2010
Nem nagyon volt időm az ünnepi időszakban fejben évértékelni, illetve jövő évi kilátásokat latolgatni, talán jobb is. Annál is inkább, mivel ma esett le, hogy ezek a választási évek mindig hoztak valami fordulatot az életemben - persze nem feltétlenül összefüggésben azzal, hogy választás volt, hanem mert... fene tudja.
Szóval 1990: válás az első házasságból.
1994: A Békés Megyei Nap munkatársa lettem, ezáltal elkezdtem a médiából élni.
1998: Megkötöttem második házasságomat
2002: Megszűnt a Békés Megyei Nap (no, ez összefüggött a választásokkal)
2006: A Beol.hu munkatársa lettem
2010: Erre vagyok rohadt kíváncsi, pozitív és negatív dolgok váltogatták itt egymást, kérdés, mi következhet. Ha a ritmust nézzük, akkor egy negatív, két pozitív a trend, úgyhogy most egy pozitív következhet, viszont ahogy kinéz ez a 2010 úgy mindent egybevetve... Hát nem tudom.
De felesleges ezen morfondírozni, ahogy lesz, úgy lesz, csinálni kell, nem elemezni. Boldog új évet mindenkinek!
Istentisztelet 2.0
Nem vagyok templombajáró, ha kérdezik, a "maga módján vallásos" rovatot jelölöm be, ma viszont családi kötelezettségből vettem részt a szarvasi Ótemplom istentiszteletén: ugyanitt búcsúztatták egy évvel ezelőtt édesanyámat, így a gyászév leteltével apámmal ismét elmentünk a szarvasi evangélikus gyülekezet karácsonyi istentiszteletére, ahol nagy örömömre most is Lázár Zsolt barátom volt az egyik szolgáló lelkész.
A templomi etikett viszonylag merev dolog, azonban úgy gondoltam, nem lesz blaszfémia, ha a mobilomról még az esemény megkezdése előtt kinyomok egy twitet, hiszen ez kedvenc mikroblogunk lényege: hol vagy, mit csinálsz most?
Aztán rájöttem, hogy gyakorlatilag a tech forradalmat nem én csináltam a templomban, hanem maguk a lelkészek. Jó, a web előtt korszak technológiáját dobták be, de nem sok helyen látunk - mármint a történelmi egyházaknál - két kivetítő vásznak, rajta powerpoint-prezin az aktuális igehelyek, énekek, sőt kották is. Otthon maradt az énekeskönyv? Sebej. Nincs itt a szemüveg? Nézz fel az oltár felé.
Amúgy tetszett Lázár Zsolt és lelkész kollégája prédikációja is, különösen, hogy érintették a klímacsúcsot is, azaz a szarvasi történelmi templomba nem csak a high-tech világa, hanem a 21. század másik fontos gondolata, a környezetvédelem is beköltözött.
Halleluja!
Ne csomagojjá be
Ezzel a csengőhanggal ma már sikerült kiakasztani néhány kollégát, gondolom, lesznek még egy páran, akik kíváncsian felfigyelnek a karácsonyi harang és a motoros fűrész disszonanciájára.
Nos, a Necsomagolj kampány része ez a csenghang, mint ahogy sok más érdekesség is, ami a honlapon található. A lényeg pedig: holnapután este ne papírba csomagolva nyújtsd át az ajándékodat, hanem csak egy szalaggal átkötve, mivel ezzel is fákat menthetsz meg...
SP, a twitterarc
SP nyerte meg a Yamm.hu twitterarcversenyét - no, ez olyan mondat, ami tavaly ilyenkor a nyerte és a twitter kivételével nem sokat mondott volna nekem és még nagyon sokaknak.
De a megfejtés mára világos: SP (Éder Krisztián) egy fiatal tinisztár, akinek a nevét én is csak néhány hete hallottam először, amikor fellépett valami helyi plázabulin és a célcsoport őrjöngött érte.
