Hobo cirkusza
Jó hír, hogy Hobo Circus Hungaricus című lemezéből színdarab készült, s még jobb, hogy ezt Békéscsabán a Porondszínházban is bemutatják. Erről szólt egy mai sajtótájékoztató, ahol Licska Balázs kolléga csinált egy egész jó interjút - bizony, bizony, készült és nem hajtotta el Hobo -, ami itt érhető el.
A lemez egyébként tényleg jó, bár én óvatosan bánnék azokkal a kritikákkal, miszerint a Circus Hungaricus akár a Vadászatot is überelheti. Jó lemez, remek lemez, de az összehasonlítás túlzás.
Mindenesetre hajrá Hobo, hajrá Békéscsaba, ott leszünk a porondszínházban.
SP szmájlija, avagy a Twitter hatalma
Hát akkor Lovasi után egy másik díjazott, no nem Kossuth-díjas vagy egyéb komoly művészeti díjas, hanem egy Fonogram-reménység: SP.
A csávó inkább szubkulturális érdekesség, mint bármi más. Tavaly azzal érdemelte ki a figyelmet, hogy egy csomó tinédzser indul be neve és zenéje hallatán, másrészt pedig ő lett tavaly a Twitterarc a Yamm.hu versenyén.
Ma este pedig fellépett a Frankó Fesztiválon, ahol partnercég képviselőjeként és tudósítóként voltam ott, legalábbis az üzletember-találkozó részen, míg a család élvezte a fesztivál és a Csaba Center egyéb áldásait.
Interakcióba is keveredtem a celeb úrral (aki mellesleg két évvel fiatalabb elsőszülött gyermekemnél, Eriknél), kitwittereltem róla egy fotót, ő pedig egy szmájlival reagálta le a mobillal nem túl jól sikerült paparazzi-alkotást. (Vicces, hogy perceken belül két SP-rajongó lány követni kezdett a Twitteren, kíváncsi vagyok, mikor iratkoznak le :)).
Ha most médiatanárbácsi lennék, úgy vonnám le röviden a konklúziót, hogy lám-lám a Twitter generációk és kultúrák közt is képes hidat építeni, és ez jó dolog.
Lovasi Kossuth-díja
A hét legjelentősebb kultúrhíre, hogy a magyar alterock a nemzeti ünnep alkalmából bevonul a parlamentbe Lovasi András személyében, aki megvette élete első öltönyét és kezet fog majd a legfőbb méltóságokkal. A Kispál és a Borz, a Kiscsillag frontembere, a Megadó kiadó tulajdonosa, a Fishing on Orfű fesztivál főszervezője Kossuth-díjas lesz.
Már amenyiben alterock, amit Lovasiék csinálnak, régi mániám és sokan így vannak vele, hogy a Kispál és a Borz (és a Kiscsillag) csak olyan eltorzult ízlésű országban, mint a miénk számít alternatívnak, ez a fajta gitármuzsika tulajdonképpen jelzők nélküli rockzene, de nevezhetjük igényes popzenének is, csak éppen a szövegek kvázi bonyolultsága és a zene egyedisége miatt nem fogyasztja a nagy többség. (Az utóbbi idők médiaátalakulásai szerencsére kedvezően hatnak, hogy a dolguk a helyükre kerüljenek, lásd mr2 petőfi, illetve a Neo FM talán egy Republic és egy Bikini közé be tud suvasztani valamit ebből a vonulatból). Fura lenne például a Radiohead-et vagy az REM-et alternatívnak nevezni... 
Nem ismerem a Kossuth-díjak és általában a magas állami kitüntetések odaítélésének mechanizmusát, de abban egyetérthetünk, hogy a nagypolitika, ezen belül is a kormányzó hatalom jutalmazza ilyenformán a saját értékrendjébe tartozókat, mondhatjuk kulturális holdudvarát. Ezért hökkentek meg sokan, hogy a kormánypártisággal semmiképpen nem vádolható Lovasi is elismerést kap, aki ráadásul a kampányban az LMP egyik celebarca.
Ne is töprengjünk ilyesmin szerintem, bár sokféle elméletet hallottam már: megvették kilóra, erősítik a pécsi EKF-fílinget, hatástalanítják az LMP-t stb. stb. Mások attól tartanak, hogy ezáltal Lovasi végképp beintegrálódik a mainstreambe és kvázi Zoránjává vagy Koncz Zsuzsájává válik a magyar szellemi életnek.
Én azonban ilyentől nem félek, tudom, hogy Lovasi még sok jó dologgal örvendeztet meg bennünket zenészként, szövegíróként, lemezkiadóként és szervezőként, a Kossuth-díj még jól is jöhet, például ahhoz, hogy még többen figyeljenek oda arra, amit mond.
Megjelent az új Korai-album
Ritkán teszek be egy az egyben sajtóközleményt, de most ezzel a friss küldeménnyel örvendezek, egyik kedvencem, az idén húsz éves Korai Öröm új lemezt adott ki. Majd ha sikerül meghallgatnom, írok többet is.
A Korai Öröm zenekar 1990-ben alakult. A zenekar új, immáron a kilencedik sorlemeze, amely az R33 Stúdióban készült, 2010. március első hetében jelent meg az 1G Records gondozásában.
