Profi halkan rámol
Jász-Nagykun-Szolnok és Békés megyei turnéja során Bajnai Gordon valószínűleg nem sokat koncentrált arra, ami a dolga lett volna, hiszen két - nem is akármilyen - országos ügyben nyilvánult meg ma: egyrészt egyeztetve a főügyészséggel nyilvánosságra hozta a sukorói beruházás ügyében tett tanúvallomását.
A másik a híres-hírhedt sávolyi projekt: ugyancsak Békésben, valahol Nagyszénás és Mezőberény között érhette a hír a miniszterelnököt és sleppjét, hogy Suchman Tamás lemondott koordinátori tisztségéről, ezzel nagy valószínűséggel megadta a kegyelemdöfést a régóta vitatott és mitagatás, több mint gyanús beruházásnak.
Bajnai programja egyébként hozta a várhatót: optimista kijelentések, kampányoló jelöltek lihegése a nyakban, főleg a kamerák előtt, semmi nagy durranás (na jó, volt egy kis libatolvajozás, de elég erőtlen volt a viharsarki kuruc népség, hol vannak már Fletó tojásai?).
Egyébként maga Bajnai Gordon is az a típus, akit senki nem utál igazán, de senki nem is szeret, mármint politikai értelemben, hiszen nincsenek nagy elszólásai, de maradandó kijelentései sem. A kiváló stand up comedy-sta, Bödőcs Tibor fogalmazta meg találóan, persze lehet, hogy nem a legigazságosabban: profi halkan rámol...
Bréking: holnap a Viharsarokba jön Bajnai
2010. március 11-én (csütörtökön)
Bajnai Gordon
miniszterelnök
Jász-Nagykun-Szolnok és Békés megyébe látogat.
Program:
9.00 Bajnai Gordon felkeresi a Jászapáti Rendőrőrsöt
(Jászapáti, István király út 13.)
9.20 A kormányfő Jászapátiban tájékoztatást ad a közbiztonsági programról
(Jászapáti, Városháza, Házasságkötő terem, Velemi Endre út 2.)
Az eseményen felszólal Bencze József országos rendőrfőkapitány és Szekeres Imre honvédelmi miniszter
11.00 A miniszterelnök gazdasági fórumot tart a Szolnoki Főiskolán
(Szolnok, Tiszaligeti sétány, Campus, III. előadó)
Az eseményen felszólal Iváncsik Imre, a Miniszterelnöki Hivatal államtitkára
12.15 Bajnai Gordon ellátogat a Stadler Szolnok Vasúti Járműgyártó Kft. üzemébe
(Szolnoki Ipari Park)
14.00 A kormányfő Nagyszénáson beszédet mond a Toolex Fémfeldolgozó Kft. új üzemcsarnokának ünnepélyes átadásán
(Nagyszénás, Mátyás király u. 8.)
Az eseményen felszólal Varga Zoltán önkormányzati miniszter
15.20 Bajnai Gordon megtekinti a 47-es főút fejlesztésének leendő helyszínét
(47-es főút, Murony-Kamut körforgalom)
15.50 A miniszterelnök Mezőberényben beszédet mond a Fábafém Ipari és Kereskedelmi Bt. új telephelyének alapkőletételén
(Mezőberény, Békési út 42.)
17.00 Bajnai Gordon sétát tesz Gyula belvárosában.
(A séta a Kossuth téri körforgalomtól indul)
Szar érzés - a Belga új albuma
Kedvenc mondásom, hogy ha egy forradalmat nem tudsz legyőzni, állj az élére. Nagy bölcsesség és sok mindenre igaz. Nem tudni, hogy a Belgát ez motiválta, vagy csupán tisztában vannak vele, hogy elsősorban az internetnek köszönhetik a népszerűségüket, mindenesetre a Belga tavasz projekt jegyében négy albumot adnak ki havi rendszerességgel, melyek közül az Arany már ingyen letölthető a zenekar honlapjáról.
Engem hosszú évek óta idegesít egyébként, amikor azt mondják, hogy aki letölt, az meglopja kedvenceit. Ez baromság, ugyanis a multikiadót lopja meg, ha lopás egyáltalán jogilag az, hogy maga a tárgy ott marad, tehát nem negyven deka párizsiról (bocs az aktuális utalásért, később kiderül, hogy ennek van jelentősége) vagy egy autóról van szó, hanem olyan virtuális dologról, ami megmarad a helyén.
De nem is erről akarok én elmélkedni, felesleges is: forradalom van, a kiadóknak mintegy másfél évtizede volt, hogy újragondolják stratégiájukat, ha még mindig ragaszkodnak a CD-formátumhoz, hát lelkük rajta. A zenésznek, művésznek az a fontos, hogy számait ismerjék, ezáltal elmenjenek a koncertjeire, minél jobb színpadon lépjen fel a fesztiválokon, játsszák a rádiók, ezáltal dőljön a jogdíj.
Szóval a Belga amúgy sem az a társulat, mely besuvasztható a magyar popbiznisz sablonjai közé, ennek most is tanújelét adta. Összesen négy album jelenik meg tavasszal, mind más tematikával. Az első a közélet. Erre felkapjuk a fejünket, hiszen manapság normális ember nem nagyon foglalkozik politikával.
Vagyis dehogynem, csak nem lelkesedik már az izmusokért, az eszmékért és különösen nem azokért, akik ezt megjelenítik napjainkban. A Belga viszont a maga eszközeivel teszi ezt: ironizálva, beszólva, odabaszva, hülyét csinálva mindenkiből. Nevek nélkül persze, de 2010 elejének így is pontos korrajzát kapjuk, azok is, akik nem lógnak naponta a közéleti híreken és Török Gábor blogján.
S hogy mi lesz akkor az örökkévalósággal, ami a művészet egyik ismerve lenne? Hát semmi, a hip-hop eleve egy aktualitásokra épülő irányzat, a mának szól itt és most, tehát nem feladata, hogy harminc év múlva is érvényes legyen. De e tétel azzal cáfolható azonnal, hogy a közéleti témájú Magyar nemzeti hip-hop bizony ma is aktuális, pedig az már van egy évtizedes is.