A Yamm.hu pedig egy szintén közelmúltban indult szolgáltatás, ami egész komoly célokkal vágott neki a Twitter népszerűsítésébe és mitagadás, ezt sikeresen is csinálja. Mindjárt itt van a misszió fő sodrása: bemutatja a twitterező hírességeket, akik közt van egyébként normális, szalonképes művész is és persze ott vannak a média által generált alkalmi senkik. A twitterarcverseny pedig egy néhány hete indított promóciós akció, amely egy kicsit megmozgatta a csiripelő közösséget, egyébként korrektül és színvonalasan.
Nem mondom, hogy SP a senkik közé tartozik, mindenesetre ő egy olyan területén lakozik a showbiznisznek, amit én még informálisan sem fogyasztok. Az tény, hogy a fiú már nem csak a színpad előtt tud mozgósítani tömegeket, hanem egy ilyen twitterversenyen is (igaz, itt csak 336 szavazatot gyűjtött, ami azonban ebben a szcénában már komoly számnak számít, különösen annak fényében, hogy Hírbehozó 227-et kapott).
Ez azt jelenti, hogy a Twitter elhagyta belterjes, úgynevezett geek jellegét, s ha még nem is intézményesült, de elindult a popularitás felé, akárcsak annak idején a blogok, melyeknél az áttörést szintén az jelentette, hogy a női portálok oldalvizein megjelentek az első ismert bestiák akkor még webnaplónak mondott irományai.
Ja igen, a versenyre én is regisztráltam magam, icicipicit kampányoltam is itt a blogon, játszásiból, s bár a top 50-ben nem szerepelek (ahová tíz ponttal már fel lehetett kerülni), kilenc szavazatom nekem is volt, legalábbis a múlt heti adatok szerint. Úgyhogy mindenkinek köszönöm a voksokat és a követést, szám szerint 185 júzernek a jelen állás szerint.
Hótúra Baranyán, Tolnán, Bács-Kiskunon és Csongrádon át
Lehet, hogy a koppenhágai eredménnyel lett elégedetlen az ég, mindenesetre szombaton délután Pécsett ért bennünket a később országossá váló havazás kezdete. Erika ugyanis letudott három vizsgát, én pedig elkísértem, pont az időjárás viszontagságait némileg enyhítendő.
A nap jól is indult: sima út oda, Erika hamar letudta a vizsgákat, én az Árkádban youppie-skodtam addig, majd jött a feketeleves. Én szerencsére ilyen időben tanultam vezetni néhány évtizede (hehe, érdekes, egy jó öreg Skoda 120-ason), türelmes sofőr is vagyok, így nem okozott gondot a 40-50-60-as tempóban történő csúszkálás Pécstől Békéscsabáig, viszont hazaérve rendkívül jólesett az a pohár pálinka, ami részben az én pálinkám is is, hiszen benne van az orosházi Nefelejcs utcai baracktermés java is.
A részletekkel nem fárasztanám sem magam, sem az olvasót, ugyanis azt már a 2009-es módi szerint Twitteren tudósítottuk, Erika (@nagyera) két mobillal nyomta a csiripeket a világba, az enyémen a fotók készültek, a sajátjáról pedig nyomta a 140 karakteres beszámolókat.
Konklúzió nincs, vagyis annyi, hogy a civilizált embernek ritkán adatik meg bármilyen teljesítménypróba (bringásnak télen), így egy kicsit elégedett lehetek magammal, mondjuk néhány órácskára...
Kelly északra megy
Most azt próbálom kitalálni, hogy rohadék vagyok-e vagy sem. Elajándékoztam ugyanis másfél éves basset hound kutyusunkat, de nem azért, mert meguntuk, vagy sokalljuk a tartás költségeit: egyszerűen nincs rá időnk, nem tudjuk számára biztosítani a minőségi kutyalét alapjait. Azaz: nem foglalkozunk vele eleget, nem tudjuk rááldozni azt a napi kötelező egy-két órát (sajnos, sokszor egymásra sem mindig jut ennyi, de azért senki ne ijedjen meg, egymást mégsem ajándékozzuk el).
Viszonylag hosszas kiválasztás után egy normális, szimpatikus füzesabonyi családra esett a választásunk a jelentkezők közül (ez lejött a beszélgetésekből és az emilekből), Kelly egy beagle mellett fog élni, remélhetőleg boldogan). Másfél év alatt talán nem alakult ki olyan kötődése, hogy ne bocsássa meg nekünk ezt a lépést, biztos vagyok benne, hogy az a bizonyos minőségi kutyalét az új helyen garantáltabb.
A "főkutyánk", Bonnie, a törpesnaci persze más, ő benti kutya, vele több időt töltünk, meg ő már mindent tud, amit tudnia kell, nincs szüksége tanításra, többletfigyelemre, neki a minőségi kutyalét az, hogy ül a gazdi lábánál, játszik a gyerekkel és bekapcsolódik napi dolgainkba.
Szívem szerint most megszavaztatnám, hogy helyesen cselekedtem-e, vannak érvek és ellenérvek (például ellenérvként fel lehet hozni a Kis Herceg-i felelősségvállalást), viszont mégis abből indulok ki, hogy a kutya érdeke mindenek előtt.
A kutya persze rövid távon biztosan csalódott - most egy Opelben zötyög Füzesabony elé, most kb. Körösladánynál járhatnak) - de bízzunk benne, hogy ez hamar elmúlik.
Premier előtt
Az idén nem vicces képet, találó idézetet küld szét a Beol partnereinek, olvasóinak, hanem egy 50 másodperces jutyubos üdvözletet, benne az év legjellemzőbb eseményei, kissé szubjektív válogatásban és persze haza is beszélve.
Ez a nyers változat, még módosulhat, de hamarosan te is kaphatsz egy linket, ami ide vezet...
Az idei felhozatal - bírjátok?
A Kreatív Online az idén is összegyűjtötte a legjobbnak ítélt reklámanyagokat (szpotokat és kreatívokat), ebben szerepel a Borsodi Zenei Fesztiválok (benne a Hegyalja) nagyferós szpotja is, ami több szempontból is zseniális. Ez nem kötelező hazabeszélés egyébként, nekem a Feró által bevállalt önirónia tetszik legjobban:
Ha a legjobbat kellene kiválasztani, nekem ez jön be leginkább, a reklámozott termék egyébként a mostanában komoly presztízsvesztésen átesett Vodafone, ez a szpot viszont zseniális, eredeti és én a mai napig tudok rajta röhögni
S ha már fesztiválipar: a Sziget szpotjának a rövidebb változata nekem jobban tetszik, de ez is jópofa:
A többi persze nem rossz, de szerintem felejthetőek, többnyire a korábbról ismert panelek köszönnek vissza. 2009 alapvetően nem a kiugró reklámok éve volt, ez nyilván a válságnak és az óvatosabb reklámköltéseknek köszönhető, bár szerintem ilyenkor kellene robbanniuk az olcsóbb, de ötletes dolgoknak. Hát ez most nem igazán jött össze.
Ügyintézős nap(ok)
Normális ember nem szeret ügyintézni, több okból sem, ám ha összeszaladnak a dolgok, még borzasztóbb a dolog.
Valahogy 2009 olyan év, amikor szépen lassan megszűntem létezni a rendszerben, azaz lejárt a jogosítványom, a személyi igazolványom, mindezt tetézi, hogy a Fabia műszakijának érvényessége is megszűnt, mindezek év végére időzítve.
Mivel sem lelkesedéssel, sem szabadidővel nem állok valami jól, a prioritásokat mindig átrendeztem, hogy az utolsó pillanatra maradjon ez a feladat, nos, ez az utolsó pillanat a héten érkezett meg. Papírok elő, telefon, a folyamatok megismerése no és pénzek idecsoportosítása. (Persze mitagadás, működött az Úri muri is, azaz az ügyintézős közösségi háló, ismerősök és persze ismerősök ismerőseinek felkutatása).
Viszont kellemesen csalódtam, ki is twitteltem, hogy Magyarország mintha elkezdett volna működni, mert egy nap alatt négyféle dolgot intéztem el, mégpedig négy helyszínen, három városban, teljesen rugalmasan (és senki ne gondolja, hogy ebben a már említett kapcsolati háló volt a meghatározó...)
Ilyen úton mentem Tótkomlósra a Skodát vizsgáztatni, majd onnan Békéscsabára, igaz, Csanádapáca után már jó volt az út
Mondjuk az autószerelő-műhelyeket továbbra is gyűlölöm, ezek azok a helyek, ahol apró kis porszemnek, egy senkiházi buta alaknak, álcázott szőke nőnek érzem magam, merthogy bár rendszeresen vezetek, állítólag nem is rosszul (legalábbis balesetet még sosem okoztam), a mechanikai-technikai rész annyira, de annyira nem érdekel, ezáltal alapműveletek ismerete is gondot okoz, hogy azáltal a műhelyek császárai gyakorlatilag levegőnek néznek, s ez a jobbik eset, sokkal inkább egy megvetett, kártékony állatnak, aki ott lábatlankodik.
Én is ilyen lennék a netet úgy ahogy használó, ám ahhoz gyakorlatilag szénhülye felhasználókkal?...
Búcsú a kommunikátortól
Két év után könnyes búcsút kellett mondanom kedvenc okostelefonomnak, ami persze lényegében meg sem történt, azaz a búcsú meghitt percei elmaradtak, mert vissza sem kaptam az E90-est, hanem javíthatatlannak bizonyult, s mivel garanciás volt, egy másikat választhattam - csak éppen ugyanilyen már nem volt készleten.
Pedig a felmérések szerint ez a típus az, amire a legkevesebb a panasz érkezik az üzleti szférából, tulajdonképpen az enyémnek is csak a mikrofonja ment tönkre, úgy látszik, végérvényesen. De hadd dicsérjem a T előnevű céget, mert rendkívül korrekten járt el: gyakorlatilag visszavásárolta a készüléket, én pedig választhattam egy másikat. Nem tudom, jól választottam-e, egy N97-es lett az utód.
Valójában nem az N-széria által kínált multimédiás lehetőségek vonzottak, ezek az én munkámban másodlagosak, inkább az irodai és az internetes szolgáltatások érdekesek számomra. Nos, e szempontból az E90-es jobb volt, elsősorban drabális méretének, ezáltal a rendkívül kényelmes qwerty-billentyűzetnek köszönhetően. Qwerty-je van az N97-esnek is, csak éppen jóval kisebb és szerintem logikátlanabb elrendezésben.
Ami újdonság az életemben, az az érintőképernyő. Nos, ez a része a high-technek nem igazán vonzott, néhány hetes tapasztalat alapján nem rossz dolog, de nem ez egy mobiltelefon (inkábbb pda) fő értékmérője.
Ha választanom lehetett volna, inkább még egy kommunikátor mellett maradok, de azért nem álszenteskedem: nagyon jó kis modern készülék a Nokia N97-es, lényegében egy sokoldalú okostelefon, amely minden fontos elvárásnak megfelel, különösen az én nem túl sokrétű igényeimnek: gyors e-mail ellenőrzés, gyors webes dolgok 3g-n és wifin, néha egy-egy fotó, videó, zenehallgatás, twitterezés, navigálás, ha úgy alakul. Szóval minden megvan, mégis mintha láthatatlan kezek hátrébb sorolták volna a nagyképűen menedzsernek nevezhető szolgáltatásokat, helyettük a szórakoztatás került előtérbe - de hát adódik ez az E-és az N-szériák jellegéből is.
Azért kíváncsian olvasom a friss híreket az Androidról és a Google saját mobiljáról, például néhány perce ezt - lehet, hogy már nem Nokia lesz a következő telcsim?