Az új albumon a koncertekről is ismert erőteljes dob és basszus, percussion ritmusszekción (Csányi Viktor, Kilián Zoltán, Jócsik János, Nádasdi Zsolt) kívül meghatározóak Szalay Péter karcosabb, légiesebb, helyenként metálos gitártémái. Természetesen Paizs Miklós egyedi fuyara szólamai és dorombéneke is fűszerezi a jellegzetesen mindig meg-megújuló „korais” hangzást, melyet Vécsi Tibi, a zenekar frontembere is megspékel. Az új billentyűs, Borosi Gábor ismét visszahozta a pszichedelikus, elektronikus, acid partykra emlékeztető hangulatot. Az utóbbi lemezeket női vendégművészek színesítették énekükkel, ez a tradíció ezen az albumon is folytatódik Berger Dalma és Tóth Napsugár segítségével. Ezen kívül Katona Gergő is közreműködik szárnykürtön.
Lemezbemutató koncert: Gödör klub, Budapest, 2010. március 13. (Backpackers fesztivál keretében), melyet tavaszi külföldi és hazai koncertek követnek.
Az elmúlt közel húsz év alatt a Korai Öröm két alkalommal játszott a Sziget-fesztivál nagyszínpadán, és minden évben a Wan2 színpadon lépett fel, valamint a hazai rangosabb fesztiválok állandó fellépője (Volt-fesztivál, Tokaj Hegyalja-fesztivál, EFOTT, Balaton Sound). A külföldi fesztiválokon és klubokban is otthonosan mozognak, hogy csak az elmúlt három évet nézzük: Hollandia, Olaszország, Ausztria, Franciaország, Belgium, Svájc, Szlovákia, Szlovénia, Lengyelország, Románia, Szerbia városaiban játszottak.
A koncerteket a zenekar VJ-i teszik még látványosabbá, a kezdetektől fogva.
A zenekar stílusa progresszív tribal-trance-ethno.
A sajtó szerint: ambient, városi népzene, pszichedelikus ethno, a kilencvenes évek folyamatzenéje, akció-zene. "A Korai Öröm sok nép és sok galaxis hangjait ötvözi össze zenéjében, leírhatatlan bőségű, de garantált emészthetőségű zene."
Koncert és zenekari infók:
Szar érzés - a Belga új albuma
Kedvenc mondásom, hogy ha egy forradalmat nem tudsz legyőzni, állj az élére. Nagy bölcsesség és sok mindenre igaz. Nem tudni, hogy a Belgát ez motiválta, vagy csupán tisztában vannak vele, hogy elsősorban az internetnek köszönhetik a népszerűségüket, mindenesetre a Belga tavasz projekt jegyében négy albumot adnak ki havi rendszerességgel, melyek közül az Arany már ingyen letölthető a zenekar honlapjáról.
Engem hosszú évek óta idegesít egyébként, amikor azt mondják, hogy aki letölt, az meglopja kedvenceit. Ez baromság, ugyanis a multikiadót lopja meg, ha lopás egyáltalán jogilag az, hogy maga a tárgy ott marad, tehát nem negyven deka párizsiról (bocs az aktuális utalásért, később kiderül, hogy ennek van jelentősége) vagy egy autóról van szó, hanem olyan virtuális dologról, ami megmarad a helyén.
De nem is erről akarok én elmélkedni, felesleges is: forradalom van, a kiadóknak mintegy másfél évtizede volt, hogy újragondolják stratégiájukat, ha még mindig ragaszkodnak a CD-formátumhoz, hát lelkük rajta. A zenésznek, művésznek az a fontos, hogy számait ismerjék, ezáltal elmenjenek a koncertjeire, minél jobb színpadon lépjen fel a fesztiválokon, játsszák a rádiók, ezáltal dőljön a jogdíj.
Szóval a Belga amúgy sem az a társulat, mely besuvasztható a magyar popbiznisz sablonjai közé, ennek most is tanújelét adta. Összesen négy album jelenik meg tavasszal, mind más tematikával. Az első a közélet. Erre felkapjuk a fejünket, hiszen manapság normális ember nem nagyon foglalkozik politikával.
Vagyis dehogynem, csak nem lelkesedik már az izmusokért, az eszmékért és különösen nem azokért, akik ezt megjelenítik napjainkban. A Belga viszont a maga eszközeivel teszi ezt: ironizálva, beszólva, odabaszva, hülyét csinálva mindenkiből. Nevek nélkül persze, de 2010 elejének így is pontos korrajzát kapjuk, azok is, akik nem lógnak naponta a közéleti híreken és Török Gábor blogján.
S hogy mi lesz akkor az örökkévalósággal, ami a művészet egyik ismerve lenne? Hát semmi, a hip-hop eleve egy aktualitásokra épülő irányzat, a mának szól itt és most, tehát nem feladata, hogy harminc év múlva is érvényes legyen. De e tétel azzal cáfolható azonnal, hogy a közéleti témájú Magyar nemzeti hip-hop bizony ma is aktuális, pedig az már van egy évtizedes is.
Szóval ez egy nagyon jó kis album, igaz, csak másodszor hallgatom, de nem tudok betelni vele. Úgy veszem észre, nem csak a nemszeretem politikai elit és a demokrácia vadhajtásai kapnak a pofájukba (vigyázat, szalonképtelen szövegek, gyerek ne legyen a közelben, ha hallgatod!), hanem olyan irányzatok is, amelyek általában kedvesek egy átlagembernek, például békeaktivisták, zöldek stb., de nem csak a politikusok, hanem mi, átlagemberek is kapunk rendesen,
Elveszítettem a munkámat
Szar érzés
A legjobb voltam abban amit csináltam szar érzés na
A haverom is elveszítette az állását
Ez már jobb érzés
A szomszéd nôje viszont talált állást megint szar érzés
Nyaralni mennek szar érzés na
Ha bárki a környezetemben autót vesz szar érzés
De ha csak az órájába vesz új gombelemet
Az is kurva szar érzés na
A haveromat dobta a csaja
Tudom szar érzés, igen azért ez legalább mégiscsak jó érzés na
Én vagyok a normális
Akárcsak a majális itt leszednek, ott átvernek
Én nem tudom, hogy mi lesz itt
A kristálygömb szerint ébredjek fel
A múltat még ma temessem el
És ezrek dalolják mindenfelé
Lesz nemulass emberiség
Nem merek majd kimenni az utcára
Otthon fogok befosni a gatyámba
Ez a bánat elnyom lassan mindenkit
Ahogy precízen megmondta a Bauxit
Nem nosztalgiabuli, de...