Szóval ez egy nagyon jó kis album, igaz, csak másodszor hallgatom, de nem tudok betelni vele. Úgy veszem észre, nem csak a nemszeretem politikai elit és a demokrácia vadhajtásai kapnak a pofájukba (vigyázat, szalonképtelen szövegek, gyerek ne legyen a közelben, ha hallgatod!), hanem olyan irányzatok is, amelyek általában kedvesek egy átlagembernek, például békeaktivisták, zöldek stb., de nem csak a politikusok, hanem mi, átlagemberek is kapunk rendesen,
Elveszítettem a munkámat
Szar érzés
A legjobb voltam abban amit csináltam szar érzés na
A haverom is elveszítette az állását
Ez már jobb érzés
A szomszéd nôje viszont talált állást megint szar érzés
Nyaralni mennek szar érzés na
Ha bárki a környezetemben autót vesz szar érzés
De ha csak az órájába vesz új gombelemet
Az is kurva szar érzés na
A haveromat dobta a csaja
Tudom szar érzés, igen azért ez legalább mégiscsak jó érzés na
Én vagyok a normális
Akárcsak a majális itt leszednek, ott átvernek
Én nem tudom, hogy mi lesz itt
A kristálygömb szerint ébredjek fel
A múltat még ma temessem el
És ezrek dalolják mindenfelé
Lesz nemulass emberiség
Nem merek majd kimenni az utcára
Otthon fogok befosni a gatyámba
Ez a bánat elnyom lassan mindenkit
Ahogy precízen megmondta a Bauxit
A nap tárgya: a Nokia-doboz
Három nap alatt lett Magyarország egyik leggyakrabban használt kifejezése a Nokia-doboz, annak kapcsán, hogy az egyik volt BKV-vezér interjút adott a Magyar Nemzetnek és a Hír TV-nek, amiből kiderült: Hagyó Miklósnak egy alkalommal egy Nokia-dobozban vittek 15 mlllió forint "tagdíjat".
A dolog valóságtartalma nem ennek a kis posztnak a témája (szerintem egyébként simán igaz), viszont imádnivaló volt, ahogy dobozunk sztárrá vált. Belefér, nem fér? S ha igen, mekkorába? Miért pont Nokia?
A dolog természetesen elsősorban a Twitteren futott, de más webes szerzők fantáziáját is elindította az új kifejezés, mely egyesek szerint hamarosan a SÜN-t is leváltja (örülhetnek a rendőrök, húzhatják a farkukat a békávésok és a szocialisták).
És nem kellett hozzá 48 óra, hogy megszülessen a Nokia-doboz blog, mely e kedves kis eszköz, melyből sokan őrzünk többet is otthon, vajon mire használható még. S mivel a magyar lelemény a bajban a legaktívabb, vannak remek ötletek, de nem csak erről szól a blog, hanem bemutatja, kit milyen szellemességek alkotására inspirlált a magyar romlottság remélhetőleg legalja, innen csak jobb jöhet.
(Miközben a mentés gombra készülök kattintani, Mesterházy Attila győzköd a TV2 reklámblokkjában, köszi, hagyjuk...)
Nőnapi köszöntő, idegen tollakkal
A szerkesztőségi rendszerben mászkálok, a holnapi lapszám már elkészült cikkeit olvasószerkesztem, és találtam egy jó kis nőnapi jegyzetet, Magyar Mária kolléganő munkája. Mondhatjuk úgy is, hogy a legjobb nőnapi jegyzetet a nők írják.
Én is ezzel mondom, hogy éljen március 8-a, éljenek a csajok!
Vigyázat,gondolkodom
Nőnap van. Ugye, ilyenkor szabad ábrándozni nekünk, nőknek? Talán kérni is. Mert én most kérnék. Nem virágot és nem is jelképeket. Egy másik társadalmat. Egy olyat, amelyik az év minden napján figyelembe veszi, hogy a nők nők. Amelyik elismeri, hogy a nő biológiailag, fizikailag, értékrendjében egy másik „műfaj”. Egy olyan társadalmat, ami eszerint is kezeli a gyengébb nemet. Nem hiszem, hogy a nők az emancipáció kapcsán arra gondoltak, hogy férfiak szeretnének lenni. Csupán azt akarták, hogy emberszámba vegyék őket. Hallgattassék meg a véleményük, számítson a létezésük, az akaratuk.
Ma, ha egy nő állást keres, jobb ha nem tesz említést a gyerekéről. A munkaadónak az macerás. Egy anyának a gyerek az első (micsoda merészség!), így kevésbé terhelhető, nem szívesen vállal túlórát. Szóval jobb egy férfi. A férjek azt szeretik, ha otthon a háztartás rendben van, a nő illatozik és kedves. Az anyósok azt, ha a menyük kiszolgálja a fiukat. Ha egy gyerekkel gond van az iskolában, mindig a nő az első, akit a rossz nyelvek hibáztatnak.
És az számít-e valahol valakinek, ha egy nő a „nehéz napjait”, vagy a változókor nyűgeit éli? A társadalom ugyanazt a teljesítményt várja tőlük ilyenkor is, mint egyébként. Vagyis ha egy nő meg akar felelni a társadalmi elvárásoknak, úgy kell tennie, mintha nem is az lenne, mint amire született.
Ezért álmodom én egy új világról. Tudom, nem szerencsés, ha egy nő sokat gondolkodik, mert még eszébe jut valami. Így aztán visszaállok a sorba, mielőtt túl messzire jutnék. S mert az igazi nő a békesség híve, világ helyett megköszönöm a virágot is.
Elöl a Tesco, hátul a Penny...
A legutóbbi szavazás eredménye ez volt. Azaz e blog olvasóinak többsége a Tescóban vásárol legszívesebben, ezt követi nem sokkal lemaradva a Spar és a Lidl. A szavazás vesztese a Penny Market, ami egyébként szerény véleményem szerint nem annyival rosszabb, mint a többi, más kérdés, hogy szívesen valóban én sem megyek be valamiért, mert talán itt a legalacsonyabb az ügyfélcentrikusság.
Magyarország Nyrt. - friss jegyzetem
Délelőtt 11-kor egy szerkesztői e-mailből tudtam meg, hogy jegyzetes vagyok, mi más inspirált volna, mint az utolsó parlamenti munkanap.
Magyarország Nyrt.