A nagy pártok jelöltjeit már ismerjük
Álmos kampány várható Békés megyében, már ami a nagy pártokat illeti (a kicsik pedig szerintem nem sok vizet zavarnak majd).
Most vált publikussá a Fidesz listája, ahol csupán egy meglepetés van, illetve borítékolható volt, hogy Orbánék nem Spiák Ibolyát indítják Karsai birodalmában, hanem Simonka Györgyöt, aki a búzaégetőhöz hasonlóan különc figura, igazi demagóg. Egy viccs van csak a dologban: míg Karsai a Fideszhez közelebb álló termelői oldalt képviseli, addig Simonka igazi nepper, azaz felvásárló cége van, például másfél évvel ezelőtt Karsaiék az ő egyik telepét zárták le, tiltakozásul az alacsony felvásárlási ár miatt - ez volt a híres dinnyeblokád (a képen Simonka György, őt viszonylag kevesen ismerik).
A szocik listája egyébként már régebb óta publikus, ott gyakorlatilag a jelenlegi arcok indulnak, némi helycserével. Itt talán csak egy meglepetés van: Orosháza expolgármestere, Fetser János nem indul egyéniben és nagy valószínűséggel listán sem, az pedig nyitott kérdés, hogy helyhatóságin megméretteti-e magát. Helyette az orosházi körzetben Varga Zoltán (jelenleg önk. miniszter) indul, az ő korábbi kudarcának színhelyén, Békésen pedig Nagy László.
A kis pártokról semmit nem lehet tudni, az MDF és az SZDSZ esetén még az is kétséges, hogy minden körzetben indulnak, tudomásom szerint az LMP nagyon szervezkedik és persze ott a Jobbik, ők is vadul készülnek, kérdés, hogy egy komoly tétszavazásnál mennyire lesz vonzó a választóknak a cigánybűnös-multikhaza-vesszenFaludy-fílingre épülő program.
Mesterházy
Most először választ az MSZP olyan miniszterelnök-jelöltet, aki nem volt tagja az elődpártnak, illetve ilyen-olyan szervezeteinek. Mesterházy Attila koránál fogva nem lehetett még KISZ-tag sem, mégsem érzi senki úgy, hogy ő a főnyeremény.
Ennek számos oka van: egyrészt az MSZP jelenleg még Supermannel is esélytelen, tehát nincs igazi főnyeremény. Másrészt pedig Mesterházy kiválasztása arra hívja fel a figyelmet, hogy erre futja csak. Mert akárhogy is nézzük, Mesterházy Attila kedves, ügyes, sármos és szimpatikus fiatalember (már akinek, nekem nincs vele nagyobb bajom), ám rendkívül középszerű. Ilyen fazonok tömegesen szaladgálnak az utcákon, a cégeknél és az önkormányzatokban és persze a pártok második vonalaiban, akik ehhez hasonlóan előszedhetők lehetnének a miniszterjelölti posztra.
Jó tudjuk, ők is tudják, hogy soha nem lesz miniszterelnök, de jelölésének akkor is üzenetértéke van: erre futotta most. Vagy: tök mindegy, kicsoda, most ezt kapjátok. Szóval nem jó üzenet, még a politikával nem túl mélyen foglalkozók is rájönnek, hogy M. A. csupán egy báb, az MSZP tatáinak tovább lélegeztetésére találták ki.
No de mit keres itt ez a közös kép? A Posterouson meg a Twitteren már publikáltam, amikor híre ment, hogy ő lesz a jelölt és ott el is magyaráztam, hogy a 2004-es Hegyalja Fesztiválon vagyunk, Monsieur D'Artagnan pedig ifjúsági államtitkárként volt a Zöld Sátor vendége, az én dolgom az volt, hogy beszélgessek vele, illetve vigyem el szétnézni a fesztiválterületen és persze sörözgessünk is egy kicsit.