Ma délelőtt jött egy sms Leszkó Pali barátomtól - akit már hosszú évek óta nem láttam -, hogy a régi orosházi blueskocsmában, a Talonban a régi idők emlékére Spectrum Blues Band és Neander-koncert lesz pénteken este.
Azt hittem először, hogy a húszéves évforduló alkalmából lesz egy nosztalgiabuli - merthogy bizony kis híján két évtizede, egész pontosan nem emlékszem, hogy 1990-ben vagy 1991-ben indult a blueskocsma, ami néhány évig kedvelt szórakozóhelye volt a városnak, remek zenékkel és kiváló emberekkel.
A Block, 1991-ből, forrás: Zs. P., itt pedig egy kis kóstoló.
Telefonon tisztáztuk Palival, hogy nem egészen erről van szó, vagyis egy kicsit igen. A két zenekar jelenlegi állapotában, tehát nem a régi felállásban játszik az időközben több tulajdonosváltáson átesett Táncsics utcai kocsmában, de alapvetően a zenei világok nem változtak: a Spectrum bluest nyom továbbra is, immár ötvenes művészekkel, míg a Neanderre inkább a rock, ezen belül is a heavy metal hatott és gondolom, most is erre gyúrnak az immár harmincas-negyvenes muzsikusok.
Bár jobb lett volna, ha Ulrich Öcsivel, Zsedényi Petivel és a többiekkel áll össze a Spectrum, sőt még izgalmasabb, ha a Blockot hozzák össze erre az alkalomra, de valószínűleg ez a buli is fény lehet az orosházi éjszakában.
Hajrá!
Váratlan szombat esti találkozás R. B. kapitánnyal
Este véletlenül elcsíptük a Hír Tv-n Radics Bélát, egész pontosan a róla hét évvel ezelőtt készült dokumentumfilmet, ami egész jól összefoglalja a magyar rock egyik legnagyobb legendájának történetét.
Nekem nagyon kevés személyes Radics Béla-élményem van, hiszen nem voltam húsz éves, amikor meghalt, néhányszor láttam a budai ifiparkban, egyszer középiskolás koromban még piáltam is vele, sőt megkínált a cigijéből (nagy dolog ez ám egy tizenéves rockernek), szóval ilyenek, viszont a zenére gyakorolt hatásával nagyon is tisztában vagyok és szerintem mindenki.
Nem kellett volna meghalnia, természetesen, de vajon lenne-e ma legenda, ha túléli a nehéz éveket, nem lenne esetleg ő is egy szánalmas rockveterán, akiken jókat mulatunk? - adódik a teljesen természetes kérdés, de szerintem nem, mert aki huszas-harmincas éveiben nem alkuszik meg, az később sem valószínű...
Trenk báró sokszor 140 karakterben
Pénteken színházban jártunk, ahonnan nem illik twitterezni, így utólag egy megfontolt blogbejegyzés dukál.
A Trenk, avagy a vad bárót néztük meg, ami egy horvát színdarab, kvázi celeb címszereplővel, ugyanis e darabra Pindroch Csabát szerződtették Békéscsabára. Magáról az előadásról nehéz lenne kritikusan írni, mivel alapvetően nekem tetszett (már amekkora színházba járó ember vagyok), mégis volt valami hiányérzetem. Ugyanezt fogalmazta meg egyébként N. K. kolleganő kritikájában: remek színészek, színészi alakítások, maga a darab is a helyén van, könnyen levehető társadalmi mondanivalóval, mi több aktualizált mondanivalóval, a színház sem kispályázott a megvalósítással, mégis válámi van, de nem az igazi...
Ennek ellenére azt mondom, nem érdemes kihagyni az előadást, annál is inkább, mert az utóbbi évek munkáját figyelve pozitív változások folynak az intézményben, Fekete Péter direktor szerintem jó arányban adagolja a magas és tömegkultúrát, a modern törekvéseket, s ezekbe beleférnek olyan populáris, mégis underground elemek, amik az én szívemhez is közel állnak. És persze az is szimpatikus, hogy az igazgató és csapata jól bánik a médiával és általában a kommunikációval - persze a szó pozitív értelmében, például a művészeti titkárral a közelmúltban a Twitterről beszélgettünk, ami persze még nem feltétlenül érdem, viszont vicces lesz, ha rövidesen 140 karakteres beszámolók érkeznek a próbákról, az előadásokról és persze a bulikról a színészklubból. (Itt lehet követni, még csak hatan vagyunk...)
És talán egyszer a nézőtérről sem lesz ciki elküldeni egy-egy twitet, lehetőség szerint minél kevesebb ilyet: jaj, de unom...
Egy kis gasztrobloggerkedés...
