Változások a Népújság Kft. élén
Október elsejétől, azaz néhány perc múlva jelentős személyi változások lépnek érvénybe a Beol.hu-t és a Békés Megyei Hírlapot is kiadó Népújság Kft.-nél. Ezeket Bayer József, az ASM ügyvezető igazgatója jelentette be szerdán délután.
Varga Ottó a továbbiakban az ASM Heves megyei vezetője lesz, azaz főszerkesztőként és kiadóvezetőként irányítja az ottani munkát. Békésben Nánási János kiadóvezető-főszerkesztő irányítja operatívan a szervezetet, Tóth Miklós ügyvezetőként Kecskemétről irányít. Tekintve, hogy a régi-új vezető a gazdasági oldalról érkezett, szakmai vezető irányítja a szerkesztőséget Pocsaji Richárd felelős szerkesztő személyében.
A változás a Beol.hu-t nem érinti személyileg, szakmailag pedig úgy véljük, a korábban meghatározott célokat és szakmai alapelveket tudjuk folytatni.
No, az utolsó mondatnak egy kis közleményíze volt, de nem annak szántam, csupán leírtam a személyes véleményemet, illetve csapatunk törekvését. Néhány napja ismert már ez a kombináció, melynek vannak nagy nyertesei és vesztesei, de hát minden munkahely és minden szakmai műhely így működik. A tényleges változások majd a mindennapok során jelentkeznek, azt mondom, amit korábban is: a mi dolgunk, hogy továbbra is érdekes, friss és megbízható tartalommal legyünk ott a monitorokon és a mobilkijelzőkön. Amúgy pedig egy szmájli: volt napos áll a Hírlap élén :)
3 nap 330 kilométer
A Tisza-tó ezidáig nekem kimaradt, így a kellemest a hasznossal kötöttük össze a hétvégén: egy igazi baráti tekerés volt oda és vissza és természetesen ott a helyszínen, összesen 330 kilométert sikerült letekerni, ami rekordnak is tekinthető az én nem túl régi kerékpáros pályafutásomban, talán egész nyári tekerésmennyiségemet übereli.
Az út és a kirándulás főbb mozzanatairól Twitter-üzeneteket gyártottam, amik persze csak az itt és most elvárásainak felelnek meg, de talán élethűen adták vissza a legfontosabb pillanatokat - persze, csak akit érdekelnek az ilyen kalandok. Szóval első nap utaztunk, természetesen bringával, mégpedig nagyon durva szembeszéllel, szinte végig.
A második nap már könnyebben telt, ekkor végigtekertünk a Tisza-tó gátján, ami egyben kerékpárút is. Ez egyáltalán nem volt megerőltető, a cél nem is az volt, hogy a 70 egynéhány kilométert vad hajszával tegyük meg, hanem a nézelődés, például a poroszlói tanösvényt is meglátogattuk.
A hazaút jóval simábban ment, mint, jutalmul a szélirány nem változott, így javarészt hátszéllel nyomtuk le a kilométereket. Itthon már persze a megszokott életem várt, annak minden pozitívumával és negatívumával, például át kéne több száz e-mailt bogarásznom, de az valószínűleg reggelre marad, mint ahogy a határidős elszámolás utómunkálatai is.
Úgy vettem észre, senki nem bánta meg a tisza-tói kirándulást, úgyhogy lehet agyalni a következőn - főleg, ha lesz rá idő. Szóba került a Fertő-tó, hasonló módszerrel (monduk az odaút talán mégsem lenne kétkerekes), talán majd jövőre az is összejön.
Kritikus tömeg, nagy szellemekkel
Sokak szerint kevesebben voltunk a téren ma, mint a korábbi Critical Mass-felvonulásokon, de szerintem valami érzékcsalódásról lehet szó, mert a bringás-görkoris felvonulók létszáma most is annyi volt, mint korábban. Más kérdés, hogy míg a fővárosi felvonulásokon többszörösére duzzadt az induló évben megszámlált tömeg, addig mi lényegében nem tudtuk elérni ezt a megsokszorozást.
Bringás hét
Bringás hét Most fordul velem elő első alkalommal, hogy autómentes napon autóval megyek az OKÉ kerékpáros felvonulására. Az ok rendkívül prózai: bringáim is itt vannak Békéscsabán, idő pedig nincs áttekerni (nem beszélve az esti visszaútról), így inkább maradok háttérembernek, egész pontosan "színpadmesternek" a téren, míg a többiek vonulnak. Két nappal később lesz módom bepótolni a bringázást, indul ugyanis a Tisza-tó túra, ami spontán kis tekerésnek indult volna, ám egyre nagyobb érdeklődés mutatkozott iránta, végül visszalépőkkel és új csatlakozókkal nyolc-kilencen vágunk neki pénteken hajnalban az útnak, ami innentől nézve nagyjából így fog kinézni.Nagyobb térképre váltás
A második nap a tó körbekerülésével telik, majd vasárnap go haza.
Ágy, asztal, tévé, mobilnet
Van ágy, van asztal, van tévé, hogy klasszikusokat idézve csapjunk bele az első békéscsabai (mezőmegyeri) posztba, azaz belaktuk új otthonunkat, az alapfunkciók működnek, csak még hallatlan a káosz, az elkövetkező napok feladata lesz a végleges forma elnyerése.
Mondjuk az utóbbi, a tévé egyelőre csak "hardverként" funkcionál, azaz tévécsatornákat fogni nem lehet (mivel a tányéros UPC csak később költözik), csak DVD-zni, ráadásul a lemezek nagy rész még dobozban van, így már a harmadik Poirot-epizódot nézem - van egy marékkal,
ugyanis néhány éve egy bulvárlap mellékleteként lehetett hozzájutni. Egyelőre net sincs klasszikus értelemben, a éges mobilnetet használom addig, amíg az Invitel át nem köti az adsl-t
A gyerek jól viseli a változást, Bonnie kutya még bizonytalan, bár macskafronton megpróbál a helyzet urává válni (öt macskát örököltünk, nagy dilemmánk, hogy mi legyen velük, nagy valószínűséggel a természet törvényeire bízzuk a dolgot, még ha ez nem is hangzik valami humánusan - tegyük hozzá, kutyáink nem fenevadak, idővel megszülethetnek a szükséges kutya-macska kompromisszumok). A felnőttek viszont némileg nyűgösek, de ezt fáradságnak hívják és idővel kialudható.
Délután még a régi bringámat is beüzemeltem, úgy döntöttem, ez lesz a városi biciklim, legalábbis a munkába járós, a Gepidáért nagyobb kár lenne, ha ellopnák az új szerkesztőség elől. Azt hiszem, az őszi Bringázz munkába akció többszörösen teljesítve lesz...
Kultvécé
A költözés nem az a ténykedés, amikor a blogmúzsa homlokon csókol, bár a csókkal nincs is gond, inkább az a kegyelmi állapot hiányzik, ami egy poszthoz kell: nyugalom, minden fontos dolog letudva, gyerek stand by állapotban és jöhet az agymenés például az új Tarantino-filmről, Erika nép ügyvédje-projektjéről, a tízéves Heti Hetesről - most kapásból ez jut eszembe, és akkor hol van még csodás közéletünk, néhány zenei csemege és sok egyéb.
Azonban van a blogolásnak egy másik motivációja, a hirtelen harag - bár erre van a Twitter meg a Tumblr, no de egy ilyet csakis a blogportfólió zászlóshajójában szabad közölni.
A helyszín az orosházi kultúrház fiúvécéje, a szereplő pedig én vagyok és négyéves lánygyermekünk, akinek pisilnie kellett, én pedig úriember módjára megakadályoztam, hogy a Kossuth utcai bokrok közt végezze ezt el, ahogy eredetileg szándékozta. Közben az OKÉ tartotta szabadtéri megbeszélését (jó időben nem szoktunk bemenni), s mivel egy régi megállapodás alapján lényegében ingyen használjuk a kultúrházat, így természetesnek vettem, hogy a mosdót is - de nem, az orosházi Petőfi Kulturális Kht. új üzletágának megrendelője lettem.
Szóval kedves kultúrházi csoportok: ha legközelebb foglalkozás, vigyetek pénzt magatokkal. Ja, és törölközőt is vigyetek, mert az sincsen a százasotokért.
(Jó tudom, tudom, az utcáról bárki beesik és pocsékolja a vizet, de akkor is, ha már kultúra, legyen egy kis stílusunk...)