Hír: Február 22-én tartotta utolsó ülését a jelenlegi Országgyűlés
Hamarosan 386-an vesztik el állásukat, az érintettek utolsó munkanapja hétfő volt. Ez hír azonban valahogy nem döbbent meg senkit, hiányzik az együttérzés és a szolidaritás, hiszen az érintett 386 munkavállalót joggal eresztik szélnek: egyrészt lejárt a szerződésük, másrészt amiért szerződtek, az nem teljesült: a cég - nevezzük Magyarországnak - gazdálkodása katasztrofális volt az elmúlt négy esztendőben, pocsék termékei nem kellenek a kutyának sem, s a munkafegyelem csapnivalónak bizonyult. Emellett túl nagyvonalúan bántak a tulajdonosok - tízmillió részvényes - vagyonával, busás fizetésüket például olyan költségtérítésekkel egészítették ki, amiről senki nem tudta, hogy tényleges kiadás volt-e.
Azt nem tudjuk, hogy mi lesz az utcára került munkavállalókkal, nagy valószínűség szerint nem halnak éhen, hiszen az elmúlt négy, nyolc, tizenegynéhány évben azért nem vesztegették az időt: kapcsolati tőkét építettek és jól bespájzoltak a nehezebb napokra.
Olyan is akad közöttük, aki más beosztásban ugyan, de visszakerül régi munkahelyére, ugyanis a tulajdonosok áprilisban döntenek a megüresedett álláshelyek feltöltéséről. Nagy valószínűséggel azonban ők lesznek kevesebben, a tulajdonos elégedetlenségét ismerve sok új arc kap bizalmat. Köztük olyanok is, akiknek egyelőre nincs szakmai gyakorlata, referenciája, ám ez napjainkban, ebben a nehéz, gazdasági és morális válságidőszakban inkább előny, mint hátrány.
Csak aztán ezek az új munkavállalók jól dolgozzanak ám, mert különben tényleg csőbe megy ez az egész Magyarország Nyílt Részvénytársaság.
Új szavazás: Tesco? Lidl? Netán Spar?
Mindenki vásárol, most az a kérdés, hogy hol...
Fidesz, LMP, Jobbik?
Elég érdekes eredmény született a Kisvárosi blog szavazásán, ami persze nem jelenti azt, hogy előrevetíti az április 11-ei eredményeket, arról viszont ad némi képet, hogy ezt a blogot milyen beállítódásúak látogatják. De csak némi képet, mert sok minden más is történhetett, például valamilyik szervezet ide irányította szimpatizánsait, vagy éppen attitűdtől függetlenül itt és most az adott szervezet kapott voksot, mondjuk azért, hogy felrázza a sajátjait.
.png)
Bréking: Szalma István mindenhol visszalép
Tisztelt Szerkesztőség!
A jelöltállítás finisében körülöttem kialakult helyzetet az érintett szervezetekkel megbeszélve úgy döntöttem, hogy a jelöléstől minden szervezetnél visszalépek.Döntésemet az érintett szervezetek tudomásul vették.
Köszönöm a sajtó érdeklődését és korrekt hírközlését.
Szalma István
Frissítés: Index-interjú Szalma Istvánnal.
Gyorsfelmérés
Akkor játsszunk egy kicsit, ha most kéne gyorsan szavazni, te kit választanál? A felsorolás azokat a szervezeteket tartalmazza, akik most képben vannak, nyilvánvalóan a kopogatók leadása után derül ki , hogy kik képesek egyáltalán listát állítani.
Három szervezet, egy Szalma
A gyulai Szalma István elérte azt, amit kevesen a magyar választások történetében: olyan kapósnak bizonyult, hogy egyszerre három - egymástól meglehetősen távol álló - szervezet nevezte meg jelöltjének: a Lehet Más a Politika, a Civil Mozgalom és... igen, a Torgyán Kisgazda Koalíció.
Az ügy részletei itt találhatók, Szabó kolléga alaposan feldolgozta, megszólaltatva az érintetteket, a sztori nem csak azért érdekes, mert ki hitte volna, hogy van ilyen, hanem nagyon jól rámutat, hogy bár mindenkinek tele a hócipője a politikai elittel, ám nincs, aki a helyükre lépne. (1990-ben például nagyon vicces volt, amikor az orosházi városházán minden osztályvezetői állást megpályáztattak, hogy jöjjenek a tiszták és nem korruptak, de egyáltalán nem volt tülekedés a tisztségek iránt.)
Szóval van ez a gyulai jóember, aki három szervezetnek is odaígérte magát, mert gondolom, hízelgett neki, mennyire kapós, ám elfelejtett szólni a többieknek. A szervezetek pedig már gyűjtenék a kopogtatót, s ahelyett, hogy alaposabban lecsekkolnák jelöltjeiket, gyorsan bemondják a neveket. Pedig, valljuk be, egy 5-10 perces beszélgetés talán elég is lett volna, hogy tisztázódjanak ezek a vicces (vagy tragikus, ki hogy közelít 2010 demokratikus közélete iránt) kis malőrök.
Bréking: a Békés megyei LMP-jelöltek névsora
Emelje fel a kezét, aki ismer valakit közülük :)
1 Békéscsaba Békés Gál István Elek elfogadva
2 Gyula Békés Szalma István elfogadva
3 Békés Békés Gál Anita elfogadás alatt
4 Szeghalom Békés Földi Mihály elfogadva
5 Szarvas Békés Fonád Zoltán elfogadva
6 Orosháza Békés Fanaczán Istvánné (Szuchánszki
Márta) elfogadva
7 Mezőkovácsháza Békés Grószné Zsóri Irén elfogadva
Évértékelők hétvégéje - ennyire futotta
Kissé restelkedem, mert nem sokra futotta, s bár a Twitteren kaptam jónéhány hasznos tippet, milyen irányba bonthatnám ki hétfői BMH-jegyzetemet az Orbán-beszédről, lényegében megmaradtam a bevált paneleknél: 1. nem igaz, hogy a politika nem érdekli az embereket 2. más a politika és a más a valóság.
Szóval nélkülözi az eredeti felvetéseket, az eredeti válaszokat a publicisztika, enyhítő körülmények viszont: 1. 1550-1600 karakter nem sokra elég, 2. túl kevés az idő, a leadási kényszer meg elég nyomasztó, különösen, ha Beol-ügyeletes az ember, miközben heti szerkesztői teendőire készül, azaz heti tervet készít.
Szóval ez lett a produktum:
Évértékelők hétvégéje
Ki mondta, hogy elfásultunk a politika iránt? Bárki is volt, nagyot tévedett.