... de csak módjával, bár enni szeretek, minden ellenkező trenddel szemben főzni nem annyira és főleg untat a sok gasztrosznob duma (bocsánat azoktól, akik ezt szívvel-lélekkel csinálják, tegyük hozzá, nagyfiam is szakácsember...). De lényeg a lényeg: ma este szavaztam a Magyarország Kedvence játékban és íme, jelen állás szerint az alábbi eredménynél tartanak a kaják és a desszertek (halkan megsúgom a döntés legalább olyan nehéz volt, mint egy étlapot alaposan végigböngészve dönteni a vacsoráról, például én már desszertre nem is szavaztam, inkább egyéb kedvenceimet részesítettem előnyben, pedig esküszöm, édesszájú - is - vagyok...)
|
Levesek |
szavazat |
| Újházi tyúkhúsleves | 1484 |
| Halászlé | 1215 |
| Babgulyás | 1207 |
| Gulyásleves | 1076 |
| Jókai bableves | 745 |
| Zöldborsóleves | 568 |
| Marhahúsleves | 546 |
| Májgombócleves | 435 |
| Tárkonyos csirkeraguleves | 433 |
| Palócleves | 389 |
| Paradicsom | 373 |
| Tárkonyos raguleves | 358 |
| Frankfurti leves | 346 |
| Meggyleves | 336 |
| Vegyes gyümölcsleves | 274 |
| Fokhagymakrémleves | 265 |
| Gombaleves | 256 |
| Francia hagymaleves | 237 |
| Karfiolleves | 175 |
| Krumplileves | 161 |
| Lebbencsleves | 150 |
| Tojásleves | 133 |
| Lencseleves | 121 |
| Korhelyleves | 95 |
| Tarhonyaleves | 41 |
| Főételek | szavazat |
| Töltött káposzta | 1329 |
| Lecsó | 1085 |
| Brassói aprópecsenye | 1052 |
| Vadas zsemlegombóccal | 843 |
| Rakott krumpli | 802 |
| Marhapörkölt | 736 |
| Bécsi szelet | 700 |
| Hortobágyi húsos palacsinta | 694 |
| Csülök pékné módra | 650 |
| Csirkepaprikás | 642 |
| Paprikás csirke | 639 |
| Rántott sajt | 638 |
| Székelykáposzta | 587 |
| Cigánypecsenye | 532 |
| Töltött paprika | 488 |
| Pacalpörkölt | 474 |
| Túrós csusza | 456 |
| Harcsapaprikás | 448 |
| Tojásos nokedli | 430 |
| Hagymás rostélyos | 414 |
| Sertéspörkölt | 346 |
| Paprikás krumpli | 334 |
| Krumplis tészta | 330 |
| Birkapörkölt | 320 |
| Rizses hús | 202 |
| Desszertek | szavazat |
| Somlói galuska | 1015 |
| Madártej | 1001 |
| Házi palcsinta | 841 |
| Aranygaluska | 708 |
| Zserbó | 686 |
| Mákos guba | 554 |
| Túrógombóc | 542 |
| Tiramisu | 489 |
| Gesztenyepüré | 484 |
| Meggyes rétes | 448 |
| Szilvás gombóc | 418 |
| Gundel palacsinta | 413 |
| Almás pite | 409 |
| Rákóczi túrós | 409 |
| Túrós rétes | 401 |
| Dobostorta | 394 |
| Franciakrémes | 377 |
| Császármorzsa | 296 |
| Almás rétes | 281 |
| Túrótorta | 258 |
| Máglyarakás | 238 |
| Rigójancsi | 221 |
| Rizsfelfújt | 198 |
| Vargabéles | 189 |
| Piskótatekercs | 12 |
I love PASO: frontember nélkül is frenetikus hangulat
Néha Békés megye is szolgál zenetörténeti érdekességgel, most például azzal, hogy mivel Lord Panamo, a Pannonia Allstars Ska Orchestra énekese a miskolci kocsonyafesztiválon lebetegedett, így Mr. P., a billentyűs és Mr. Tony Ass, a trombitás vállalták át a frontemberi teendőket és fantasztikus bulit nyomtak az I love Békés megye nyitóeseményén.
Mivel kocsival mentem, egy korty alkoholt sem ihattam - és igen, csak cigit szívtam :) -, ennek ellenére fantasztikus buli volt, nem csak a közönség élvezte a zenét, hanem maguk a zenészek is, de tényleg, látszott, hogy nem a gázsiért jöttek, hanem a ska öröméért, ami azért egy több éves, sikeres zenekarnál már nem annyira természetes és ezért le a kalappal a Paso előtt.
Csináltam két bénácska videót a mobilommal, talán visszaad valamit az esti élményből. S bár az én rögeszmém, hogy 3-4 percnél ne legyen hosszabb egy videó, most nem volt szívem lerövídíteni, egy majd megállítod vagy beletekersz, de szerintem érdemes végignézni (hallgatni) mind a kettőt.
Hobó elhajtotta a Juj.hu riporterét
Ez egy jó kis mulatság, Juj.hu-s kolléga nincs szokva az ilyesmihez :) Hát igen, online videó ide, webes kommunikáció oda, készülni azért még kell egy interjúra 2010-ben is...
Tehetségkutató: az Atonalic lett a nyertes
Hét amatőr zenekar jutott be a békéscsabai Kulturális Központ tehetségkutató fesztiváljának döntőjébe. A legjobb bandák szombaton este mutatkoztak be a zsűri és persze a közönség előtt az Ifiházban.
A PANKKK (Program a Nemzeti Kortárs Könnyűzenei Kultúráért) és a Sygma Egyesület által is támogatott regionális fesztiválra tizennyolc zenekar jelentkezett, közülük három elődöntő során választották ki a legjobbakat.
