Dr. Rock két fesztivál közt is rendel
Tegnap éjjel már ki is twittereztem, illetve beszúrtam a Posterouson lévő instant blogomra öreg barátom, Dr. Rock, alias Plesi, polgári nevén Pleskonics András körlevelét, amelyben az ötven feletti rocker remek csemegét kínál vállalkozó kedvű klubosoknak.
Nem tudom, a tüctücre beállt szervezők felfigyelnek-e a dologra, hál Istennek a fesztiválosok (külön érdem a Delta Festé, újabban a Borsodié) idejekorán felfedezték és futtatják az egyébként Békés megyében született Plesit, aki több nyári fesztiválon rocktörténeti előadásokat tart, meg úgy tudom, több dél-alföld helyszínen, például a Szegedi Egyetemen műveli ezt. (Nem mellesleg egy ideig, több mint húsz éve dolgozott itt, ennél a cégnél, ahol most én is dolgozom, újságíróként)
Valamelyik nyáron, a Balaton Fesztiválon elkaptam egy jó kis show-t, ahol a Dunántúl hasonszőrű öreg rockerével, Dj. Zölddel nyomják közösen - nem túl jó felvétel, de a hangulatot visszaadja és most látom büszkén, közel ezren megnézték az Indavideón.
A mókus lejött a fáról
Mindenek előtt: bocsánat mindenkitől, akinek nem válaszoltam az e-mailjére, gtalkos bejelentkezéseire, kilőttem a hívását, vagy átlátszó ürügyekkel leráztam: pörgés volt, talán látható itt meg itt. Sőt, a fesztiválblogok csak a jéghegy csúcsát jelentették, alapvetően az volt a dolgom, hogy a fesztiválokra akkreditált újságírók munkáját segítsem kis - főként médiahallgatókból álló - csipetcsapatommal, például kivel hogy lehet interjút csinálni, hogy varázsoljunk le a rendszerünkkel sehogysem kompatibilis memóriakártyákról fotókat, hol lehet akkut, mobilt tölteni vagy éppen találni egy kulturált mosdót.
Sajnos a bringa csak munkaügyben gurult, nem is keveset, mivel nagy kiterjedésű területről van szó, szegény végig sáros volt, csak este sikerült tisztességesen lecsapatni. Zenei élmények természetesen vannak, több mindent sikerült megnéznem, mint Hegyalján, a teljesség igénye nélkül: Quimby, Kiscsillag, 30Y, Péterfy Bori, Irie Maffia, Belga, Ludditák - sajnos a külföldiek valahogy kimaradtak, pedig közülük is megért volna egy misét egy-kettő. A legnagyobb élmény mégis Dj. Zöld volt, aki kultikus figurává nőtte ki magát a fesztivál során (Dunántúlon egyébként eddig is az volt, sok klubban lép fel rendszeresen).
Dj. Zöld egy meghatározhatatlan korú, csak bakelitről játszó csodabogár, akinek bulijai hihetetlenül jók, én öreg fejjel kétszer itt hajnalig ragadtam ott. A legaranyosabb az "öregek lázadása" volt, amikor Dr. Rock, alias Pleskonics Plesi Bandi is fenn volt a színpadon a kongájával és örömzenéltek, örömzenéltek fáradhatatlanul. Ott csíptem el az alábbi életképet:
