Arany(os) blogok a Viharsarokból
A Goldenblog tegnapi díjátadóján két olyan blog is előkelő helyen szerepelt, amelynek szerzője kötődik Békés megyéhez, egész pontosan itt is él: Balogh Tsabeeka Csaba békéscsabai - ő az IT-kategória első helyezettje -, Hartay Csaba pedig szarvasi.
Hartay Viharsarki kattintós című blogja a komplex kategóriában lett kilencedik, ami azt jelenti, hogy a döntőben is szorosan az élmezőnyben maradt. Ráadásul Hartay blogja a mi kutyánk kölyke, vagyis az egyik Beol-blogról van szó.
Ezen kívül más blogok is szerepeltek az idei, 2005-ös versenyben, melyek nem jutottak el ugyan a döntőig, de sokan észrevették őket, így megkapták azt a motivációt, ami a folyamatossághoz, megújuláshoz szükséges.
Grat mindenkinek, blogoljatok minél többen, lehet, hogy az új méditörvény után már csak benneteket lesz érdemes olvasni...
A fotón nem a posztban szereplők láthatók, forrás: www.hvg.hu
Faludy 100
Öt éve még én kérdeztem Faludy Györgyöt a százéves József Attiláról, most pedig négy évvel halála után rá emlékezünk születésének százéves évfordulója alkalmából. A meghívó ma délután érkezett Faludy Fannytól. Íme:
Faludy Györgyre emlékezünk - 100 éves lenne a költőóriás
Faludy György szeptember 22-én ünnepelné 100. születésnapját. A Kossuth – díjas költőre barátai, tisztelői, kollégái emlékeznek szeptember 26-án este hat órakor a Nemzeti Színház Nagyszínpadán.
Faludy György költőóriás többtucat kiemelkedő művével írta be magát a halhatatlan tollforgatók társaságába. Kollégái, barátai, tisztelői emlékeznek rá századik születésnapja alkalmából, szeptember 26-án a Nemzeti Színházban. A kétórás emlékestet Alföldi Róbert, a Nemzeti Színház főigazgatója rendezi, és Szőcs Géza kulturális államtitkár úr nyitja meg.
A kép 2005. októberében készült, a jól szituált lobogó hajú titán én vagyok Faludy jobbján, a másik oldalon Vásári József debreceni színész, aki többek közt feltűnik számos Tankcsapda-klipben
A fellépő művészeket Tóth Ágnes, a Faludy-szavalóversenyt rendező tabi Rudnay Gyula Szakközépiskola irodalomtanára konferálja fel. A rendezvényen természetesen Faludy György özvegye, Faludy Fanni is tiszteletét teszi.
„Faludy György a Nemzeti Színházban ünnepelte a 95. születésnapját is. Nagyon jó hangulatú volt az este, nagyon jól érezte magát. Azt hiszem, Gyurka meghatódna, hogy a 100. születésnapját is a Nemzetiben ünnepli az ország. Talán fentről most is mosolyog ránk, és örül, hogy barátok, ismert színészek emlékeznek rá. Szerintem külön öröm számára, hogy az estet Alföldi Róbert rendezi, hiszen kedvelte őt, nagyon” – vélekedik Faludy György özvegye, Faludy Fanni.
A Borsonline.hu fotója
Az est fellépői:
A tabi Rudnay Gyula Szakközépiskolában évente megrendezésre kerülő Faludy-szavalóverseny eddigi győztesei:
Birkás Kinga (a Somogy Megyei Önkormányzat Perczel Mór Gimnáziuma): Haláltánc – ballada
Szalai Julianna (Jaschik Álmos Művészeti Szakképző Iskola, Budapest): A sivatag
Tatai Gergő (Somogyi TISZK Közép- és Szakiskola Dráva Völgye Középiskolája, Barcs): József Attila temetése
Hobó, Deák Bill Gyula, Kubik Anna, Turek Miklós, Gerendás Péter, Lukács Sándor, Székhelyi József, Molnár Piroska, F.Dőry Magdolna, Farkasházy Tivadar, Galkó Balázs, Palya Bea, Kálloy Molnár Péter, Tihanyi László.
Pedál blues
Bréking, legalábbis nekem: az orosházi Vízió zenekar dalt írt Lénáról, amiből klip is készült. Szóval a mi emberünk immár rocklegenda is lett, terjesszétek, osszátok meg sokfele.
Irodalmi poszt
Kiss Ottó, Grecsó Krisztián után egy újabb kortárs író, akivel annak idején volt szerencsém egy szerkesztőségben dolgozni. Tallér Edináról van szó, s ha személyesen nem ismered, de a kép nagyon ismerős, nem tévedsz. Segítek: ő az a hölgy, aki éjszakai műsorokban telefonos játékokat celebrál.
Bár a Békés Megyei Napnál emlékezetem szerint nagyon rövid ideig dolgozott, de kollégák voltunk a Rádió 47-nél is, aztán viszont útjaink szétváltak, ő ugyanis férjével, Gerner Csaba színművésszel Pestre került.
A szokásos iWiW-Facebook kapcsolati hálón való laza kötődésen kívül nem sokat tudtam róla, mígnem a napokban jött egy meghívó (persze, hogy a Facebookon): Tallér Edina Egy perccel tovább című darabjának fővárosi bemutatójára. Amellett Edina elsőkötetes író és elég sok publikáció áll mögötte és szinte kizárólag pozitív kritikákba botlottam róla. Felvettük a kapcsolatot, hamarosan cikk születik belőle, ami a Beolon és rövidítve a papírújságban jelenik meg.
Természetesen majd idelinkelem, ha kész, nem is erre akartam kilyukadni, hanem arra, hogy azért elég ritka egy harmincfős szerkesztőségben az egy főre jutó tehetséges szépírók száma (laikusoknak mondom, akik esetleg másként gondolnák: a szépírás és az újságírás nagyon távol áll egymástól), hiszen tegyük hozzá: ott volt Kőváry E. Péter, aki nem tartozik ugyan egyik kánonba sem, de szerintem remek prózát ír és ott volt Haász János, aki jelenleg az Indexnél újságíró, fogalmam sincs, írogat-e még prózát, viszont annak idején remek tárcái jelentek meg a lapban.
(Tök jó, hogy most született egy irodalmi poszt és a munkámba is be tudtam csempészni egy ilyen témát a sok agyament dolog közé, ennél már csak egy jobb lenne: ha el iis olvasnám azokat a dolgokat, amikről itt most írogattam...)
Ciki, nem ciki, az ott Fletó meg én
Kártérítést követel a Magyar Nemzettől az a fodrásznő, akiről megjelent egy fotó az újságban, amint Gyurcsány Ferenc volt kormányfő haját vágja. A lap szerint nem követtek el szabálysértést - ezt írja az Index, s az előzmények jól ismertek: a MEH-ben kikukázták Déri Miklós fotóit, melyeket a Gyurcsány vezette kormány megbízásából készített, s melyeket idővel leadott selejtezésre, de valami csinovnyik úgy gondolta, mégsem kell azokat selejtezni. A cikkből kiderül, hogy mára sokaknak ciki, ami korábban dicsőség volt: együtt mutatkozni a miniszterelnökkel.
Az alábbi képen Gyurcsány nem a fodrászával látható, hanem egy jóllakott, kissé megszeppent sajtófőnökkel a Wan2 fesztiválon. Az időpont 2005. júliusa, amikor Gyurcsány úgy gondolta, hogy ezek a kurva fiatalok csak nem akarják szeretni sem a kormányt, sem az MSZP-t, ezért el kell hozzájuk menni és jófejeskedni egyet. Így emberünk végigjárta abban az évben az összes fesztivált, mi is megcsíptük őt Mezőtúron és Tokajban. Az előbbi helyszínen készült a kép (a fotós egyébként Déri Miklós, tegyük hozzá, így könnyen lehet, hogy ez is ott van a nem leselejtezett DVD-ken), ahol a kedves szervezőkollégák puccszerűen odalöktek Fletó elé: üdvözlöm, miniszterelnök úr, habogom zavartan. Mellesleg jót is tett velünk a látogatással, meg nem is: a rossz oldala az volt, hogy a fesztiválozás által képviselt szabadságeszménytől távol áll egy ilyen nagy ember látogatása, jó volt viszont, hogy sem előtte, sem utána annyi médium nem foglalkozott a fesztiválokkal. Ha már ott jártak és felvették Gyurcsányt, körülnéztek és beszélgettek fesztiválozókkal, zenészekkel, kipakolt civilekkel is.
Várjuk az újabb közös fotókat és persze a retusálásokat: a Photoshop korában ez már egyik sem akadály
Eszembe jutottál - Főhajtás Cseh Tamás előtt - ezt hallgatom mostanában
Eszembe jutott, hogy még most, a szabi alatt akartam írni néhány sort az Eszembe jutottál - Főhajtás Cseh Tamás előtt című albumról. Nos, a szabinak ma már tulajdonképpen vége szakadt, mert meg kellett csinálnom a jövő heti lapterveket, néhány sort azonban most írok, mert aztán félő, hogy elmarad, kilenctől este kilencig húzom ugyanis az igát.
Nos: ez egy kurva jó lemez. Nagyon jó, hogy elkészült, minden elismerés Marton Lászlónak, a lemez - a ráépülő koncert és egyéb projekt - szervezőjének. Fontos mellékszál, hogy a Magyar Narancs zenei rovata, melyet ő vezetett fontos tájékozódási forrás volt számomra a kilencvenes évek elején, nagyon sok dologra ő irányította rá a figyelmemet.
Én a napokban jutottam hozzá az albumhoz, korábban csak a YouTube-on csíptem meg néhány dalt, ezek alapján egyértelműen nagy várakozás alakult ki bennem. Egyébként ezek nélkül is így történt volna, hiszen Cseh Tamás nekem több mint harminc éve kötelező, s az előadói lista is impozáns, hogy csak néhány nevet említsek kapásból: Balaton, Quimby, Péterfy Bori, Lovasi András, HS7, Csík Zenekar... (A teljes lista egyébkén az imént linkelt interjúban megtalálható.
A dalok kiválasztása részben önálló, részben irányított volt. Leginkább szerintem a Balaton és a Quimby választott úgy dalt, hogy különösebb hozzáadás, illetve elvétel nélkül is úgy hangzik a dal (Nincsen más, illetve Benke és Pierre), mintha nem is Cseh Tamás dalról lenne szó, hanem az előadó valami régi klasszikusa.
A lemez további feldolgozásai számomra teljesen rendben vannak a Csík zenekartól Péterfy Boriig, két vitatható dolgot találtam mindössze. Vitathatót mondok, nem rosszat, de még azt sem merem állítani, hogy nem tetszett a Napra, illetve a Kistehén produkciója.
Talán éppen azért, mert két nagy kedvencemről van szó, amiket talán nem szeretek más felfogásban hallani. Nem tudom. Az egyik a Ten Years After, a Tíz év múlva, melyről szerintem ezen a blogon már sokat írtam.
Így szól eredetiben:
Ez pedig a Napra-féle feldolgozás (szerintem egy kicsit túlművészkedve...):
06 - napra - ten years after by korbely
A Budapest pedig jól ismert, nem vagyok egyedül, akiknek ez volt az első Cseh Tamás-élményük: Azt mondd meg nékem, hol lesz majd lakóhelyünk...
Ehhez képest a Kistehén Melankó ezt produltálta, persze ha most születne a dal, elképzelhető, hogy ennyire hisztérikusan hangzana - hmmm...
Meg aztán hiányzik jónéhány dal, ami szerintem a Cseh Tamás-életmű fontos eleme (Hatvanas évek, Az éjféli gyors, A bogár, Presszó, Antoine, Desiré és a szél stb. stb.), dehát erre nagyon egyszerű a magyarázat: rendkívül gazdag az életmű, volt miből válogatni, most éppen ezekre került sor, de ezek a Cseh Tamás-dalok eredetiben és feldolgozva is tovább élnek, az idők végezetéig.
Sokszor fogsz még eszembe jutni...
Az én Kispálom - sokadszor
Ma van a gyásznap ugye, hiába búcsúztattam el a Kispált fejben ezerszer, személyesen pedig a Hegyalján, azért utánaolvasgatok, mi újság a Szigeten. Az Index például most Kispál-dalszövegcímekre cserélte a rovatcímeket, a Twitteren is viszonylag gazdag tartalom jön elő a #kispal hashtagre. Például ez:
Pikszi: Megfigyeléseim szerint az emberek többsége gimnazista korban buzul bele a Kispálba. Ha akkor nem, később már nehezen. #kispal
Biztos aranyigazság a felismerés, hiszen mikor máskor szerethetett bele egy mai huszas-harmincas a Kispálba, illetve egyáltalán bármibe, mint középiskolás korában. Nekem ez nehéz lett volna, hiszen 1987-ben már az ötéves évfordulón is túlvoltam, s valójában csak egy-két évvel később láttam először a Kispál és a Borz nevű formációt Békéscsabán, a Narancs klubban, amikor még nem diszkópatkányok jártak oda, hanem tartalmas klubélet folyt.
Forradalmár (Naphoz Holddal)
Meg is vettem bekeliten a Naphoz holddal című lemezt ott a helyszínen, s innentől a történet szokványos: meglátni, meghallgatni és megszeretni. Újságíróként szerencsém volt Lovasival (olykor Kispállal, Dióssy Ákossal is) beszélgetni, interjúzni, sörözgetni, ami persze nem azt jelenti, hogy benne vagyunk egymás névjegyzékében (egyébként sem gyűjtöm a celebskalpokat, mert az tök gáz), viszont soha nem csalódtam bennük sem művészileg, sem emberileg.
Kicsit szomorkás (Csinibaba-filmzene - itt vált divatossá a Kispál)
Ha most belegondolok, újságírói pályám (ami 92-93-ban indult) szinte minden platformon és műfajban foglalkoztam a Kispál és a Borzzal, gyakorlatilag velük a legtöbbet, ezzel talán eleinte javítottam is a mainstream média átlagát - még hogyha "csak" a vidéki sajtóról beszélünk: volt írott és rádiós, de még online interjú is, mi több, pódiumbeszélgetés többször is a Hegyalja Fesztiválon, de természetesen riportos koncertbeszámoló, online videó, lemezkritika, fotógaléria.
Sőt: Marton László Távolodó kilencvenes években megjelent Kispál-könyve idézi is egy kérdésemet, amire tökre büszke voltam akkoriban. Lovasi egyébként öt évvel ezelőtt egy nagyon kedves gesztust is tett az akkor alakuló OKÉ-nak: rádiós kampányunkhoz adta a hangját és mozgósított első orosházi szeptember 22-ei critical mass-felvonulásunkhoz.
Persze Lovasi nem szűnt meg, mint ahogy a tagok sem. Az immár Kossuth-díjas frontember továbbra is zenél, kérdés, a Kiscsillag milyen karriert fut be ezek után (gyanúm szerint Kispál zenéje nélkül aligha), s máris izgatottan várom a Velőrózsákat, Kispál új zenekarát. Lovasi pedig immár intézmény a magyar kultúrában, bármihez nyúl érdemes odafigyelni rá, ugyanúgy lemezkiadóként, mint előadóművészként vagy éppen megmondóemberként.
De szeretnék... (Németh Jucival közösen a Turisták bárhol c. lemezen)
Én most nem a Szigeten vagyok, hogy megnézzem kb. ötvenedszer a zenekart. Pedig akár el is mehettem volna, hiszen még időm is lenne, egy hétig még szabin vagyok ugyanis. Jobbnak láttam azonban a magam módján búcsúzni, persze remélem, valamelyik tévétársaság rögzítette a koncertet, vagy ha nem, DVD-n biztosan megjelenik.
Frissítés: Az Index videója a búcsúbuliról:
Hírek, amikről lemaradtam
Vagyis nem egészen, hiszen néhanapján előkerült a laptop (Cserépfalun az udvaron még wifi is volt), illetve a mobilomon is néha ránéztem a hírekre, de alapvetően csak gépiesen futottam át a címeket és a leadeket. Néhány szubjektív, ami a későbbiekre is kihat.
Fetser Jánost indítja az MSZP Orosházán
Elég nagy találgatás folyt, hogy Fetser János visszavonul-e, avagy rájátszik a korábbi, részben mesterségesen, részben technokrata sikerei által gerjesztett legendájára és a minden tekintetben kedvezőtlen klímában nekiugrik-e a választásnak. Nos, azt hiszem, már a hír hatására sikerült felkavarni az állóvizet, mert a Fidesz azonnal hisztérikusan reagált, ami ugye arra utal, hogy rettegnek a jó öreg Janitól. Aki mellesleg tuti nem nyeri meg a polgármester-választást, viszont az átlag szociknál jobban végez, ami egyrészt párton belüli tekintélyét növeli majd, másrészt Dancsóékét saját pártjukon belül csökkenti.
Szarvason tartja kongresszusát az LMP
Szülővárosom ideális helyszín jófej pártok mítingjeire, a nyolcvanas években például az akkor még formálódó Fidesz tartott itt valami fontos tanácskozást. Ez esetben nem csak a város milliője határozta meg az első vidéki helyszín kiválasztását, hanem az is, hogy szeptemberben időközi választás lesz Domokos ÁSZ-elnök székére és így a küldöttek egy kicsit aktivistáskodhatnak is. Persze Fonád Zoltán sohasem lesz egyéni képviselő, azonban ha sikerül egy 8-10 százalékos eredményt elérni, így az ökopárt sikerrel kommunikálhatja folyamatos növekedését.
Rejtélyes gyilkosság Alsóörsön
Ezt a hírt tényleg csak foszlányokból raktam össze, a történet a maga abszurditásával übereli az eddigi nagy ügyeket, s nem csak azért, mert megdöbbentette a hazai közvéleményt és erősíti azt a trendet, hogy bizonyos ügyekben soha nem tudjuk meg a teljes igazságot, hanem azért is, mert a híre már Svájcig ért: állítólag e bűncselekmény hatására szigorítanák egyesek az ottani bevándorlási szabályokat.
Hétfőn végső búcsú a Kispáltól
Erről már posztoltam, végülis túl sok újat sem lehet róla mondani, Valuska Lászlónak most sikerült: a hétfői búcsúkoncert próbái közben Lovasiékkal töltött egy kis időt, erről írt egy kiváló beszámolót. Egyébként van már Kispál búcsúblog is.
Nem ellensúly, egyensúly, ismerjük a dolgot. A Fidesznek sikerült, ami a szociknak öt éve nem, azaz pártkatona lett a köztársasági elnök. Göncz, Mádl és Sólyom után különösen fura, hogy egy playboy lett a legfőbb közjogi méltóság, ráadásul a következetesség is odavan, hiszen Schmitt Pál jó embere volt az előző rezsimnek, míg egy egyik elődjére sem volt igaz. Öt éve a Védegylet aktív közreműködésével sikerült jól megszívatni a kormánypártokat, lett egy remek köztársasági elnök, tényleg az első - remélhetőleg nem utolsó - következetes, szakszerű, sehová nem húzó közjogi méltóság, Sólyom László. E hír legméltóbb kommentje: köszönjük, Elnök Úr.
A Cserépfalu-titok
Baráti puszival még soha nem köszönt el tőlünk szállásadó, mint ahogy mi sem éreztünk még soha késztetést ilyesmire, bármilyen jól is sikerült a nyaralás. Tegnap délelőtt azonban Ilonka nénivel egy afféle nagynénis puszival búcsúztunk el egymástól Cserépfalun, mint akiknél természetes: néhány hónap, esetleg egy év múlva ismét találkozunk.
Nos, Cserépfalunak eddig csak az online és offline legendáját ismertük: az online egyértelműen úgy jött, hogy amikor 2007-ben az a tisztesség ért, hogy zsűrizhettem a Goldenblog Helyiérték kategóriában, ekkor találkoztam először a Cserépfalu bloggal, ami nagyon megtetszett, aztán szövődtek a különböző social media kapcsolatok, rss-odavissza követés, kommentelgetés, twitter, lájk, ahogy ez manapság szokás; de természetesen voltak offline-nak mondható infók is, barátok, ismerős házaspárok, akik már jártak ott, csupa jót mondtak róla.
Valahogy 2010-ben alakult úgy, hogy három napot bevállaltunk és láss csodát: a kiszabott mennyiség (merthogy az a nyaralási szisztémánk, hogy ennél többet nem töltünk egy helyen, így ugyanis nem fordulhat elő a megúnás veszélye. Most azonban más a helyzet: hatalmas ürességgel távoztunk, ami azt jelenti, hogy egy csomó mindent nem néztünk meg szerdától szombatig, de nem csak a látványosságok érdekesek, hanem maga a klíma (északra már csak egy falu van, aztán csak a Bükk maga, a földrajzi fekvés (Eger, Miskolc 50 kilométeren belül van, Mezőkövesd pedig csak egy ugrás), az emberrek kedvessége és az a milliő, amit nagyon sokan próbálnak megfogalmazni, de valójában csak megtapasztalni lehet.
Egy békéscsabai család (merthogy a világ kicsi, ugye) volt a szomszédunk, ők már nyolc éve járnak ide, s az egyébként műszaki területen mozgó családfő valahogy így fejtette meg a Cserépfalu-titkot: mert itt lehet igazán feltöltődni.
Biztos vagyok benne, hogy mi sem utoljára jártunk ott.
Nyaralási napló
Egész jól bírom az offline életformát, ami két okból is jó: nem vagyok még kóros internetfüggő, illetve a munkaalkoholizmus sem kerített hatalmába, mi több, az adott probléma sem nagyon érdekel, ha telefonon érnek el. (Na jó, a lapunkon indult Facebook-Twitter okosság az igen, ennek viszont részt vettem az előkészületeiben és érdekelt a hatása, illetve a részletek.)
Szentendre a szigetről nézve, esős időben
Szóval az Alföldivé vált blog második posztja már nem az Alföldről szól, hanem Közép-, és Észak-Magyarországról, merthogy három napot Pomázon töltöttünk a Kara Hotelban, ami egyébként egy török tulajdonú hely, remek török kávézóval, ahol sikerült este bevágnom egy autentikus kebabot. A program a gyerekes családoktól elvárt: hétfőn Vidám Park és pónipark, kedden szentendrei skanzen, a belváros és a Szentendrei-sziget.
Az eredeti programnak megfelelően szerdán irány észak, egy kis egri kitérővel délután megérkeztünk Cserépfalura, ahová több éve készülünk, gyakorlatilag mióta először láttam a Cserépfalu blogot. Mindössze három napig leszünk itt is, ezért a hátralévő időt igyekszünk jól kihasználni - megyek is át a blogra látnivalókat keresni.
Cserépfalu, 48-as emlékmű
Megszűnt a Kisvárosi blog, de van helyette Alföldi blog
Nem tévedtél el: tényleg nagy változás történt, egyszerrre változott meg a blog neve, illetve a fejléce is.
Nem azt mondom, hogy éppen most jött el az ideje, de mindenképpen lezárult egy korszak. Az indoklást nem ismételném meg, nagyjából az Oroscafé-nak elmondtam, amikor a múlt héten interjút készítettek velem:
Immár a Kisvárosi blog nevének első tagja is hibádzik, mert Békéscsabán töltöm napjaim nagyobb részét, ami azért mégsem nevezhető kisvárosnak, legalábbis alföldi léptékben semmiképpen. (...) Új otthonunk viszont az agglomerációban, Telekgerendáson van, ami ugyebár falu, így vicces továbbra is Kisvárosi blogot vezetnem. Erősen gondolkodom, hogy megváltoztatom a blog nevét, talán Alföldi blogra.
Nos, ennek most jött el az ideje, nem utolsó sorba azért, mert kitaláltam, mi legyen a fejléc, s ebben a Picasa volt segítségemre: abból a mappából készítettem (készíttettem) egy nagy, méretre szabott montázst, amelybe azokat a fotókat gyűjtögetem, amikkel dolgozom. Azaz tömény Békés megye, és persze minden más. S mivel elég lusta vagyok a rendszeres törlésre, így közel ezer kép, grafikon, banner és egyéb vizuális okosság gyűlt már ott össze, ezáltal egy rendkívül sűrű, kép született, ami lehet, hogy nem jó a szemnek és az agynak, de kedvez a mondanivalónak: igen, ilyen tömény és kaotikus az életünk.
De ha nagyon gáz, szóljatok, nem kértem ki sem vizuálügyekben jártas szakember véleményét, sem másét, úgyhogy könnyen lehet, én vagyok a hülye...
Printjegyzetkarrier
Kamut nyert az Index utca-projektet, ezáltal a kis hangulatos Békés megyei falucska egyik közterülete (parkja) veszi fel a portál versenyén, komoly településeket is maga mögé utasítva. Ebben közrejátszott a békési szolidaritás, például a mi lapjaink (mármint az online és a print) is melléjük állt, egész pontosan érdekesnek találtuk a sztorit és folyamatosan beszámoltunk a fejleményekről.
Jómagam az újságban éppen beosztott jegyzetesként elkövettem egy szösszenetet is a szokásos harmadik oldalra, ami most beszkennelve kikerült az Indexre, mi több idézik egyik "komoly és bölcs" mondatomat, miszerint: "Olykor az őrült ötleteket is komolyan kell venni, mi több, sok esetben az őrült ötletekkel lendíthető előre a világ".
Ki is twiteltem fanyarul, hogy több mint tíz éve kínlódok az online médiával, most mégis printes újságíróként kapok 15 perces hírnevet.
A sors úgy hozta, hogy ma is az vagyok, úgyhogy hajrá, ezúttal nemzetiségi ügyben kínlódtam össze 1550 karaktert (általában az a sztenderd, hogy valamilyen formában a jegyzet kapcsolódjon valamelyik belső témához, s most van egy kolumnás összeállítás a kisebbségi választásról.
Kisebbségi kicsinyességek
Egész jól értem a szlovák nyelvet, azonban sajnos nem beszélem. Ennek oka az volt, hogy a hatvanas években a környezet számára snassznak tűnt a szarvasi szlovák kisebbségi identitás így a család sem erőltette, hogy a főként nagyszülők által anyanyelvként használt "tótot" elsajátítsam.
Aztán a rendszerváltással a kisebbségi lét is más értelmet nyert, mi több, Európában is egyedülálló kisebbségi törvény született, amely nem csak az önazonosság bátor felvállalását segíti elő, hanem azt is, hogy a szlovákok, románok, németek, örmények - és természetesen a cigányok - közvetlenül is bekapcsolódhassanak a köz ügyeinek intézésébe.
Nem élnénk Magyarországon, ha nem esünk a ló másik oldalára, azaz nem jelennek meg a vadhajtások. A kilencvenes években tanultunk meg egy új szót, mely a mai napig érvényes sajnos: etnobiznisz. Azaz: mára már nem hogy emelt fővel járhatnak azok, akiknek felmenőik egy távoli hazából érkeztek Magyarországra, hanem vannak, akik vissza is élnek ezzel: álkisebbségiek próbálják megcsapolni a költségvetési forrásokat, nem is olyan ritkán sikerrel.
Ezt szigorítaná némileg a választójogi törvény, mely várhatóan visszaszorítja a káros jelenségeket. Nem lehet azonban visszaszorítani a különösen válságidőszakban élesedő kisebbségi bombát, azaz amikor nehézségeinkér azokat okoljuk, akik valamiben eltérnek tőlünk. Így aztán olykor tragikomédiába illő szituációkba keveredünk, például a szlovák családi nevet viselő mélymagyar és a magyar családi nevet viselő mélynemzetiségi ugrik egymásnak, szerencsére a közvéleményre nem ragad át a hév, hanem csendesen figyelünk: igen, itthon vagyunk.
Lájkok, interjúbarter, bloggerinvázió
Interjú készült velem az Oroscafe.hu szerkesztője, Melega Krisztián jóvoltából a blog hétéves születésnapja alkalmából. Nem gondolnám, hogy egy ilyen évforduló akkora esemény lenne, mindenesetre szívesen válaszoltam Krisztián kérdéseire.
Akit esetleg érdekel, itt érheti el, alapvetően a kezdetekről, a Goldenblogról és a blog (illetve a korábban létezett fórum) közéleti hatásáról van szó benne, egyekeztem a legjobb tudásom szerint válaszolni, remélem, sikerrel, ma este már 23 lájk és 5-6 kedves komment van a cikk alatt.
Életem első komoly interjúja, legalábbis, ahol engem kérdeztek és érdekes érzés. Egyébként vicces szitu, olyan, mintha interjúbarterben lennénk az Oroscaféval: holnap 11-re jön be hozzánk Balogh Tsabeeka Csaba blogger, az Oroscafé szakértője, aki első helyezett lett az it-kategóriában az idei Goldenblogon és nagyinterjút ad - kapasztkodj - a Békés Megyei Hírlapnak, mégpedig a Hét embere rovatban (amit átvesz persze a Beol is kicsit átdolgozva). Mondjuk az igazsághoz tartozik, hogy a héten én szerkesztek, a főnökség szabin van, úgyhogy rockerek, bloggerek, bringások lepik el az újságot :)
Hegyalja summázva
Adós vagyok még egy Hegyalja-záró poszttal, amit szándékosan nem kapkodtam el, jusson idő megemészteni a történteket, illetve alaposan utánaolvasni/nézni a visszhangnak.
Nos, a mérleg pozitív. Nem csak a számok miatt (közel nyolcvanezer néző, rengeteg eladott ásványvíz és sör), hanem azért, mert a régi stigmák kezdenek leperegni. Ez a stigma pedig maga a metálfíling. Természetesen a Hegyalja fesztiválnak eszében sincs megtagadni, hogy elsősorban a rockzene kedvelői gyülekeznek Tokaj és Rakamaz határán, illetve a három éve megszűnt mezőtúri Wan2 örökségét is tovább kell vinni. Ennek ellenére talán most először jött át a médián és a véleményvezérek posztjaiból, hogy igenis sokszínűség jellemzi a fesztivált, hiszen az idén sem csak Motörhead, Ektomorf és Tankcsapda volt, hanem Goldie, Groove Armada és Herbaliser, akik bizony ugyanolyan sikert arattak, mint a nagy rockikonok.
Számomra különösen öröm, hogy végre méltó módon átjött a zöld gondolat. Ez nem csak a Zöld sátor miatt van így, hanem olyan okosságok miatt, mint a re:pohár (visszaváltós műanyag pohár, ami nem okozott fennakadást és kapásból 30 százalékkal csökkentette a hulladékterhelést), illetve a szürkevíz (a tusolásra használt viz újrafelhasználva a mosdók öblítésére lett felhasználva - ilyen modell nem lenne rossz a háztartásokban sem). Ennek az lehet az oka, hogy az idén nem hirdettek zöldfesztivál projektet, így senki nem legénykedett a környezetvédelemmel, így jól látszottunk - merthogy nálunk tényleg 10 éve ez a fő irányvonal, ami megkülönböztet a többitől. Például Bukóval nyilatkoztunk az M1-nek, jelesül Erdős Gábornak, az alábbi lejátszón a 24. perc körül kezdődik az a bejátszás.
Mentálisan, fizikálisan is most bírtam talán a legjobban a kutya meleg ellenére a fesztivált, nyilván a dörzsöltség is megvolt ebben, mindenféle vitaminokkal, energiabombákkal, kencékkel szereltem fel magam, így nem fordulhatott elő semmiféle tényező, ami zavarhatott volna a munkában és a kulturált műélvezetben. Azon is ráérek talán gondolkodni, hogy öreg vagyok-e már a fesztiválozáshoz (még hogyha dolgozó szintjén is), mert azt tapasztaltam, hogy ebben a közegben elvesznek a generációs különbségek, az ellentétekről nem is beszélve.
A legendás monológ így szólt: hanyas vagy? 28-as? Akkor mi félszavakból is megértjük egymást...
A mi szubkultúránkban ez valahogy így néz ki: Hanyas vagy? 63-as? 93-as? Végülis mindegy. Ha azt mondod Kispál, azt mondom Tankcsapda, ha azt mondod Ginsberg, azt mondom, Kerouac és ez sor hosszan folytatható...