A produkciókat követően az ismert zenészek - Váczi Gábor, Köles Márk és Somogyi Csilla - alkotta zsűri a következő sorrendet állapította meg: első helyezett az Atonalic, második az Exage, harmadik pedig a Kuss Tücsök zenekar lett, érdekesség hogy mindhárom banda Békéscsabáról nevezett a megmérettetésre. Különdíjakat is kiosztott a zsűri: a legjobb énekes nek járó elismerés Kovács Kingáé lett , a legjobb dobosnak Pásztor Jácintot választották (mindketten Garázs Beat Band, Sarkad), a legjobb gitáros pedig Illyés József, a gyulai Storm Corner tagja lett.
A győztes csapat önálló koncertlehetőséget kap az Ifiházban, melyet a szervezők rögzítenek, illetve több zenekar fesztiválfellépési lehetőséghez jutott.
Összeállt a Dinamit - egy kétségbeesett kísérlet..
A Dinamit-sztori amúgy is egy fura történet volt több mint harminc évvel ezelőtt, úgy látszik, ez most fokozódik, ugyanis a banda újjáalakult, de pont Vikidál nélkül - írja a Lángoló Gitárok.
Amikor a zenekar megalakult, én összesen 16 éves voltam és őrült nagy rockrajongó (ami lényegében 30 év után sem változott, talán differenciáltabb lett az ízlésem), természetesen az akkori új hang, a P. Mobil volt az első számú kedvencem. Így hát villámcsapásként ért a hír, hogy Vikidál Gyula minden látható előzmény nélkül kivált és a Skorpió (Szűcs Antal Gábor, Papp Gyula) és a Mini (Németh Gábor, Németh Alajos) romjain egy supergroupot alapított Erdős Péter, az akkori idők rettegett poprock cézára Dimanit néven.
Vikidál árulását nehezen emésztette meg a mobilos kemény mag, akik Dinamit-koncerten az áruló, áruló skandálással jelezték ezt. Szerencsére Lóri megtalálta a közelmúltban elhunyt Tunyogi Pétert, aki szerintem méltó módon pótolta Vikidált, így kevésbé volt fájdalmas az árulás.
A Dinamit egyébként nem volt rossz zenekar, ha csak zeneileg nézzük, ám igazán szeretni éppen azért nem tudtam, mert mesterségesen állították elő. S bár volt közönsége, sok lemezt eladtak (alakuláskor dupla kislemezzel jutalmazta meg őket a gazdi, s kisvártatva jött is a nagylemez, míg a Mobil erre még hosszú ideig várt...), a kritika utálta őket, amit ők nehezen viseltek, így hamar fel is oszlottak. Egyébként érdekes mellékszál, hogy az akkori szaksajtó a Magyar Ifjúságban és az Ifjúsági Magazinban lényegében afféle kulturális ellenzéki szerepben mutatott fityiszt a hatalomnak - egy újabb érdekes adalék a slampos diktatúra természetrajzához.
Vikidál Gyuláról később sok minden kiderült, például az, hogy nem csak áruló volt, de ügynök is, az elmúlt években pedig a hangja is elment, ezt jól láttuk például a Magyar Dal Napjának felvételein, vagy a fenti Mobilmánia-videón, s talán az is beszédes, hogy a Jókai Színházban prózai szerepet kapott. S a drámát is ismerjük: nincs munkája és pénze, közvetve a bulvársajtóhoz fordult segítségért. (Nem mellesleg: ez tényleg dráma és nem csak az ő szégyene).
Ebbe a sorba illeszkedik, hogy nélküle alakult újjá a Dinamit, ami azért is eszement ötlet, mert gyakorlatilag egy rá épült projektről van szó, ezt harminc év után felmelegíteni egy no name (jó bocsi, kevésbé ismert) énekessel elég kétségbeesett kísérlet.
Frissítés, február 14. 21.56 A Blikk és a többi Dinamit-tag szerint Vikidál lépett vissza... http://www.blikk.hu/blikk_sztarvilag/nem-kellettek-a-milliok-a-penztelen-vikidalnak-2011118
Egy orosházi programajánló, szöveg nélkül
Hobo életműdíja
Bár az ilyen showműsoroktól a hideg ráz ki, azt hiszem, évről évre nívósabb Fonogram-gálákkal igyekszik a kiadói lobbi a zenei szcénát magasra emelni. A nívón most nem Gundel Takács Gábort és földimet, a szintén Szarvason született Novodomszky Évát értem, hanem azt hogy egyre bővül a kategóriák köre és a független kiadók termékei is megmutathatják magukat. Naná, hiszen közös az ellenség, a letöltős kalózok (elég hülye szlogen: ne csak elvedd, vedd is meg).
Ha most tudósítást kellene írnom az eseményről egyértelmúen a napokban 65 éves Hobóra hegyezném ki, ő antisztár volt a Kádár-rendszerben és antisztár most is, vitathatlanul nehéz természetű ember és vannak gáz dolgai - kinek nincsenek, főleg harminc éves pályafutás során - de mégiscsak ő az, aki közismertté tette a bluest Magyarországon, aki kultikus figurává emelte ezen a nyelvterületen Jim Morrisont (talán egy kicsit Jaggert is), megcsinálta a Vadászat című albumot, benne volt egy csomó jó projektben, például remek lemezt adott ki a Ghymessel, a MÉZ-zel és persze az I Love Budapest sem kutya. (Pont öt éve csináltam vele egy interjút, amelynek írott formája itt található, sajnos a hanganyag nincs meg vagy legalábbis át kellene nézni érte alaposan az asztali gépet...)