Nézzük például a péntek délutánt. Jó néhány kocsmában nem sportközvetítést, telt idomú celebeket vagy zenecsatornákat figyeltek az ott poharazgatók, hanem egy beszédet, ami hosszú is volt, száraz is volt, érdemi információt sem nagyon tartalmazott, de valahogy mégis rólunk szólt, egész pontosan 2010-es és nagy valószínűség szerint azt azt követő évek kilátásairól.
De ha hivatalban jártunk (ja ott nem, mert azok ilyenkor már zárva tartanak) vagy éppen egy olyan munkahelyen, ahol számítógépek előtt ülnek a dolgozók, feltűnhetett, hogy sokan fejhallgatót viselnek, monitorukon online közvetítés keretében figyelik a 12. alkalommal évet értékelő ellenzéki pártvezért — például a Beol olvasói közül is ezt tették több ezren.
Az évértékelő beszéd, mint közéleti műfaj mára részévé vált politikai kultúránknak (na jó, azon most vitatkozhatunk, hogy van-e ilyen egyáltalán a mai Magyarországon), korábban az aktuális szocialista miniszterelnökök is tartottak ilyet, de azok nélkülözték a showelemeket, inkább a Parlamentben hangzottak el a nagy bölcsességek, s születtek olyan legendás beszédek, mint 2004-es Medgyessy-féle, amiből egyetlen szó maradt meg: útelágazás.
Ezen az álmos vasárnap délutánon, amikor e sorokat pötyögöm a gépbe, éppen Bokros Lajos értékel, gondolom, lesznek mások is a kampányidőszak végére. A java azonban csak ezt követően jön: mi ugyanis este nézzük át a bevételeket, a számlákat, a beruházási terveket és megalkotjuk az aktuális családi költségvetést.
Senki ne akarja tudni, utána milyen kifejezésekkel cifrázva mondom el a saját évértékelőmet.
Nézzük együtt az Orbán-beszédet
No nem azért, hogy popcornt rágcsálva együtt rajongjunk, hanem hogy teszteljük a Virgo projektjét...
Ha te fészbúk, én majd jutyub
Úgy tűnik, összeírták a trendi dolgokat a nagy pártok, valószínűleg tanácsadóik felhívták a figyelmüket arra, hogy a trónkövetelők egész ügyesen használják a webes alkalmazásokat, különösen a közösségi médiát. Az egyik előző posztban már idecitált jegyzetemben lightosan már leírtam erről a véleményem, illetve néhány infót, tehát nem ismételném meg, hogy Orbánnak a Facebookot ajánlották és ezt használja.
A szocik persze nem akartak lemaradni: ha te fészbúk, én majd jutyub. Ezért Mesterházy Attila fel is mondta az aktuális videóüzenetet, ami jópofa, fut is a neten, ám - főleg a tévében, de weben is - tök olyan, mint egy al kaidás bejátszás, vagy éppen egy akciófilm részlete, amiben a Nagy Gonosz a követeléseit diktálja az Egyesült Államok kormányának. Különösen a háttér, a nagy zászló hajaz rá erre a fílingre...
Szóval jó dolog, hogy használják ezeket a dolgokat, de vicces, hogy bénán.
Választási közhelyek, webkettes szósszal nyakonöntve
Friss jegyzetem az 50 + célcsoportnak, azaz a holnapi Békés Megyei Hírlapnak, még szerkesztő sem látta - választás előtti közhelyek, némi webkettes szósszal nyakonöntve, szigorúan 1600 karakteren belül maradva és linkek nélkül, mert ez egy újságcikk.
Sár helyett fantáziát
Minden eddiginél durvább kampányra számít a Békés megyei közvélemény, legalábbis azon része részt vett a Beol egyik múlt heti szavazásán. A minta persze nem reprezentatív, ám a napi szavazásokon nyert eredmények az esetek többségében megegyeznek más mérésekkel.
Egyelőre semmi nem igazolja egyébként, hogy durvulna a kampány, sőt inkább enyhe unalom és főleg fantáziátlanság árad az újságpapírból, a tévé képernyőjéről, a számítógép és a mobil kijelzőjéről. Erre legjobb példa a nyugdíjasokra áradó össztűz a nagy pártok részéről: hirtelen fontosak lettek a nagymamák és a nagypapák, hiszen ők a szavazataikkal felülírnak minden más társadalmi csoportot.
Talán a kis pártok visznek némi színt a kampányba, nekik ugyanis óriásplakátra, tévészpotra nemigen futja, ráadásul a hagyományos formákkal egyre kevesebb potenciális választó érhető el. Így ha a hegy nem megy Mohamedhez, Mohamed megy a hegyhez: több formáció sikeresen beágyazta magát a közösségi webre, főként a Facebookra, de valamire való kampánystáb és jelölt blogot vezet és persze a Twitteren is megnyilvánul.
A web 2.0-ban rejlő lehetőségekkel azért a nagyok is megpróbálnak élni (Obama ebből a szempontból mindkét oldalon példakép), ám egyelőre csak csetlés-botlásnak tűnik például Szanyi Tibor twitteres és Orbán Viktor facebookos jelenléte. Talán abból az aranyigazságból indultak ki, hogy aki egy forradalmat nem tud legyőzni, álljon az élére.
Durvulás tehát egyelőre nincs, inkább csak tapogatózás, de az elkövetkező bő két hónap még sok mindent hozhat. Reménykedjünk, hogy téved a többség, már ami a durvulást illeti, rosszindulat helyett hátha a fantázia uralja ezt a 2010-es kampányt.
Beszólásszabadság, avagy trollok, regisztráljatok!
Február elsejétől a Beol.hu életében az egyik legnagyobb változás lép életbe: ezentúl felszámoljuk a játszóteret, mostmár csak azok hintázhatnak, libikókázhatnak és szaladgálhatnak a favárban, akik a mi óvodánk kölykei.
Magyarán: kizárólag regisztrált felhasználók kommentelhetnek a cikkekhez. Eddig is korlátoztunk a beszólásszabadságot rizikós témák (romák, közbiztonság, olykor közlekedés, Gyurcsány, Bajnai stb.) esetében, de a jövőben ez alapértelmezetté válik.
Az okokról már megírtam a posztot, amit éjfélkor élesítünk, lényegében őszintén, tehát nem egy hivatalos mellébeszélésről van szó.
Összefoglalva ez a lényeg:
1. Kinőttük magunkat annyira, hogy nem vagyunk rászorulva arra a néhány száz (vagy tíz?) júzerre, akik növelik ugyan az oldalletöltéseket, de alapvetően több kárt okoznak, mint hasznot.