Kamut, Index tér
Index utca
Olykor az őrült ötleteket is komolyan kell venni, mi több, sok esetben az őrült ötletekkel lendíthető előre a világ. Egy abszolút jelentéktelen amerikai kisváros elöljárósága néhány hónappal ezelőtt gondolt egyet és világhírűvé tették magukat. Ehhez nem kellett mást tenniük, mint felvenni a világszerte legismertebb és legtöbbek által használt keresőmotorját megalkotó és működtető Google cég nevét.
Persze nem örökre és nem is komolyan, csupán néhány hétre lett a Kansas-béli Topeka City-ből Google City: a város csupán nagyon akarta a Google által meghirdetett egy gigabit/secundumos kísérleti hálózatot, mellyel az ott élők nagy része brutális sebességgel használhatná a világhálót.
Ezt gondolta tovább az egyik legfontosabb hazai hírportál, az Index és meghirdették a maguk névadási programját, amelynek lényege, hogy a település vállalja: ha megnyeri a versenyt, az Indexről nevezi el az adott utcát, utat, teret, sétányt, a napi több százezres látogatottságú portál pedig publicitást ad a falunak, ami az információs társadalomba rendkívül nagy érték, de egy nagy bulit is beígértek a falunak.
Békés megyében egy település vette komolyan az őrült ötletet, és úgy döntött: az egész idáig névtelen “Rózsadombot” nevezi el az Indexről. Szavazni tegnap óta lehet, jelentem, lapzártáig meglehetősen jól álltak a kamutiak.
Magukat komolynak gondoló emberek most bizonyára fintorognak, hiszen utcát, teret államférfiakról, művészekről, hősökről illendő elnevezni, ha pedig óvatosak vagyunk, akkor virágokról, azokat talán minden kurzus elfogadja. Ám ha finnyások vagyunk, egy helyben topogunk, helyette szavazzunk gyorsan és reménykedjünk újabb őrült ötletekben.
Hegyalja-beszámoló, 2.
Bár vannak, akik teljeskörű beszámolót várnának a fesztiválról, nos ez fizikai képtelenság, még a twitterre küldött napi 5-6 bejegyzés sem fedi azt, amit látok és hallok.
Sajnos negatív hírből ezúttal sincs hiány, ugyanis megvolt az évi kötelező tragédia, bár kommunikációs szempontból ez most nem az én gondom volt, mint annak idején a sátorrobbanás/lobbanás.
Zeneileg viszont többet láttam/látok, mint tavaly, egyebek közt elbúcsúztattuk a Kispált, nagy valószínűséggel életem utoljára láttam őket így együtt, bár rossznyelvek szerint lesznek majd nagy visszatérések, én pedig azt gondololom, talán ebben is elütnek Lovasiék a nagy romlott poppiactól, hogy mégsem lesz így.
Aztán persze egy jó kis Motörhead, aztán Balaton (erről felemás érzéseim voltak, de talán majd máskor, most egy megbeszélésre rohanok), nagyon pici Paso, Besh O Drom volt tegnap, előző napokon pedig nagyon tetszett a Zuboly, a Csík Zenekar, a kötelező Tankcsapda, a Groove Armada, a Colorstar - volt amiből többet, volt, amiből kevesebbet láttam, de hát ilyen ez a fesztiválos sokszínűség.
Most még hátravan egy sűrű délután, aztán egy kulturált éjszaka, holnap pedig irány haza, aztán az újabb hétköznapok, amikor a céges emileket is meg kell nyitnom...
Visszaszámlálás: megkezdődött a tizenegyedik
Harmadik napja Hegyalján, gyakorlatilag ezekben a percekben kezdődnek meg a zenei programok, a nagyszínpadon a Borsodi fesztiválok arca, a nemzet nyugdíjas csótánya, Nagy Feró kezd. Ma bele tudok nézni néhány érdekesnek ígérkező koncertbe, néhány év után a mi színpadonkun ismét élő zene lesz, mondjuk a ma éjszakai felhozatalról sajna nem tudok semmit.
Programhelyszínünk összeállt, napközben nyomtam is erről néhány twitterfotót, és maga a fesztivál is felkészült a több tízezres őrületre. Holnap indul a verkli nálunk, sőt a beszélgetések jó részét is én csinálom. A felkészülés mondjuk elég rohamtempóban zajlott, de azt hiszem, elég alaposak voltunk, én például tegnap kilenctől fél hatig csak ezzel foglalkoztam, egész pontosan ebédidőben beugrottam a városba és a Borostyán pince tulajával szőlészeti konzíliumot tartottunk otthoni szőlőnk bajairól - sajnos a helyzet Tokajban sem túl jó, kevés szőlő lesz, de még lehet jó minőségű. Olyan szőlősgazdáról is tudnak, aki az idén egyszerűen nem szüretel.
A mai tervem: egy kis Beatrice, majd Zuboly, Csík, Colorstar, Tátrai Band, s ha fenn tudok maradni, éjjel megnézem Prieger Zsoltot és Németh Gergőt, akik most nem az Animával, hanem dj szettel lesznek itt.
Kérdezhetsz te is a Zöld Sátor vendégeitől!
Való igaz, hogy egy kicsit elcsúsztam az idén a felkészüléssel, de nem elsősorban ez motivált arra, hogy egy icipicit webkettes legyen a Zöld Sátor programja. Vagyis: akár te is kérdezhetsz az ismertebb résztvevőktől.
Újra összeállhatna Békéscsaba leghíresebb zenekara...
Hasonlóképpen érzek, mint a Monobscrubite blog szerzője valamivel több mint két évvel ezelőtt: húsz év távlata után ismét Nihilt hallgatok és úgy látom, igazi érték volt ez a zene, ami akkor az elmegy kategóriába került, de így utólag: zseniális vagy ahhoz közeli.
A Nihilről meglehetősen kevés infó lelhető fel a neten, marad tehát az emlékezés, talán az 1990-es évek még tisztán megvannak. Három koncertre emlékszem, egyszer a békéscsabai Narancs klubban, egyszer az Ifiházban, egyszer pedig Pécsett - nem röhög -, a 92-es Fidesz-konkresszus kísérőeseményén láttam őket.
Meg volt egy kazetta, amit elég sokat hallgattam ebben az időszakban, koncertfelvétel, eltűnt természetesen a többivel, viszont néhány hete sikerült digitalizált stúdiófelvételeket szerezem és mostanában ezt is hallgatom.
Az énekest Povázsay Szilárdnak hívták, akivel felületesen ismertük is egymást, de most nem ismerném meg az utcán, pedig tudom, hogy Békéscsabán él, ugyanis a közelmúltban gitárosként mutatkozott be az Orszlán zenekar tagjaként.
Fotó: Such Tamás, Forrás: Hír6
Sajnos az említett koncerten nem voltam ott, nem is tudtam róla, mindenesetre figyelemre méltó, hogy két volt nihiles is aktív muzsikus lett ismét. Ez azért is fontos lehet, hogy talán egyszer ismét összeáll a banda, amely - és most visszautalok a bevezetőben idézett blogra - talán egy kicsit túlzás, hogy az FO mellett a leghallgathatóbb darkwave csapat volt, mindenesetre ott lett volna a helye az élvonalban.
Ha valaki feldolgozná a Nihil-sztorit, hálás lennék érte, talán az utókor is meghálálná. Addig marad a zene, például ez...
...vagy ez....
7, 7, 7
Ma reggel úgy érzem magam, mint egy vén rockzenész, aki már hosszú ideje nem nagyon újul meg, de ha a neve szóba kerül, akkor mindenkinek automatikusan beugrik, hogy igen, a hetvenes évek nagy bulijai, de azt, hogy manapság mit csinál, valójában nem tudja senki.
Igen, van itt ez a blog, ami éppen hét évvel ezelőtt, ráadásul hetedik hó hetedikén indult. Ezzel valójában ma reggel szembesültem, mégpedig twitteres meglepetéééés-parti keretében, Forgó Imi volt olyan kedves, hogy kitwitterelte, méghozzá egy régi fejléc társaságában.
Ez a kép egyébként 2003-ban készült, méghozzá akkori, Kölcsey utcai lakásunk erkélyéről, aztán a költözésekkel ez is változott.