Amúgy pedig nagyon jó, hogy bekerültek az underground, a világzenei kategóriák, a rockzenénél sem a panelek működtek, és persze nagyon jó volt Fábry, ahogy SP-t bealázta (kikből áll az SP? :))
A gála itt nézhető meg, tényleg érdemes, az igazi csemegék kedvelőinek ajánlom a Turbó és Barabás Lőrinc közös produkcióját.
A Blog.hu címlapján
Ahhoz képest, hogy freeblogos vagyok, a Blog.hu láthatóan jobban szeret...
Dr. Rock két fesztivál közt is rendel
Tegnap éjjel már ki is twittereztem, illetve beszúrtam a Posterouson lévő instant blogomra öreg barátom, Dr. Rock, alias Plesi, polgári nevén Pleskonics András körlevelét, amelyben az ötven feletti rocker remek csemegét kínál vállalkozó kedvű klubosoknak.
Nem tudom, a tüctücre beállt szervezők felfigyelnek-e a dologra, hál Istennek a fesztiválosok (külön érdem a Delta Festé, újabban a Borsodié) idejekorán felfedezték és futtatják az egyébként Békés megyében született Plesit, aki több nyári fesztiválon rocktörténeti előadásokat tart, meg úgy tudom, több dél-alföld helyszínen, például a Szegedi Egyetemen műveli ezt. (Nem mellesleg egy ideig, több mint húsz éve dolgozott itt, ennél a cégnél, ahol most én is dolgozom, újságíróként)
Valamelyik nyáron, a Balaton Fesztiválon elkaptam egy jó kis show-t, ahol a Dunántúl hasonszőrű öreg rockerével, Dj. Zölddel nyomják közösen - nem túl jó felvétel, de a hangulatot visszaadja és most látom büszkén, közel ezren megnézték az Indavideón.
Hajrá Békés megye
Ragyogó ötlettel állt elő az Index, szerintem most először vált kézzelfoghatóvá, hogy a közösségi média nem csak egymás bejelölgetéséről, virtuális farmok létrehozásáról, működtetéséről, egymás étrendjének megismeréséről szól, hanem kiváló mozgósító erővel is bír.
Holnap reggel indul a Megyék harca projekt, a részletekbe nem mennék bele, az eddigi tudnivalók itt érhetők el, a többi a Facebookon, a Békés megyei rajongói oldalon.
Első látásra én szívesen nyomulok ebben a játékban privátban, de ha lesz rá mód, a Beolt is megpróbáljuk bevonni (hadd ne részletezzem ennek marketinges hasznát), ha másért nem, hát egy kis viharsarki öntudatápolásért, így is arról szól minden cikk, hogy itt a legalacsonyabb a dzsídípí, meg a bér is innen megy el a legtöbb fiatal. Hát most mindenki hozzáteszi, ami a szürkeállományából kifutja, akár itthon van, akár elvándorolt és megmutatjuk a többi megyének, hogy milyen az a viharsarki virtus...
Ezt a posztot tehát tekinthetjük felhívásnak is: aki tud, vegyen részt ebben a játékban, ami persze több ennél, hiszen vélhetően az elkövetkező időszak legnagyobb webkettes akciójáról van szó.
(Egy kis gonoszkodás: nem tudtam nem találni némi párhuzamot az egykori Amőba nevű MSZP-közeli ifjúsági játék és e között, de aztán elhessegettem a dolgot, Haász János egykori kollégám, aki most Index-munkatársként a Megyék harca Békés-felelőse erre bölcsen megjegyezte: ha benne lettünk volna, most Brazíliából küldenénk az sms-eket, vagy zuschlággal együtt élveznénk a kecskeméti mikroklímát)
Új fejléc, ellentétek vonzásában
Talán az elmúlt évek bűntudata miatt - mivelhogy nem túl sokat foglalkoztam az "alapbloggal" - ma egy kicsit belementem a forráskódokba és átalakítottam ezt-azt.
Mindenek előtt a fejléc, ami szembetűnő, kerestem valami jót az alap freeblogos helyett, de csak erre futotta - egyelőre. Alapvetően nem biztos, hogy helyes a nem túl bizalomgerjesztő fejemet ott is megmutatni, viszont archív képek közt tallózva a Picasán ez valahogy megtetszett, ugyanis kontrasztja mind a címnek, mind a tartalomnak is egy kicsit.
Kisváros - természet
Alföld - hegyek
Liberalizmus, kozmopolitizmus - Erdély, azaz magyarság
Rock, underground - tiszta forrás, népzene
És még biztos van néhány ilyen variáció, szóval egy kicsit olyan konklúziót akartam kihozni, mint a chocito-reklám kratívjai: ne ítélj elsőre...
Rockhajó - amikor még fontos volt a zene és a média
Nagy bűn lett volna kihagyni a Rockhajó című filmet, ma délután néztem meg itthon. 2009-es film a hatvanas évek igazi atmoszférájával, de mondhatjuk úgyis, hogy kinek-kinek a maga lázadásának időszakát hozza elő, nekem szerencsére két tinikorom volt: egy a hetvenes-nyolcvanas évek fordulóján, egy pedig tíz évvel később.
Zenéről szól és médiáról, amikor még mindkettő fontos volt külön-külön és együtt. Jó lenne most is élni-halni a jó zenéért és még jobb lenne, ha lenne egy olyan hiteles médiumunk, mint a Rock Rádió, akár belülről, de én már azzal is megelégednék, ha fogyasztóként lenne ilyenem.
