátosságainak megfelelően még inkább laikusoknak szóló, amin persze azt értem, hogy nem alapjaiban magyaráz meg mindent, azt feltételezi, hogy az olvasó nagyjából tudja, miről van szó, ám nem feltétlenül mélyedt el ezekben.
Választási közhelyek, webkettes szósszal nyakonöntve
Friss jegyzetem az 50 + célcsoportnak, azaz a holnapi Békés Megyei Hírlapnak, még szerkesztő sem látta - választás előtti közhelyek, némi webkettes szósszal nyakonöntve, szigorúan 1600 karakteren belül maradva és linkek nélkül, mert ez egy újságcikk.
Sár helyett fantáziát
Minden eddiginél durvább kampányra számít a Békés megyei közvélemény, legalábbis azon része részt vett a Beol egyik múlt heti szavazásán. A minta persze nem reprezentatív, ám a napi szavazásokon nyert eredmények az esetek többségében megegyeznek más mérésekkel.
Egyelőre semmi nem igazolja egyébként, hogy durvulna a kampány, sőt inkább enyhe unalom és főleg fantáziátlanság árad az újságpapírból, a tévé képernyőjéről, a számítógép és a mobil kijelzőjéről. Erre legjobb példa a nyugdíjasokra áradó össztűz a nagy pártok részéről: hirtelen fontosak lettek a nagymamák és a nagypapák, hiszen ők a szavazataikkal felülírnak minden más társadalmi csoportot.
Talán a kis pártok visznek némi színt a kampányba, nekik ugyanis óriásplakátra, tévészpotra nemigen futja, ráadásul a hagyományos formákkal egyre kevesebb potenciális választó érhető el. Így ha a hegy nem megy Mohamedhez, Mohamed megy a hegyhez: több formáció sikeresen beágyazta magát a közösségi webre, főként a Facebookra, de valamire való kampánystáb és jelölt blogot vezet és persze a Twitteren is megnyilvánul.
A web 2.0-ban rejlő lehetőségekkel azért a nagyok is megpróbálnak élni (Obama ebből a szempontból mindkét oldalon példakép), ám egyelőre csak csetlés-botlásnak tűnik például Szanyi Tibor twitteres és Orbán Viktor facebookos jelenléte. Talán abból az aranyigazságból indultak ki, hogy aki egy forradalmat nem tud legyőzni, álljon az élére.
Durvulás tehát egyelőre nincs, inkább csak tapogatózás, de az elkövetkező bő két hónap még sok mindent hozhat. Reménykedjünk, hogy téved a többség, már ami a durvulást illeti, rosszindulat helyett hátha a fantázia uralja ezt a 2010-es kampányt.
Gasner
Gasner Jánosra, a Sziámi, az Európa Kiadó és sok más projekt gitárosától búcsúznak szombaton az Erzsébet téri Gödörben. Gasner két hónapja, márciusban hunyt el, s hogy őszinte legyek, az én figyelmemet is elkerülte a hír.
Most azonban a Facebookon megtaláltam az emlékbuli meghívóját , s ugyanitt találtam egy YouTube emlékplaylistet (egész pontosan Twitteren hívták fel a figyelmemet), melyet Vető János Dániában élő képzőművész, ex-Trabant tag állított össze.
Bele a social networkbe
Vége a látszólagos tétlenségnek, hétfőtől ismét munkába járó munkavállaló vagyok, lejárt a szabim. Ami persze nem azt jelenti, hogy ez a közel egy hónap (beleszámítva ünnepeket, miegymást) dologtalanul telt, ezért pontos a meghatározás, ugyanis napi jónéhány órát munkával töltöttem a gép előtt. Sőt, néhány buta násznép az utolsó napokat be is aranyozta, merthogy szerdán két szavazásunk (az egyik egy ifjú páros) bedugult, talán reggel el tudjuk ismét indítani.
A dolog nem ér sok szót: valami kretének úgy regisztráltak be a játékhoz, hogy ehhez igénybe vettek egy tömeges e-mail címeket kiosztani képes szolgáltatást, ehhez írtak valami programocskát, ami nem csak a szavazatok arányát változtatta meg, hanem jól lelassította a rendszert is. Fővárosi munkatársaink megtették a szükséges intézkedéseket, a rendszer helyreállt, a szavazás tisztasága pedig garantált bizonyos háttérintézkedéseknek köszönhetően - más kérdés, hogy ezt elhiszik-e a júzerek, igaz, egy kemény mag eddig is folyamatosan csalást kiáltott. Holott szerintem ezek a netes szavazások ezerszer tisztességesebbek, mint a kereskedelmi tévék sms-es őrjöngései, nem beszélve a helyi versenyekről, zsűriztem én már rocktehetségkutatón, szavalóversenyen, sőt egy nagyon gagyi szépségversenyen is (megjegyzem, a tehetségkutató volt a legtisztességesebb, köszönhetően a sokszínű arcokból álló zsűrinek).
Az elmúlt időszakban mélyebben bele tudtam vetni magam a közösségi hálózatokba, no nem azt mondom, hogy komoly kommunikációelméleti kutatásokat végeztem a lélektanukról, viszont kipróbáltam őket alaposabban, mint netpolgár és persze mint médiás és marketinges.
Mindenek előtt egy kicsit belaktam a Facebookot, ahová még áprilisban regisztráltam, de csak most volt időm alaposabban elmélyedni benne. Aztán csatlakoztam Pollner Bedrótozott médiamunkások projektjéhez, ami ígéretes szakmai helynek ígérkezik, s általa felfedeztem a Ning.com-ot, mely lehetővé teszi bárki számára közösségi lapok indításait, s mely megoldásaiban elsősorban a Facebookra emlékeztet.
Ennek örömére csináltam egy Beol.hu közösségi oldalt és egy Hegyalja közösségi oldalt. Mindkettő teszüzemmódban működik néhány fővel, akinek van hozzá kedve, mindkettőbe regisztrálhat és elkezdheti felfedezni, bár a Hegyalja nem biztos hogy megmarad, erről még stratégai döntést hoznak a tulajok.
Ja, és persze a Facebookon is létrehoztam mind a fesztivál, mind kedvenc Békés megyei információs és közösségi lapon csoportját, az iWiW-en pedig kénytelen voltam Beol-klubot indítani, mert a korábbi profilunkat a kedves emberek megszüntették.