Mára egyébként már a cím is elvesztette aktualitását, mert nem kisvárosban lakom, hanem faluban, illetve ahol az időm nagyobbik részét töltöm, Békéscsaba a korábbi értelemben nem nevezhető kisvárosnak. Töröm a fejem, hogy változtassak-e nevet, illetve ha igen, mi legyen az, valamint ez a hétéves évforduló arra is alkalom lehet, hogy egy jobb fejléc szülessen. Akár egy pályázatot is hirdethetnék rá, csak most hirtelen nem jut eszembe, mit tudnék adni a nyertesnek.
Szóval jó lenne, ha a korbely.hu nem csak a "Blog, Amely Az Első Közt Indult, De Mára Szürke Paca Az Infokommunikációs Tengerben" lenne, azonban a szürkülésnek természetesen több összetevője van azon túl, hogy időközben jóval kevesebb idő jut rá, hiszen minden fronton életmódot váltottam 2003 óta.
Közben ugyanis a maga a blogszféra is elvesztette korábbi jelentőségét, felgyorsult a világ és a net, olyan streaming szolgáltatások segítik a gyors önkifejezést, mint a Twitter, a Facebook. a Tumblr, a Posterous, a Buzz, egyre több site lehetővé teszi a közvetlen hozzászólásokat és még ezernyi dolog van, amit ki kell próbálni, használni kell és persze az sem árt, ha az ember nem szakad el teljesen az offine világtól, például családjára, hobbijaira is időt tud szakítani.
Szóval mindenkinek köszönöm a kedves megemlékezést, tényleg erőt adott a következő posztokhoz.
Ezek lesznek a Zöld Sátorban - a végleges utáni változat
15. csütörtök
10.00 Zöld hazugságvizsgálat (Ökorello)
12.00 Filmvetítés
13:30 Mi ez a zöld izé? - beszélgetés a sátor házigazdáival (E-misszió, Ökorelló, R33)
14. 00 Bemutatkozik a Bükki Nemzeti Park (Dudás György igazgatóhelyettes)
14. 40 Biomassza: áldás vagy átok? (Fidrich Róbert MTVSZ, Dr. Márai Géza, Szent István Egyetem, Dr. Molnár Péter, Tokaj Reneszánsz Egyesület)
15.20 - Milliárdok semmiért - Sávoly, Páty, szabad szoftverek (Bodoky Tamás Pulitzer-emlékdíjas újságíró, Fidrich Róbert, Zöld Pók, Szalai Kálmán, Magyar Ubuntu Közösség)
16.00 - Klímaváltozás vagy múló szeszély? (Az Időkép.hu meteorológusai)
16. 40 Média és környezetvédelem ( Dénes Gergely, Fejes Tímea, Fehér Balázs - www.tisztajovo.hu)
17.00 A PANKKK első öt éve - lesz-e újabb öt? ( Berta András, Nagy Illés, PANKKK programiroda)
18. Freestyle-foci bemutató
19. Borkóstoló
16. péntek
10:00 Zöld hazugságvizsgálat (Ökorello)
11 .00 Filmvetítés
13:00 A Busho Fesztivál bemutatkozik
14.00 THE, azaz Tudományos, Hasznos, Emberi ( Sík András Mars-kutató, Tóth Pál fizikai kísérletek)
15.00 Más megye, más régió, közös gondok (Koncz Ferenc, Szerencs, Tokaj országgyűlési képviselője); dr. Karakó László Rakamaz, Tiszavasvári országgyűlési. képviselője)
15 40 Van-e élet a parlamenten túl (dr. Orosz Sándor, a környezetvédelmi bizottság volt alelnöke, a Haltermosz elnöke)
16. 20 Kölcsönkaptuk a Földet - dr. Barta Eszter, (a Jövő Nemzedékek Országgyűlési Biztosi Hivatala)
17.10 “Kihelyezett ülés”: Fenntartható Fejlődés Bizottsága (Schmidt Csaba - Fidesz, Kepli Lajos - Jobbik, Szabó Rebeka - LMP)
18:00 A magyar nyelvű internet másfél évtizede ( Uj Péter, az Index főszerkesztője, az Internetto alapítója)
18.40 Sillo Fesztiválrészeg Bemutató
19:00 Borkóstoló
17. Szombat
10:00 - Zöld hazugságvizsgálat (Ökorello)
11.30 - Filmvetítés 13.30 - Élménybeszámoló a Zöld sátorban a Magyar Honvédség leghosszabb teljesítményúrájáról (Vass Tibor százados)
14:00 - “Jó kezekben a környezetvédelem” ( Illés Zoltán, FVM környezetvédelmi és vízügyi államtitkár)
14:40 Nagy árvizek: 1970, 2000, ciánszennyezés (Dávid Zoltán., Fülöp Tamás, Horányi András - Fetikövizig)
15:30 Századvég az ezredfordulón ( Kitta Gergely - Századvég Alapítvány)
16.20 Fesztiváli webcserkészet (Szabó Gergely - Webisztán)
17:10 Blog és politika - Török Gábor elemez (Török Gábor)
18.00 Bakáts Tibor: Film Noir
19:00 Borkóstoló
(Programok közt: Paulon László Levente és Székely Péter zenél)
Érdemes belepillantani a zenei programokba is, lesz néhány csemege, például én leginkább a Balatont várom, mi több, megtiszteltetés számomra, hogy Vígh Misiék a mi sátrunkban játszanak pénteken éjjel...
Szerda
20:00 21:00 Apollogika
21:00 23:00 T.Bali and the N.O.I. psychedelic romantic biodark
23:00 02:00 Vanathium (Jana, Kennel4400)
02:00 03:00 The Horribillies
03:00 04:00 Frírüsztzsír
04:00 05:00 Bohemian Betyars
Csütörtök
20:00 21:00 Melounge
21:00 22:00 Fire
22:00 01:00 LolkaBolka
01:00 02:00 Kabala Baby
02:00 03:00 BHWC
03:00 06:00 Polak Brothers, SectaChameleon
Péntek
20:00 00:00 SAB (Secta Chameleon) & Vepe, ER (fúzió rádió)
00:00 01:00 Balaton
01:00 02:00 Óperentzia
02:00 03:00 LITESEED
03:00 04:00 KAFKAZ
Szombat
20:00 21:00 Kuplung Klán
21:00 00:00 ZomBlaze, Bobakrome, MC 1000
00:00 02:00 Kettõs Tamás és a Vadszamarak
02:00 03:00 Szüret utca
03:00 06:00 Kanadakáosz
Zöld Sátor, 1.0-ás verzió
13:30: Mi ez a zöld izé? - beszélgetés a sátor házigazdáival (E-misszió, Ökorelló, R33)
14. Bemutatkozik a Bükki Nemzeti Park, Dudás György igazgatóhelyettes
15. Biomassza: áldás vagy átok? (Gyulai Iván, Fenntartható Fejlődés Alapítvány, Fidrich Róbert MTVSZ)
16. Média és környezetvédelem - Dénes Gergely, Fejes Tímea, Fehér Balázs - www.tisztajovo.hu
17. A PANKKK első öt éve - lesz-e újabb öt? - Berta András, Nagy Illés
18. Freestyle-foci bemutató
19. Borkóstoló
16. péntek
10.00 Filmvetítés
13:00 A Busho Fesztivál bemutatkozik
14.00 THE, azaz Tudományos, Hasznos, Emberi - Sík András Mars-kutató, Tóth Pál fizikai kísérletek
15.00 Más megye, más régió, közös gondok: Koncz Ferenc (Szerencs, Tokaj országgyűlési képviselője), dr. Karakó László (Rakamaz, Tiszavasvári ogy. képviselője)
15 40 Van-e élet a parlamenten túl - Dr. Orosz Sándor, a környezetvédelmi bizottság volt alelnöke, a Haltermosz elnöke
16. 20 Jövő Generációk országgyűlési biztosi hivatala dr. Barta Eszter
17.10 “Kihelyezett ülés”: Fenntartható Fejlődés Bizottsága Schmidt Csaba (Fidesz), Kepli Lajos (jobbik), Szabó Rebeka (LMP)
18:00 Uj Péter, az Index főszerkesztője
18.40 Sillo Fesztiválrészeg Bemutató:
19:00 Borkóstoló
17. Szombat
14:00 - “Jó kezekben a környezetvédelem” - Illés Zoltán, FVM környezetvédelmi és vízügyi államtitkár
14:40 Nagy árvizek: 1970, 2000, ciánszennyezés (Dávid Zoltán osztvezhely., Fülöp Tamás, Horányi András)
15:30 Kitta Gergely (Századvég)
16.20 Szabó Gergely (Webisztán)
17:10 Blog és politika - Török Gábor elemez (Török Gábor)
18.00 Bakáts Tibor: Film Noir (Pamach szervezés)
19:00 Borkóstoló
Hobo cirkusza - ott voltunk a premieren
Katartikus élmény - így foglalható össze a ma esti színházi, egész pontosan porondszínházi előadás, legalábbis nekem.