Ajánlom mindenkinek, egyszuszra lehet röhögni és elérzékenyülni és persze magunkra és másokra ismerni. Kell ennél több?
Sztornó
Ahhoz képest, hogy délután ki akartam pihenni a múlt hetet, megnéztem egy nyomasztó filmet, az egyiket a Nagy Lemaradások közül: Sztornó, KVB, a főszerepben Lovasi András... Nézd meg te is!
Boldog húsztizet
Elérkezett 2010, vagyis twenty-ten, ahogy ezt trendiül mondani lesz szokás, mi pedig langyosan adtuk elő, akárcsak az időjárás.
A gyerek a nagyszülőknél, így gyakorlatilag otthonunkban élveztük egy kisebbfajta wellness hétvége élményeit, úgy mint: csend, nyugodt evés, kis ivás, nagyobb figyelem egymásra. Igaz, kirándulni nem mentünk, de valószínűleg máshol sem mentünk volna az időjárás miatt, este kilenc körül viszont úgy döntöttünk, teszünk egy városi sétát. Az első állomás a Republic-koncertje volt, a 44-es mellett, a gyulai úti körforgalom közelében felállított sátornak egyszerre volt fesztivál és lakodolom fílingje, amire Cipőék rá is játszottak, dalaikba simán beépítettek mulatós elemeket. Bár nem vagyok fan, sőt, én intelligensnek éreztem A szegedi csikós című műdal beemelését a Rázd meg című dalba. A helyszínen egyébként nyöszörgős beléptetés (pedig nem voltunk túl sokan), minimal ellátás (Heineken vagy Tiszai sör - húúú, én ittam egyet, ne tudd meg...)
Maga a koncert jobb volt, mint amit várni lehetett, például örültem, hogy volt katonatársamat, Boros Csaba basszusgitárost énekelni láttam, illetve tetszettek a rögtönzések. Akkor léptünk le, amikor jöttek a Slágerrádiós nagy slágerek: 67-es út, Szállj el kismadár meg ilyenek. (Egy kicsit "forgattam" is a helyszínen a telcsimmel, íme az eredmény)
A városi utcabálon sem sokan lézengtek, legalábbis 11 óra után, úgyhogy mi nem a közösségi, hanem a privát szférában mondtuk egymásnak, boldog húsztizet.
Premier előtt
Az idén nem vicces képet, találó idézetet küld szét a Beol partnereinek, olvasóinak, hanem egy 50 másodperces jutyubos üdvözletet, benne az év legjellemzőbb eseményei, kissé szubjektív válogatásban és persze haza is beszélve.
Ez a nyers változat, még módosulhat, de hamarosan te is kaphatsz egy linket, ami ide vezet...
Hartay blogol
Megígértük, hogy várunk még egy kicsit, de nem bírom ki, úgyis most ezt az új Freeblog admint tesztelgetem, ide leírom, holnap pedig csinálunk neki a Beol-networkön egy nagyobb felhajtást: szóval Hartay Csaba költő, a Beol.hu karcos beolvashow-írója blogger lett, mégpedig csatlakozott a beolos blogcsaládhoz, ahol ugye van a zászlóshajó, a Beolog, no meg Szabó Eszter, most pedig Hartay (van még egy-kettő, de azokkal most nem dicsekednék, de remény van rá, hogy ezekbe is életet lehelünk).
Szóval:
Hartay blogja itt (még nagyon béta, de kommenteljetek, hadd örüljön :))
Szabó Eszter művésznő blogja itt.
Haha, éppen egy friss az utóbbiról:
Jaaaaajddejo, apát jáccaja NEo FM (tök sokszor!), engem meg a Claassss! Máris jó fejek! Mondtam én, hogy a rádiós rinyálásnak is jó vége lesz.:-))))))))))))))))))) Ja, meg engem a Petőfi is, azt mondják. (Nagy, végtelen út:-)))
Hold
Sikeres volt a Hold-projekt, Balogh Andrásnak köszönhetően már hallgatom a Hold zenekart, mint korábban említettem volt, megpróbálom összegyűjteni a nyolcvanas évek vége, kilencvenes évek eleje magyar darkwave-gót bandáinak munkásságát.
Most éppen a Maradj még című dalt hallgatom, hát mit ne mondjak, igen primitív, de bizony a zeneirodalomban nem ez az első ilyen alkotás: a zene nem egy világbajnok, no de a fíling... Igen, nagy adag nosztalgia van mellette, jó kis korszakom volt, amikor ezeket hallgattam (szerintem egy-két barátom még emlékszik is ezekre a dalokra, őket már akkor is idegesítette, pláne most, 17-18 évvel később, igaz, Zs. P, V. Zs.? :)))
Hallgass bele a Posterous-blogomon és ne ítélj, hallgatok én jobb zenéket is :)!
Sáskarádió, mindig hallgatom...
Mivel a múlt héten meglehetősen sűrű napokat éltem printes szerkesztőként, csak címig és leadig fogyasztottam a híreket, nem volt időm a háttérre, azt azonban jól láttam, hogy a Sláger és a Danubius a két hívószó, no meg az ORTT. Utólag elmélyedve a sztoriban két dolog jött számomra: újabb demokratikus deficit, kulturális értelemben pedig mindenképpen pozitív változás.
A demokratikus deficit rész jól látható: megzsarolt külföldi tulajdonosok, szabálytalanságok, pártos mutyizás. Nem mondom, hogy napirendre kell térni felette, de a történet ezen szála agyon lett beszélve a magyar sajtóban és a magyar interneten (és talán nemzetközileg is).