2. Nem nagyon győzzük a moderálást, aki ezzel foglalkozik, gyakorlatilag improduktív munkát végez.
3. Jobb helyeken már régen nem lehet vaktában bárkinek bármit a monitorra taknyolni.
4. Az is improduktív, hogy hetente két-károm feljelentéssel kell a központban dolgozó jogászainknak, rendszergazdáinknak foglalkoznia, nem beszélve róla, hogy egy csomó becsúszott dolog miatt egyre rosszabb megítélés alá esünk.
5. Nyakunkon a kampány, s láthatóan működésbe léptek a különböző online troll-hadosztályok, velük hadakozni senkinek nincs kedve és ereje.
Kollégáim egy részében munkál egy kis félelem, hogy visszaesik a látogatottság, nem is az egyedi látogatók száma, hanem a látogatások, illetve az oldalletöltések (PI) tekntetében, én azonban ezt a megengedhető százalékon belülinek érzem, azaz nem lesz több 3-4 százaléknál, viszont a hozadéka ennél jóval több lehet: még inkább erősödik az a fíling, amin hosszú évek óta dolgozunk: a Beol.hu mindent egybevetve igenis egy komoly és mértékadó információs és közösségi portál.
Tisztelt olvasóink! Február elsejétől változnak a Beol.hu hozzászólási szabályai: a jövőben kizárólag regisztrált felhasználóink írhatnak bejegyzéseket a cikkekhez.
A hosszú ideje érlelődő döntést több tényező is indokolja. Mindenek előtt az, hogy az elmúlt öt esztendőben a Beol.hu nagykorúvá érett, olvasóinak száma pedig már több éve átlépte a kritikus tömeget. Ez azt jelenti, hogy a megnövekedett forgalom - jelenleg napi 20-25 ezer látogatás, 17-18 ezer egyedi látogató, 250-300 ezer oldalletöltés - a kommentek számát is jelentősen megnövelte és tapasztalataink szerint a mennyiség a minőség rovására ment, moderálási alapelveink rendszeresen sérültek, továbbá a kommunikációs zaj élvezhetetlenné tette a tényleges olvasói tartalmakat.
A legtöbb nagy látogatottságú tartalomszolgáltató jóval szigorúbban bánik ezekkel a : az igazán nagyok nem is teszik lehetővé a hozzászólást, csak bizonyos rovatokban, ott is kizárólag a regisztrált felhasználók számára. Sőt, egy valamire való blog is feltételeket szab a kommenteléshez.
Frissítés: Hírbehozó a Webisztánon egy friss posztot szentelt a problémakörnek, érdemes elolvasni a kommenteket is.
Molnár Józsi
... már ha fogalmazhatok így, belterjesen, de a csabacsűdi helyhatósági választást megnyert független (fideszes támogatással, ha jól látom mellette Domokos mestert) polgármester gyermekkori haverom, pontosabban gyerekkorunkban haverok voltunk, ő egy évvel járt felettem az általánosban, aztán persze jól elkeveredtünk.
Szem elől nem tévesztettem persze, mert apámmal az elmúlt évtizedekben munkakapcsolatan volt így néha-néha szóba került, egyébként az önkormányzatnál dolgozott, meg képviselő is volt.
Azt, hogy nyerni fog, látható volt, például apám is rá szavazott, mint ahogy reggel elárulta, amikor meglátogattuk. (Mondjuk az ellenfelek nem is nagyon veszélyeztették ezt a győzelmet, az egyik induló például ilyen kezdetű szórólapot küldött karácsonyra, idézem: Tisztelt csabacsűdiek, szeretettel köszöntöm Önt...)
Józsi egyébként egy rendes fickó, becsületes, egyenes gondolkodású, úgyhogy reméljük, a politika nem fogja rossz útra téríteni, de az a jó ezekben a kis falukban, hogy ennyire mikroszinten a pártok keze nem avatkozik be a hétköznapokba.
Ezt a kis videót most találtam, még a kampányidőszakban készült, szóval Csabacsűd új polgármesterének ez lenne a programja:
(erő)szakszervezeti ügy a postán
Alaposan felháborított egykori munkaadóm, a Magyar Posta keménynek szánt, de inkább szánalmas akciója, jelesül 27 postás kirúgása. A dolog személyesen is érint annyiban, hogy a négy orosházi kézbesítő közül kettőt jól ismerek, mi több, volt kollégák és bizonyos fokig a barátaim is, Szombati Feriről (balról első) és Érdi Laciról (balról a harmadik) van szó, de a másik két srác is ismerős látásból.
A mai napig nem tudom, miért jártam postaforgalmi szakközépbe, talán mert akkoriban (hetvenes évek vége), az volt a trend, hogy a gyerek szerezzen érettségit és tanuljon mellé egy szakmát is. Nem szülői nyomás volt, anyámék jobban örültek volna, ha a szarvasi gimibe járok, talán egy hirtelen jött szabadságvágy miatt lettem koleszos jó messze a falunktól.
Érdekes világba csöppentem, mitagadás, nem is túl sokáig voltam a gépezet részese: 1982-tól 85-ig mozgóposta (benne másfél év katonaság), majd egy kis kézbesítés Budapesten, rovatolás, újságkihordás, kézbesítés Orosházán, majd 22 éve búcsút intettem a cégnek, igaz, 2002 és 2006 között dolgoztam A postás újságnak és most örülök, hogy már nem így van, mert nehéz lenne jópofa dolgokat írnom egy ilyen cég üzemi lapjába.
Alapvetően nem vagyok szakszervezetpárti, talán sosem voltam tagja ilyen típusú szervezetnek, azonban alapvető jogokat tiszteletben tartani nem árt. És az érdekvédelemhez való jog ilyen. S bár első fokon a bíróság elmarasztalta a szakszervezetet, a döntés nem jogerős. Továbbá nagyon rossz üzenet, hogy ennek hatására leszámolás kezdődik egy szervezetben, hogy abból okuljon a többi munkavállaló, ne adj Isten a többi szakszervezet.
Menjünk tovább: a Magyar Posta példátlan példát statuált azzal, hogy helyi szinten is tisztogatásba fogott és mezei résztvevőket rúgott ki. Ráadásul jó szakembereket, becsületes dolgozókat, ami végképp érthetetlen. Bár ez utóbbi nem lehetett különösebb megfontolás tárgya, hiszen a döntés nem helyben született, hanem része a központi leszámolásnak, hiába handabandázik a cikkben a hivatalvezető munkamorálról és egyebekről.
Nem tudom, a munkaerőpiacon mekkora a kereslet a meghurcolt, kirúgott postások iránt, sajnos a dolgok jelen állása szerint nem lehet túl nagy, remélem, a négy kézbesítő mielőbb talál valamilyen állást, hogy mielőbb elfeledhessék azt, ami történt velük.
Roma kinézetű...
Én már a demokráciában lettem újságíró, nem emlékszem igazán az ántivilágbeli gyakorlatra, sem a rendőrségire, sem a sajtóbelire, viszont szerintem ma egyedülálló dolog történt: a szarvasi kapitányság egy korábbi gyomaendrődi ékszerbolti rablás ügyében egyértelműen jelezte: "roma kinézetű" rablókat keres.
Néhány óra múlva rájöhettek, hogy talán egy kicsit merész volt a kiadott anyag, ezért a sajtós kollegina arra kérte ügyeletes szerkesztő kollégámat, hogy legalább a címben ne erőltessük ezt a fordulatot. Természetesen nem erőltettük, viszont az infó gyorsan bejárta a sajtót, például a címben jelzett kifejezésre a következő Google-találatok születtek.
Kérdés, hogy balfaszság történt-e, vagy a zsaruk egy kicsit szembemennek a jelenleg kialakult olykor szemérmes gyakorlattal. Nem kívánok én most belemenni olyan témába, ami részben műbalhé, másrészt pedig rosszul értelmezett liberalizmussal ártanak a valódi liberális és humanista értékeknek, mindenesetre röhej, hogy a "különös ismertetőjel" eme formáját kikerülik például egy körözésnél. (Én ugatok, aki barna hajú - volt őszülés előtt :) - és egy kicsit kreol, és látszhatnék akár romának is, de természetesen nem erről van szó).
Ha valami balfaszság, akkor éppen ez a megfogalmazás: roma kinézetű, ezt sok minden mással kiválthatták volna.
Egyébként aki a kommentekben nácizni, jobbikosozni, rasszistázni szeretne, kérem, tallózzon bele a blog archívumába, senkitől nem állnak távolabb ezek a dolgok. Viszont úgy gondolom, hazug az a társadalom, mely nem nevezi nevén azt, ami; sok bajunk okozója - no nem a romák, hanem éppen az, hogy nagyon sok mindent álságosan kikerülünk, szőnyeg alá söprünk és nem nevezünk a nevén...
Istentisztelet 2.0
Nem vagyok templombajáró, ha kérdezik, a "maga módján vallásos" rovatot jelölöm be, ma viszont családi kötelezettségből vettem részt a szarvasi Ótemplom istentiszteletén: ugyanitt búcsúztatták egy évvel ezelőtt édesanyámat, így a gyászév leteltével apámmal ismét elmentünk a szarvasi evangélikus gyülekezet karácsonyi istentiszteletére, ahol nagy örömömre most is Lázár Zsolt barátom volt az egyik szolgáló lelkész.
A templomi etikett viszonylag merev dolog, azonban úgy gondoltam, nem lesz blaszfémia, ha a mobilomról még az esemény megkezdése előtt kinyomok egy twitet, hiszen ez kedvenc mikroblogunk lényege: hol vagy, mit csinálsz most?
Aztán rájöttem, hogy gyakorlatilag a tech forradalmat nem én csináltam a templomban, hanem maguk a lelkészek. Jó, a web előtt korszak technológiáját dobták be, de nem sok helyen látunk - mármint a történelmi egyházaknál - két kivetítő vásznak, rajta powerpoint-prezin az aktuális igehelyek, énekek, sőt kották is. Otthon maradt az énekeskönyv? Sebej. Nincs itt a szemüveg? Nézz fel az oltár felé.
Amúgy tetszett Lázár Zsolt és lelkész kollégája prédikációja is, különösen, hogy érintették a klímacsúcsot is, azaz a szarvasi történelmi templomba nem csak a high-tech világa, hanem a 21. század másik fontos gondolata, a környezetvédelem is beköltözött.
Halleluja!
Ne csomagojjá be
Ezzel a csengőhanggal ma már sikerült kiakasztani néhány kollégát, gondolom, lesznek még egy páran, akik kíváncsian felfigyelnek a karácsonyi harang és a motoros fűrész disszonanciájára.
Nos, a Necsomagolj kampány része ez a csenghang, mint ahogy sok más érdekesség is, ami a honlapon található. A lényeg pedig: holnapután este ne papírba csomagolva nyújtsd át az ajándékodat, hanem csak egy szalaggal átkötve, mivel ezzel is fákat menthetsz meg...
A nagy pártok jelöltjeit már ismerjük
Álmos kampány várható Békés megyében, már ami a nagy pártokat illeti (a kicsik pedig szerintem nem sok vizet zavarnak majd).
Most vált publikussá a Fidesz listája, ahol csupán egy meglepetés van, illetve borítékolható volt, hogy Orbánék nem Spiák Ibolyát indítják Karsai birodalmában, hanem Simonka Györgyöt, aki a búzaégetőhöz hasonlóan különc figura, igazi demagóg. Egy viccs van csak a dologban: míg Karsai a Fideszhez közelebb álló termelői oldalt képviseli, addig Simonka igazi nepper, azaz felvásárló cége van, például másfél évvel ezelőtt Karsaiék az ő egyik telepét zárták le, tiltakozásul az alacsony felvásárlási ár miatt - ez volt a híres dinnyeblokád (a képen Simonka György, őt viszonylag kevesen ismerik).
A szocik listája egyébként már régebb óta publikus, ott gyakorlatilag a jelenlegi arcok indulnak, némi helycserével. Itt talán csak egy meglepetés van: Orosháza expolgármestere, Fetser János nem indul egyéniben és nagy valószínűséggel listán sem, az pedig nyitott kérdés, hogy helyhatóságin megméretteti-e magát. Helyette az orosházi körzetben Varga Zoltán (jelenleg önk. miniszter) indul, az ő korábbi kudarcának színhelyén, Békésen pedig Nagy László.
A kis pártokról semmit nem lehet tudni, az MDF és az SZDSZ esetén még az is kétséges, hogy minden körzetben indulnak, tudomásom szerint az LMP nagyon szervezkedik és persze ott a Jobbik, ők is vadul készülnek, kérdés, hogy egy komoly tétszavazásnál mennyire lesz vonzó a választóknak a cigánybűnös-multikhaza-vesszenFaludy-fílingre épülő program.
Mesterházy
Most először választ az MSZP olyan miniszterelnök-jelöltet, aki nem volt tagja az elődpártnak, illetve ilyen-olyan szervezeteinek. Mesterházy Attila koránál fogva nem lehetett még KISZ-tag sem, mégsem érzi senki úgy, hogy ő a főnyeremény.
Ennek számos oka van: egyrészt az MSZP jelenleg még Supermannel is esélytelen, tehát nincs igazi főnyeremény. Másrészt pedig Mesterházy kiválasztása arra hívja fel a figyelmet, hogy erre futja csak. Mert akárhogy is nézzük, Mesterházy Attila kedves, ügyes, sármos és szimpatikus fiatalember (már akinek, nekem nincs vele nagyobb bajom), ám rendkívül középszerű. Ilyen fazonok tömegesen szaladgálnak az utcákon, a cégeknél és az önkormányzatokban és persze a pártok második vonalaiban, akik ehhez hasonlóan előszedhetők lehetnének a miniszterjelölti posztra.
Jó tudjuk, ők is tudják, hogy soha nem lesz miniszterelnök, de jelölésének akkor is üzenetértéke van: erre futotta most. Vagy: tök mindegy, kicsoda, most ezt kapjátok. Szóval nem jó üzenet, még a politikával nem túl mélyen foglalkozók is rájönnek, hogy M. A. csupán egy báb, az MSZP tatáinak tovább lélegeztetésére találták ki.
No de mit keres itt ez a közös kép? A Posterouson meg a Twitteren már publikáltam, amikor híre ment, hogy ő lesz a jelölt és ott el is magyaráztam, hogy a 2004-es Hegyalja Fesztiválon vagyunk, Monsieur D'Artagnan pedig ifjúsági államtitkárként volt a Zöld Sátor vendége, az én dolgom az volt, hogy beszélgessek vele, illetve vigyem el szétnézni a fesztiválterületen és persze sörözgessünk is egy kicsit.
Mint ahogy említettem, egy teljesen korrekt, normális fiatal politikussal töltöttem ezt a kb. egy órát, de semmi karizmatikus elemet nem fedeztem fel benne. Ha akkor valaki azt mondja, hogy néhány év múlva ez a fazon lesz a miniszterelnök-jelölt, akkor azt mondtam volna: akkor nagy baj lesz ebben az országban.
És lám, tényleg az van.
Meghalt Belovai István, levél Coloradóból
Kedves Barátaink és Ismerőseink.
Értesítelek Benetteket, hogy Édesapám, Belovai István 2009. November 6-án este 11.55-kor elhúnyt. Halála békés volt. Köszönöm szépen, hogy barátai voltatok az Édesapámnak, sokat jelentettek Neki.
Baráti Üdvözlettel és Szeretettel,
Belovai Tamás
Orosházi SZDSZ: a happy end elhalasztva
A történet vége, ennyi és kész... nagyjából akkoriban énekelte először a Tankcsapda ezt a dalt, amikor Orosházán megalakult az SZDSZ, Lukácsék élnek és virulnak, az orosházi SZDSZ pedig ma dobta be a törölközőt.
Világosan emlékszem azokra az időkre: először Bakti Tibiék lakásán gyülekeztek a liberálkezdemények, majd lett iroda a Pacsirta utcán és bár én másik csapatban fociztam, élvezet volt eljárni a radiszadikhoz, mert jó fejek voltak, mindig jókat röhögtünk, szóval helyi szinten is megvolt az a kultúrfölény, ami akkoriban vonzó volt a szabad demokratákban, szemben a népnemzetiek savanyú képével és a szocik sértődött ábrázatával. A kultúrfölény persze rossz szó, mert egyrészt nagyképűen hangzik, másrészt pedig az elmúlt évtizedekben megtanultam, hogy nem a műveltség teszi az embert, viszont ők voltak akkoriban az igazán nyugatosok Orosházán, még hogyha volt ott is egy-két fura ember.
Szét is széledt rendesen a kezdőcsapat, ki kisgazda lett, mert az antikommunizmust nem tudta összehangolni a liberálizmussal, mások pedig kiábrándultak a Tölgyessy-Pető affér idején, és persze a legtöbbeket az MSZP-vel való koalíció tántorított el a párttól 1994-ben.
Ezzel párhuzamosan jöttek viszont újak, rendes és kevésbé rendes emberek, karrieristák és szimpla szimpatizánsok, néha be-becsúszott egy-két ember a képviselő-testületbe is, de egy mezővárosban ne nagyon akarjon egy liberális párt túl nagy falatot a tortából (és ez sajnos a zöld LMP-re is igaz).
Szóval ma véget ért egy történet, a happy end elmaradt, vagy a fene tudja.
Erről jut eszembe, a következő orosházi antológiába éppen egy szubjektív visszaemlékezést írtam 25-26 éves koromból, a téma a helyi rendszerváltás, persze csak leegyszerűsítve, történetmesélősen, meg is osztom a Google doksit, ezzel talán nem rontom a könyv piaci esélyeit :)
Egyébként nem kizárt, hogy a közeljövőben lesz még egy párt, ami megszűnik lent és fent, hasonlatosan az SZDSZ-hez, egy másik rendszerváltó párt, az MDF - kíváncsi vagyok, ők meddig tartanak ki Orosházán.
Faludy: 1956 te csillag
Másnap, szerdán reggel: por, ágyúszó
és szenvedés; mégis, mikor átvágtam
a Hősök terén, mosolyognom kellett,
mert nem állt szobor többé a csizmában; –
csütörtök: lázrózsák mindenki arcán.
Földváry már kedd este elesett
a Rókus előtt. Szemközt, az iskola
padlásán felfegyverzett gyerekek; –
péntek: még több vér, tankok a Ligetnél.
Az ütegek torkolattüzeit
nézem éjjel és borzongok: a szörnyű
szépség most nálunk is megszületik; –
hat nap: a kénezett arcú halottak
apró csokorral mellükön, a járdán
(Köztársaság tér), röplapok, szorongás,
szemem előtt kis, tétova szivárvány; –
ölelkezés az Írószövetségben:
csomagolnak és indulnak haza;
feltépett sínek, utcák és fölöttünk
a szabadság liliom-illata; –
ezerhétszázhárom, nyolcszáznegyvennyolc,
és ötvenhat: egyszer minden száz évben
talpra állunk kínzóink ellen. Bármi
következik, boldogság, hogy megértem; –
és újra péntek: a Dunánál állunk,
a nap áttör ködön, füstön. Talán
sikerül minden s az alkonyat bíbor
brokátja Zsuzska lenszőke haján;–
és szombat: hajnalban csupa reménység,
de estefelé: nyakunkon a kés.
A keleti szemhatár mögött mocskos
felhők, nyugatról álszent röfögés; –
mentünk a kétszázezerrel: nem bírok
újabb börtönt, s ha nem is jött velem:
Árpád óta bennem lakik az ország,
minden völgyét meg dombját ösmerem; –
a Bach-huszárok tankban tértek vissza:
eddig sem ápolt, s ha más föld takar,
mit számít az? és mit, hogy fiam majd
Dad-nek szólít és nem lesz már magyar?
Mit elvesztek, ötven vagy száz év múltán
az ifjúságtól mind visszakapom,
és otthon, a sötét előszobákban
kabátom még ott lóg a fogason –
ezerkilencszázötvenhat, nem emlék,
nem múlt vagy nékem, nem történelem,
de húsom-vérem, lényem egy darabja,
szívem, gerincem – kijöttél velem
az irgalmatlan mindenségbe, hol a
Semmi vize zubog a híd alatt
és korlát nincs sehol sem – életemnek
te adtál értelmet, vad álmokat
éjjelre és kedvet a szenvedéshez
s az örömhöz; te fogtál mindig kézen,
ha botladoztam; hányszor ihlettél meg,
s nem engedted, hogy kifulladjak vénen; –
ezerkilencszázötvenhat, te csillag,
oly könnyű volt a nehéz út veled!
Nagyon soká sütöttél ősz hajamra,
ragyogj, ragyogj, ragyogj sírom felett.
(Toronto, 1986)
Bekóstolta a Jobbik Faludyt
Ennek a posztnak az eredetije a Beologon van, szóval felkúrtam az agyam egy kicsit a hét második felében jobbikilag.Faludy György költő, a huszadik század egyik legnagyobb művésze és nem mellesleg magyarja, ha élne, most jót mosolyogna, ha olvasná valahol, mi történt a csütörtöki békéscsabai közmeghallgatáson. Talán elgondolkodna, hogy immár harmadszor is csomagolnia kell-e, de nagy valószínűséggel elvetné ezt a megoldást, hiszen - bár direktben nem vett részt a rendszerváltás utáni közéletben - politikai éleslátása mindvégig megmaradt és tudná, hogy a Jobbik nevű képződmény egyik helyi aktivistája vetette el a sulykot, igaz, jó messzire.
Faludy Györgynek kétszer kellett elhagynia ezt az országot, mindkét alkalommal a diktatúra miatt, persze más-más előjellel. A harmincas években zsidó származása miatt döntött az emigráció mellett, majd amikor hazajött, a hatalomra került kommunistáknak is gyanússá vált és három évig Recsken törte a követ szó szerint, 1956 után pedig az országot is elhagyta, hogy világhírt szerezzen, és bár alapvetően angolul írt, magyarságára mindvégig büszke volt, s az első alkalommal, amint tehette, ismét hazatelepült.
Faludy György nevét mindenki ismeri az országban, sajnos az utóbbi évek bulvársajtóján szocializálódott magyarjai számára ő volt csupán "Az ember, akinek fiatal felesége van", de az iránta érzett kollektív szeretet kézzelfogható volt, amikor járta a vidéket (e sorok írójának több alkalma is adatott részt venni ilyen találkozókon, s bizony ott tapsoltak a mostani Jobbik-aktivisták is), s itt mindenki tisztában volt Faludy nagyságával, bátorságával, magyarságával. Amikor a Jobbik helyi erős embere megfogalmazta országos visszhangot keltő hozzászólását, valószínűleg azt gondolta, most megmondja a tutit. Helyette azonban ellenkező hatást ért el, s ha nem kezelik profi módon - mondjuk Morvai Krisztina vagy Vona Gábor elnézést kér a békéscsabai kijelentésért -, bizony észhez kap jónéhány szavazó. Sokan ugyanis éppen a jelenlegi politikai elittel szembeni elégedetlenség miatt ikszeltek a Jobbikra, a rendszerváltás utáni évek, évtizedek kritikájaként adnának zöld utat a huszas-harmincas ifjak dühödt lendületének, minden ideológiai megfontolás nélkül. Ehelyett pedig azt kell látniuk, hogy a 20. század egyik legnagyobb üldözöttjéből holtában is üldözöttet csinálnának, a városi ünnepségek szervezői pedig bemutatnák az elhangzó verseket, akárcsak Révai és Aczél elvtársak idejében - erre bizony még sokan emlékeznek az ántivilágból és köszönik, nem kérik, mert a legrosszabb demokrácia is jobb a legjobb diktatúránál. (A dologban a legviccesebb, hogy lényegében ő is úgy gondolta, akárcsak a Jobbik: egy csapnivalóan tehetségtelen politikai elitje alakult ki az országnak, amely nem foglalkozik mással, csak a saját zsebével - ezt meg akarta írni önéletrajzi kötete következő részében, ami sajnos nem készülhetett el...)
Faludy György, ha élne, azért sem lenne ideges, mert volt már hasonló a rendszerváltás utáni években: az egyik jobboldali párt egyik noname aktivistája bekóstolta József Attilát, mondván, lényegében egy beteg, proli és kommunista költőről van szó és tiltsák már be - lett is haddelhadd, József Attila azóta is tabu a jobboldal legszélén is. Remélhetőleg Faludy is megmarad annak a kollektív tudatban, aki, mert ha ellenkező parancsot kapunk, akkor aztán tényleg csomagolhatunk.
Bréking
KÖZLEMÉNY
A Magyar Szocialista Párt Békés megyei küldöttgyűlése ma, október 03-án elvégezte munkáját a 2010 évi országgyűlési választásokra való felkészülés jegyében.
Megválasztotta kampányfőnökét, Nagy László személyében; megválasztotta a Megyei Választási Bizottságot, melynek vezetője Varga Zoltán megyei elnök; elfogadta a Békés megyei területi listát.
A területi listát Varga Zoltán önkormányzati miniszter, az MSZP Békés megyei elnöke vezeti.
Az MSZP Békés megyei Elnöksége