Az az igazság, hogy egy kicsit mosolyogtam, amikor a kulturális közvélemény a Vadászathoz mérhető újabb Hobo-albumról kezdett el beszélni néhány hónapja, még inkább akkor, amikor meghallottam, hogy színdarab is lesz belőle.
Aztán meghallgattam a lemezt, ami tényleg jó és pénteken este megnéztük a premiert - megjegyzem, az országban először itt mutatták be - és megemelem a nem létező kalapomat mind a színház, mind az alkotók és elsősorban Földes Hobo László előtt.
Nem szívesen írok olyanról, amihez abszolút nem értek, ráadásul tárgyi tudásom, műveltségem is elég szakaszos e téren, viszont fogyasztóként mindenképpen lenyűgözött a minőségi rockzene, a színház és a cirkusz ötvözése.
Aki ismeri a lemezt, tudja, hogy a Circus Hungaricus zeneileg semmiképpen nem übereli a Vadászatot, amely azért is esélyes minden idők legjobb tíz magyar (dupla) albuma valamelyikére, mert nem csak szövegei ütnek, és általában ott van minden, ahol kell, hanem rendkívül sok zenei ötlet található benne (köszönhetően Póka Egonnak és Tátrai Tibornak). A Circus Hungaricus sokkal személyesebb, afféle életmű-összegzés, Hobo munkásságának és persze elmúlt évtizedeink közös levonata, éppen ezért mégis esélyes arra, hogy egy lapon emlegessék a két albumot.
Aki nem ismeri a 2009-es Hobo Blues Band-lemezt, annak is le kellett hogy jöjjön a darab (némi megtorpanás után le is jött, bár a mögöttünk ülő tinikoszorú elég bizonytalannak tűnt, a végén meg is kérdezte az egyik plasztiklány a másiktól: ti tudjátok, ez miről szólt?). Pedig akik számára Földes László csak egy jelenség, akiről már olvastak valahol, azoknak sem okozhatott nehézséget a megfejtés, hiszen valójában a rock and roll-ról és Magyarországról szól a Circus Hungaricus - no ez nincs meg sok buta tinédzsernek és erről most nem foglalok állást, hogy ez baj vagy nem baj).
Én magam egyszerre nevettem, sírtam és estem extázisba, főleg a finálénál (Johnny B. Good és Viharban születtem), hiszen ha Földes Hobo László összegzi az elmúlt negyven évet, abból sajnos kábé harminc az enyém is....
Költészet napja: Óda a magyar...
Ma mindenképpen menjünk el választani, de el ne felejtsük: költészet napja is van. Én most az idén száz éve született Faludy Györgyöt választottam, akivel élete utolsó éveiben többször volt módom találkozni, mi több, együtt dolgozni egy kicsikét, még ha talán egy kicsit túlzás ez a kifejezés arra, hogy néhány alkalommal közönség előtt én kérdezgettem ő pedig válaszolt. S hogy kampánycsend idején miért pont Faludy: 1. Csak. 2. Szégyellje magát, akiben ez a kérdés egyáltalán felmerül.
Faludy György
ÓDA A MAGYAR NYELVHEZ
Most, hogy szobámban ér az est setétje
te jutsz eszembe, Szent Gellért cselédje
s ajkad, melyről az esti fák alól
először szólt az ének magyarul.
Arcod mongol emléke rég ködös
de titkunk itt e földön még közös
s a te dalod kísér utamra fájón
messze e tájon.
Magyar nyelv! Vándorutamon kísérőm
sértett gőgömben értőm és kísértőm
te hangolás barangoló kalandom
te zengő és borongó hang a lanton
bőröm, bérem, bírám borom, míg bírom
és soraimmal sorson túl a síron,
kurjongó kedv, komisz közöny, konok gyász:
mennyei poggyász.
Magyar szó! Múltam és jövendő sorom
Népek közt sorom és mindegyik sorom,
Háza-hazám lovacskám, csengős szánom
és a dal a számon, mit kérnek majd számon
nincs vasvértem, páncélom, mellasom,
de Berzsenyivel zeng a mellkasom
s nem bír le ellenség, rangomba törvén,
sem haditörvény.
Jöhetsz reám méreggel, tőrrel, ékkel,
de én itt állok az ikes igékkel.
Árkon-bokron kergethetsz hét világnak:
a hangutánzó szók utánam szállnak,
mint sustorgó füzesbe font utak
felett alkonykor krugató ludak
s minden szavamban százszor látom orcád,
bús Magyarország.
Kihalt gyökök: tőzeggel súlyos rétek
ahol a fák, mint holt igék kiégtek.
Ős szók: a szemhatárról századok
ködéből még derengő nádasok,
gyepűs vápákon elhullt katonák,
ti bíbicek, bölények, battonyák.
miket vadásztak vén csillyehajókról
s lápos aszókon.
Magas hangok: szöcskék és tücskök rétje,
mély hangok: alkony violasötétje,
káromlások veszelytő vadona,
mondatszerkesztés pogány pagonya,
kötőszók: sok-sok illanó fodor,
s hangsúly, te vidám, hangsúly te komor
lelkünk dolmánya, szőttesen, világszép
búzavirágkék.
Múlt T-je: történelmünk varjúszárnya,
karók, keresztek és bitófák árnya.
Melléknevek, gazdag virágbarázdák,
Busák, buják, burjánzók és garázdák,
S ti, mellérendelt, kurta mondatok
mint paprika, ha füzérben vereslőn
lóg az ereszről.
Ragok: szegények szurtos csecsemői,
kapaszkodtok s nem tudtok nagyra nőni.
És E-betűk serege: fekete
mezőn zsellérek koldus menete.
s ti kongó-bongó helyhatározók,
kukoricásban jó irányt hozók,
ban-ben-bim-bam: toronyból messzehangzó
könnyű harangszó.
Jelentőmód. Az aszály mindörökre
ráült a magyar, repedt rögökre.
Magánhanzó illeszkedés! Kaján
törvénykönyvvé Werbőczi gyúrt talán?
Mi vagy? Fülledt ötödfél százada
robotja tört paraszt alázata,
vagy összhangunk, mely bolgogult utakra
messze mutatna?
És fönevek, ti szikárak és szépek
ti birtokos ragokkal úri népek,
országvesztők, önteltek és hitványak
s ti elsikkadt, felőrölt állítmányok,
megölt, vagy messze bujdosó fiak,
Hajnóczyk, Dózsák, meg Károlyiak,
ó jaj nekünk, mi történt ennyi lánggal
és a hazánkkal?
Parasztok nyelve, nem urak latinja
nem grófok rangja, de jobbágyok kínja,
magyar nyelv! fergetegben álló fácska,
hajlongasz szélcibáltan, megalázva-
s ki fog-e tövised lombbal hajtani?
Arcunkat rejtő Veronika-kendő
és a jövendő.
Magyar nyelv! Sarjadsz és egy vagy velünk
és forró, mint forrongó szellemünk.
Nem teljesült vágy, de égő ígéret,
Közös jövő és felzengő ítélet,
nem hűs palackok tiszta ó-bora,
nem billentyűre járó zongora,
de erjedő mustkönnyeinkben úszó
tárogatószó.
(Párizs, 1940 május)
A Kispál feloszlása: egy legenda vége - vagy kezdete?
Nem volt nehéz kitalálni, hogy melyik zenekarról lehet szó, amikor a Lángoló Gitárok feldobta egy Sziget-infó alapján, hogy melyik lesz az a zenekar, amelyik a Sziget - nulladik napján feloszlik, Lovasi ugyanis már évek óta lebegteti, hogy ha nem sikerül megújulnia a Kispál és a Borznak, akkor vége a történetnek.
Az esetről elég részletes cikket ír a pécsi Bama.hu, amit mi is átvettünk, s a média általánosságban a vezető hírek közt tálalta a sztorit - nem csak azért, mert a búcsúkoncert a Sziget egyik attrakciója lesz, hanem azért is, mert alanyi jogon sokakat érdekel Lovasi és az ő zenekara és talán nem csak a Kossuth-díj kapcsán.
Első felindulásomban egy nekrológot ígértem a Twitteren, de nem nagyon állnék be abba a sorba, amely most több mint két évtizedes életművet elemez, méltat, helyére tesz. Annál is inkább, mert ugyanezek egész másokat elemeztek és méltattak, amikor a Kispál és a Borz még csak füstös kocsmákban és fesztiválos nagyszínpadokon volt csak ismert, a média maximum vicces csodabogárként mutogatta a nagydarab, mindig cigiző gitárost és a szemüveges, rekedt és vicces basszusgitáros-énekest, talán csak olyan nagy művészek figyeltek fel rájuk a mainstreamben, mint például Jancsó Miklós.
Az bizonyos, hogy nem túl szerencsés, hogy egy hónapon belül vezető hír a Kossuth-díj és a Kispál feloszlása. A két dolog közt természetesen nincs összefüggés, de a laikus talál és az igazságtól eltérő következtetésekre jut - az utóbbi 24 órában több ilyennek találkoztam, még az egyébként értelmiségi műhelynek nevezhető szerkesztőségben is. És talán az is illúzióromboló, hogy a búcsúzkodás része lesz annak show-biznisznek, ami távol állt ettől a zenekartól, legalábbis a szellemiségtől, amit képviselt - függetlenül attól, hogy a helyszín nem a népstadion vagy a Papp László Sportaréna, hanem a Sziget.
A legenda azért nem szűnt meg, sőt lehet, hogy most kezdődik. A szőkített nő és a Tökéletes helyettes (és sok minden más) örökre része a magyar kultúrának. Néhány perces néme főhajtás gyanánt régi Kispál-témájú posztokat olvasok...
A kutya vacsorája 2.
Jelentem, a kutya jóllakott, a csont megmaradt - hát ja, ez elég erőltetett, de ez a lényeg: remek volt a rádiófelvétel, olyan érzés, mintha a nappaliba cuccolna be egy remek zenekar - merthogy A kutya vacsorája szerintem az - és csak neked és a barátaidnak játszana.
Délelőtt Köles István Juniorral és nagyobbik fiával mentünk fel kocsival, a felvételig volt annyi időm, hogy meglátogassam végre Tóth Norbi barátomat, aki az elmúlt esztendőkben galériatulajdonos lett és meghatározója a kortárs képzőművészet fősodrának.
Nagyon jót beszélgettünk, szerencsére azon kevés, hosszú évek után történő találkozások egyike volt ez, amikor van miről beszélgetni. Simán felvettük a fonalat, pedig sok év (talán másfél évtized, ha nem több) kiesett: aktuális politika, kultúra, egy kis webmarketing (hiába, az ember e téren szerzett icipici rutinja immár hétköznapokon hasznosítható tudássá vált, jelesül azt kellett megfejtenünk, hogy a YouTube miért ad ki bizonyos keresőszavakra valamit és főként, hogy ha nem, akkor miért nem...)
Volt még egy kis séta a városban, egy kis pláza fíling, bámészkodás a Bel Ami című film forgatásánál, és végül maga a felvétel, amire mentem - erről egyébként hamarosan írok egy komplett cikket két verzióban. Addig is egy galéria, amit a zenekar fotósa készített én pedig a Posterousra töltöttem fel, mert oda a legegyszerűbb. Maga a koncert egyébként április 13-án megy le a Petőfin.
Végül hajnal háromkor lett lefekvés, fél hétkor meg kelés, nyolctól pedig munka, szóval nem vagyok valami fitt...
A Kutya Vacsorája
Ma kulissza-nap van: délelőtt irány Budapest, este egy néző leszek a lehetséges 35-ből az MR2 Akusztik felvételén. Ezúttal a Kutya vacsorája játszik, melynek egyik tagja, Köles István Jr. Békéscsabán él és neki köszönhetem ezt a lehetőséget, mármint hogy belülröl látok egy ilyen felvételt és vele is utazom oda meg vissza.
A banda egyébként számomra kedves zenét játszik, elsősorban arról nevezetes, hogy a Quimby ütős csapata alkotja a gerincét, de sok más neves muzsikus tagja ennek formációnak.
Az élményanyagból alapvetően valami riportféle készül online és print verzióban, de ha tudok, természetesen Twitteren is igyekszem átadni az akusztikus fílinget.
Hegyaljás előkészületek
Ma kijött az első sajtóközlemény, ennek jegyében én is lélekben felkészültem az idei szezonra. Először is az utoljára - eléggé el nem ítélhető módon - októberben frissített blogra szegeltem ki a Próbakős kollégák szövegét, majd a Hegyalja-twitteren végeztem el egy nagyon fontos közösségi feladatot: visszakövettem az eddig feliratkozott 174 júzer azon halmazát, akikről feltételezhető, hogy valós személyek.
Az idén ugyancsak a civil szektorban mozgok, egész pontosan a Zöld Sátorban, ami az idén különösen nehéz feladat lesz a választások miatt. Ami nem azt jelenti, hogy politikusokkal töltenénk meg a pódiumot négy napon keresztül, hanem arról, hogy a zöld ügyek nagy részét meghatározza a politika, kivételt talán csak a zöldombudsman jelent és persze a civil szféra. Dilemma továbbá, hogy ha az LMP bejut a parlamentbe, fenntartsuk-e neki a hosszú évek óta fix pontot jelentő külön műsorszámot.
Egyelőre persze minden találgatás, április 8-án, azaz holnaphoz egy hétre lesz egy alapos megbeszélés civil/zöld fronton, itt minden további kiderül. Addig is: Lemmy!
(kis)városi legenda
Úgy látszik, új városi legenda van születőben, vagy egy régi élet el, viharsarki kisvárosi környezetben. A lényeg, hogy ezt az üzenetet kaptuk ma délután, és restelkedve küldtük tovább a zsaruknak, tudnak-e róla valamit. (A vicces az lenne, ha mégis igaznak bizonyulna a hír...)
Lánykereskedelem? Leírás: Csak hallásból tudom, hogy
Gyulán, a buszpályaudvari kínai boltban 5 lányt találtak elkábított
állapotban a rendőrök riasztás után, március 25, vagy 26-án. Ketten
indultak vásárolni, az egyik lány bement a kínai boltba, de nem jött ki,
ezért a másik bement megnézni mi van vele. Érdeklődött, de azt mondták az
alkalmazottak nincs ott. Ezután a lány értesítette a rendőröket. Ő is a
kábultak között volt. Többet nem tudok. Utána kellene érdeklődni, nézni.
Quimby Teátrum
Nem akarok közhelyekkel jönni, meg szuperlatívuszokkal: tegnap fantasztikus előadást láttunk: Quimby Teátrum, Békéscsaba, Ifiház. Az előadás természetesen a zenére épült, elsősorban a Kilégzés című 2005-ös albumra (ami szerintem a legjobb a közel 20 éves életműben), de az Ajajaj, illetve a Lármagyűjtögető dalai is felcsendültek, és persze a régebbi klasszikusok is.
A koncert előtt a Nokiával rögzítettem egy interjút, elsősorban megírási céllel, de mivel elég jól sikerült, rádiós koromból megmaradt szoftveremmel pedig meg tudtam egy kicsit turbózni, így úgy döntöttem, önálló tartalomként is megállja a helyét - íme. (Mondjuk ennek egy hátulütője van: lusta leszek megcsinálni az írott verziót - már ha ennek van egyáltalán értelme így...)
A Quimby-teátrum Békéscsabán by korbely