Kulturálisan viszont tessék kővel hajigálni, de két olyan médium távozik, amely nagyon sokat ártott a magyar zenei kultúrának azzal, hogy nem tényleges életműveket, tényleg fontos dolgokat mutattak be egy-egy lemezről, hanem csakis azt, amit a plebs amúgy is ismert. Tudom, piacgazdaság, hallgatói igények, meg minden, azonban e tekintetben bizakodó vagyok, annál is inkább,mert az mr2 példája mutatja, hogy igényes zenével is lehet hallgatóságot toborozni, sőt. (Igaz, hétvégenként eléggé felhígul a kínálat, de persze nem lehet mindig underground, de azért az igényes könnyűzene kategóriájával már kiegyeznénk.)
Az új rádiók egyikének (rész)tulajdonosa az Econet, amely, mint tudjuk, érdekeltséggel rendelkezik a Sziget Fesztiválban is és persze a Rádió Caféban is, így nagyjából belőhető, milyen zenei világra számíthatunk. A másik nyertes, az Advenio neve nem mond semmit, állítólag Fidesz közeliek, akkor gondolom, majd tele lesz Kormoránnal meg Ákossal meg Rákay Filip-féle elkötelezett alákérdezőkkel.
És hogy mit szól majd ehhez a hajnali idiotizmushoz szoktatott jónép? Majd megszokja, mint ahogy mindent megszokott eddig is. Meg ne nagyon reklamálja vissza az a tömeg az ő kedvenc Demjén Rózsiját és Hooligans-ét, amelyik olyan politikai elitet ültetett a nyakunkra, amilyen most van.
Kolbászhétvége
Nem vagyok egy gasztrosznob (mondjuk enni szeretek és ez látszik is), viszont a kolbászfesztivál több mint gasztrokulturális esemény, mára már valódi népünnepély.
Marketing és csapatépítési okokból a mai médiakupán a Beol.hu is nevezett csapatot, amelynek mondjuk pont én nem vagyok a tagja ügyeleti elfoglaltságaim miatt, viszont délután azért kimegyek a mobil felszereléssel együtt és ott próbálom meg a legfontosabb teendőket elvégezni (várhatóan nem is lesz túl sok minden). És persze lesz egy kis extra is: van egy halódó gasztroblogunk, amit most egy kicsit megpörgetünk, a főoldalról nyitottam rá egy csatornát és oda kerülnek majd fel a friss kolbászfeszkós posztok, amikhez egyébként várjuk a felhasználói élményeket, képeket, videókat is.
Persze lesz twitterezés is, mégpedig aki e témakörben akar csiripelni akár a helyszínről, akár máshonnan, az kérjük szépen, használja a #kolbaszfesztival hashtaget.
Ja, és persze a csapat, mely két beolosból áll, a többiek vendéggyúrók: Kenyeres Zoltán és Szabó györgy (Beol-szerkesztők), Kovács Lajos és Varga Gábor (BMH-tördelők), Molnár Pál Márton (BMH-újságíró) és talán a mi csapatunkba szervezték be Holger Martenst, az Axel Springer egyik Budapesten dolgozó erős emberét, aki egyébként rajta van a befolyásos médiaszemélyiségek Top 50-es listáján is, úgyhogy ebbe a beolos csabaiba ma sok minden bekerülhet.
Minden jót Tankcsapda
Igazi cédét hallgatok, még friss, ropogós: Tankcsapda: Minden jót.
Nem csak a beavatottak kincstári pozitivizmusa mondatja velem, de tényleg jó kis album született, nekem máris slágergyanús néhány szám, például a Csapda vagyunk, a Keverék, az Új nap vár, illetve a csak lazán.
A Tankok tegnap jártak Békéscsabán, dedikáltak és koncerteztek, meg persze online interjút adtak a Beolnak, egész pontosan Lukács, akivel az Ifiház kiskonyhájában nyomtuk le a válaszokat a mintegy húsz olvasói kérdésre. Ma délelőtt pedig papíralapú voltam, azaz a holnapi Vasárnap reggel helyi kiadása részére írtam belőle kétezer karaktert.
Magyar darkwave - keresem a Hold zenekart
Egy ritka muzsika a kilencvenes évek első feléből, ez itt a Mask, ami az F. O. System volt tagjaiból alakult, a frontember pedig az a Gabrieli Richárd, aki jelenleg az Ezüst-Patak gitáros-énekese. Nem tudom, hogy a csodában, de annak idején engem nagyon megragadott ez a műfaj (röhögnek is rajtam a kollégáim), s ezen vonzalom a mai napig megmarad - na jó, a tudatos dark közhelyekkel operáló bandákat én is kiröhögöm.
Goldenblog: B(eo)log köszönetnyilvánítás
Kollégáim , ez esetben bloggertársaim nevében mindazoknak köszönöm, akik a Goldenblog mainstream kategóriában szavazatukkal támogatták közös projektünket, a B(eo)log-ot, a Beol.hu szerkesztőségi blogját.
A ma nyilvánosságra hozott eredmény szerint a blog a 15. helyen végzett, maga mögé utasítva olyan kitűnő blogokat, mint a Szakítós, a Lokális klímaváltozás vagy éppen a Fesztblog. És nem messze elmaradva a Webisztántól, Tóta W. Árpádtól, a Képviselő Funkytól, azaz csupa nagy ász Index-Blog.hu-blogtól.
További részletek itt