Egy fekete fehéren - elindult az Oroscafé
Tegnap végre megtörtént az, aminek kábé tíz évvel ezelőtt már meg kellett volna már történnie Orosházán: elindult egy hírszájt, mely bőségesen bír közösségi funkciókkal is. Az elnevezés is ezt tükrözi: Oroscafé (hírek zacc nélkül), azaz egy virtuális kávézó nyílt, igaz, majd később derül ki, hogy szeretünk-e majd itt ücsörögni, találkozgatni, beszélgetni, időt tölteni.
Maradva a hasonlatnál: a kávé jónak ígérkezik, hiszen nem is akárkik állnak a pult mögött. Tanácsadóként Balogh Tsabeeka Csaba bábáskodott az indulásnál, Melega Krisztián felelős szerkesztőt nem kell bemutatni, ő Mr. Sokoldalú Orosházán: poprockzenekari frontember, fúvószenekari tag és pr-felelős, vállalkozó, vezérszurkoló, görkorcsolyás életmódguru és így tovább. A többiek többségét az impresszumból nem nagyon ismerem, legalábbis szakmailag, beleértve Poór Csaba főszerkesztőt, de gondolom, Tsabeeka és Krisztián irányítása mellett elsajátítják az online kommunikáció finomságait.
Nézzük a berendezést: a belsőépítészethez nem értek, így nem tudom, milyen egy jó kávézó belülről (nyilván, ahol jól érzem magam), viszont napi hosszú órakat a neten töltő hálópolgárként a minimáldizájn híve vagyok: csak semmi sallang, áttekinthetőség, navigálhatóság. Ezt kiválóan szolgálja az oroscafé által használt Wordpress motor, így nem értek egyet azokkal a kommentelőkkel, akik szerint színek és egyéb bizbaszok kellenek. Nem, ez így jó.
Annak is örülök, hogy Orosháza népe végre médiailag nincs kiskorúsítva, ezért a szájt gazdái belecsaptak a közepébe és "geek" alkalmazásokkal is nyomulnak, azaz ott vannak a Twitteren, a Facebookon, s gondolom, előbb-utóbb blogolnak is. Kérdés, hogy a helyi közönség mennyire lesz vevő ezekre a dolgokra (legalábbis a kritikus tömeget mikor érik el), de ezzel szerintem nem szabad foglalkozni, mint ahogy a Beolnak sincs még sok Twitter-követője és Facebook klubtagja, de ott kell lenni, még ha olykor hiábavalónak tűnik ötven-hatvan követőnek kiküldeni a friss csiripeket. De milyen jó lesz, hogy mire mindez már a mainstream részévé válik, nem kell már építkeznünk, hanem magabiztos Twitter-guruként nyomjuk ki a linkeket ami bizony azonnal komoly találati visszaigazolást jelent majd.
Anélkül, hogy különösebb média- vagy netes szakértőként tetszelegnék, inkább fogyasztóként elmondom, hogy szerintem mi a de...
Az apróságokkal most hadd ne foglalkozzak (a galéria indexképén, az egyházi témánál hiányzik szegény blogger lelkész feje; a nyugdíjasklubos cikket én másképp írattam volna meg vagy más címet adok, mert ez hatásvadász és csalódást kelt az olvasóban; a hivatali hírek menüpontcím elüt a café jellegtől, 24 órával az esemény után ott vigyorog még egy beharangozó a főoldalon stb. - azért nem fokozom, mert a Beolon, Indexen stb. is simán talál hibát, aki keres)
A gondom egyben aggódás is: hiába a szaktudás (ezt már kifejtettem) és a pénz, a legfontosabb bizalom, azok bizalma, akik nap mint nap egyszer vagy többször odakattintanak akár a főlapra a kedvencekből, vagy rss-csatornán, illetve más lapról érkeznek. A pénz is adott, hiszen a kiadó az Orosházi Média Kft., amely a városi tévét és az Orosházi Élet című kalandos múltú és sokak által nem komolyan vett lapot is jegyzi. Azt, hogy mindezt a költségvetési év közepén miként, minek a rovására gründolták, majd megkérdezi az ellenzék, viszont a tulajdonost (a mindenkori városvezetést) ismerve a bizalmat lesz a legnehezebb megszerezni és megtartani napról napra.
Mert a politikus veszélyes állatfajta, szereti kézben tartani a kommunikációt, amit néhány megélhetési újságíróval meg is lehet csinálni. Viszont a szellem tegnap kijött a palackból és immár közösségi a kommunikáció, a cikkekhez hozzá lehet szólni, ami új minőséget ad a helyi demokráciának. Nem akarok egy régi projektemmel előjönni, de e blog akkori fórumán bizony olykor durván zajlott az élet, a városházi tanácsadók reggeli feladata ezek szemlézése volt (utáltak is érte rendesen, igaz, egyikük azóta egy másik városban egy másik párt érdekében vitrioloz lelkesen). Mi több, a multi tulajdonban lévő Beol munkáját is egyre inkább megpróbálják befolyásolni politikai tényezők, legutóbb éppen Tótkomlósról érkezett egy díszes társaság kikérni magának egy kiszivárgott dokumentum publikálását, mely éppen arról szólt volna, hogy az ilyen ellenőrizhatatlen beszólásokat rendszabályoznák meg jogilag.
Szóval jó, hogy van ez a lap, de jobb lett volna, ha nem közpénzből jön létre, mert az veszélyeztetheti a függetlenségét. Mert jobban szeretjük a finom, frissen darált, eredeti kávét, mint az instantot, a zaccosat pedig kifejezetten utáljuk.
(Szolgálati megjegyzés: a Beol.hu nem tekinti konkurenciának az Oroscafét, ezért is mertem megírni ezt a posztot, mi több, ha van rá igény, megkereshetjük az együttműködés lehetőségeit, például egy jó fekete mellett :))
Elhagyom a várost...
... persze nem patakyattilás morcos hangvételben, szó sincs arról hogy a város nem fogadott magába, nagyon is ezt tette huszonegynéhány évvel ezelőtt. Sőt, ez nem is egy blues, mint az Edda első lemezéről ismert Elhagyom a várost, sokkal inkább rock and roll, de lehet sanzon is, vagy egy kellemes reggae... Tehát: szeptember második felében Békéscsabára költözünk, egész pontosan Mezőmegyerre, ami alig egy kőhajításnyira található a várostól.
Egyszerűen gyakorlati oka van a továbblépésnek: három és fél éve naponta nyolcvan percet vesz el az életemből az hogy eljutok A pontból (Orosháza) B pontba (Békéscsaba), majd vissza. Napi nyolcvan perc alatt nagyon sok mindent lehet csinálni (két blogposztot, egy cikket, tíz twittet megírni, ezen kívül biciklizni, kutyát sétáltatni, beszélgetni, olvasni, tanulni....). Ráadásul ez csak egyszer nyolcvan perc, ott van még Erika (aki öt munkanapből négyet a megyeszékhelyen tölt) nyolcvan perce és Hédi nyolcvan perce, aki már közel egy éve Békéscsabára jár óvodába. Az már napi 240 perc autóban, s ez már indokolja a változtatást.
Orosházával természetesen nem szakad meg a kapcsolat, hiszen Erika tősgyökeres, az ő famíliája itt él és persze családi cégünk orosházi irodája, illetve az ügyvédi iroda alirodája továbbra is itt működik. Nem beszélve a barátainkról, akikre az utóbbi időben kevesebb idő jutott - és persze OKÉ tagságom is megmarad, egy kicsit az én gyermekem is a szervezet, talán nem rúgják ki a vidékieket :) Egyébként a történeti hűség kedvéért:1985 vége, 22 éves korom óta élek Orosházán (kisebb-nagyobb megszakításokkal, volt benne néhány év Budapest is), az ideköltözés oka első házasságom volt, ami viszonylag hamar véget ért, ennek ellenére maradtam, testközelből kísértem végig a helyi rendszerváltást, rengeteg ismerőst, barátot szereztem, sőt nyolc év napilapos helyi tudósítói és lokális rádiós szerkesztői munka révén alaposan megismertem azon dimenzióit is, amik sokak számára talán láthatatlanok.
Ezek a napok átmeneti állapot jegyében telnek, itt is vagyunk, ott is vagyunk, de a dolgok jól haladnak, két hét múlva már ott ébredünk. Bár Mezőmegyer nem kisváros, hanem falu (előváros), Békéscsaba pedig már talán nem az, ennek ellenére nem gondolok arra, hogy meg kéne változtatni a blog nevét valaha is. A domain pedig tuti, hogy ez marad.
Emlékeztető: 10-éig lehet jelentkezni a Tisza-tavi túrára
... mert aztán csoportos szállásfoglalás és egyéb adminisztrácis teendők, egyéb bonyoldalmak, például nem tudjuk, addigra jár-e majd a komp Szarvas és Mezőtúr között...