Mint ahogy említettem, egy teljesen korrekt, normális fiatal politikussal töltöttem ezt a kb. egy órát, de semmi karizmatikus elemet nem fedeztem fel benne. Ha akkor valaki azt mondja, hogy néhány év múlva ez a fazon lesz a miniszterelnök-jelölt, akkor azt mondtam volna: akkor nagy baj lesz ebben az országban.
És lám, tényleg az van.
Hartay blogol
Megígértük, hogy várunk még egy kicsit, de nem bírom ki, úgyis most ezt az új Freeblog admint tesztelgetem, ide leírom, holnap pedig csinálunk neki a Beol-networkön egy nagyobb felhajtást: szóval Hartay Csaba költő, a Beol.hu karcos beolvashow-írója blogger lett, mégpedig csatlakozott a beolos blogcsaládhoz, ahol ugye van a zászlóshajó, a Beolog, no meg Szabó Eszter, most pedig Hartay (van még egy-kettő, de azokkal most nem dicsekednék, de remény van rá, hogy ezekbe is életet lehelünk).
Szóval:
Hartay blogja itt (még nagyon béta, de kommenteljetek, hadd örüljön :))
Szabó Eszter művésznő blogja itt.
Haha, éppen egy friss az utóbbiról:
Jaaaaajddejo, apát jáccaja NEo FM (tök sokszor!), engem meg a Claassss! Máris jó fejek! Mondtam én, hogy a rádiós rinyálásnak is jó vége lesz.:-))))))))))))))))))) Ja, meg engem a Petőfi is, azt mondják. (Nagy, végtelen út:-)))
Megvan az első Twitter-áldozat
Elég vicces dolog történt ma a magyar telekommunikációs világban: a Vodafone kirúgta azt a munkatársát, aki a múlt pénteki mobilkommunikációs fekete napba egy kis életet vitt, részletek itt, a multik webkettőhöz való viszonyáról egy szellemes poszt pedig itt
Annak idején azt figyeltük a bimbózó blogszíntér hajnalán, hogy kiket rúgnak majd ki blogposztjaik miatt, akadt is egy-két névvel és név nélkül posztoló blogger, akitől megvált a vállalata, mert valamilyen érdekeket sértve publikált információt a cégről vagy éppen a kollégákról. Volt, akit igazságtalanul, volt, aki szerintem is túllépett egy határon, mert a blogok is csak olyan kocsmaasztalok, melyek mellett az ember meggondolja, mit beszél.
Például én is a szabadság egyfajta játszótereként használom 2003 óta a Kisvárosi blogot, írok is szakmai dilemmákról, céges ügyekről, de nem teszek fel mondjuk egy félkész kampánytervet vagy egy titkos belső dokumentumot (pedig a lifestream világban milyen egyszerű lenne fél perc alatt hülyét csinálni valakiből: e-mailt forwardolni a Posterousra, ami automatikusan kinyomja a twitterre és máris félszáz követő látja, s ha tetszene nekik - az ilyesmi mindig tetszik -, retwittelik és öt percen belül akár ezrek is olvashatják, innentől az utóélete egy információnak követhetetlen)
Nos, itt van Vodafone-os emberünk munka nélkül, a kirúgás után néhány órával gyakorlatilag mindenki értesült a szánalmas vezetői döntésről, lám, az Index is hírül adta, így megvolt a maga tizenöt perces dicsősége (a Twitter korában Andy Warhol legendás kijelentését nyugodtan harmadolhatjuk, tehát öt perc dicsősége). Én azokkal értek egyet (például Uj Péter), akik szerint az igazán vagány húzás az lenne - etikus verseny ide vagy oda - ha a twitterező marketingest felvennék pr-tanácsadónak.
Kérdés, hogy rá mernek-e csörögni.
UPDATE: HH interjúja a Webisztánon Müller Tamással, a kirúgott marketingessel.
UPDATE2: Konrád ugyenerről: A történet vége az lett, hogy a T-Mobile szerencsétlen technikai zűrjének a legnagyobb vesztese a Vodafone.
Egy kis móka
