Küldj instant üzenetet
Minden sablonváltáskor - azaz formai megújuláskor - megfogadom, hogy ez aztán egy ténylegesen minimál dizájn lesz, amit egy darabig be is tartok, aztán mégsem: egy kis ez, egy kis az és máris megint zsúfolt, portálszerű lesz a jobb hasáb.
Most megint így jártam, bár igyekeztem kizárólag hasznos dolgokkal megtölteni az oldalt, amik egyrészt a blogszerző és az olvasó interaktivitását segíti, másrészt pedig különböző közösségi megoldásokat szolgálnak (Google Reader megosztások, Twitter-csiripek és persze a linkek, stb.).
A legfrissebb egy kitűnő webes chatszolgáltatás, a Meebo widgetje, ami egyébként rendkívül könnyen telepíthető bárhová, csak rá kell kattintani a linkre. A Meebo.com-ot bizonyára sokan ismerik, a lényege, hogy webes felületen elérhetők a legfontosabb instrant üzenetküldők (Gtalk, msn, AIM stb.), így olyan helyeken is használhatók, ahol a vállalati rendszerek nem teszik lehetővé a programtelepítést.
A widget azt teszi lehetővé, hogy ha nyitva van az oldal, online statuszt jelez a Meebo és bárki küldhet azonnali üzenetet, illetve beszélgetést kezdeményezhet. Igaz, ennek ezer más formája van, nekem például egyszerre három is fut a gépemen (gtalk, msn, skype), ami persze nem öröm, de nehéz lenne mindenkit ugyanarra a platformra terelni, így marad ez a megoldás - hátha majd az általam még nem átlátható Google Wave erre is nyújt valamilyen megoldást...)
Szóval egy újabb kicsi lépés az online kommunikáció bővítésére, gondolom, elsősorban azok veszik/vehetik igénybe, akiknek akár privát, akár valamelyik poszttal kapcsolatos mondandójuk van, de nem akarnak bajlódni az akár percekig is tartó kommenteléssel, hanem csak odavetik: hülye vagy, jobb esetben valami mást.
Használjátok egészséggel!
A többség nem fizetne az online tartalomért
Lezártam a két hete közzétett privát közvélemény-kutatásomat a fizetős online tartalomról. Az a helyzet, hogy eszemben sem volt a guruk játszóterére bekéredzkedni, hiszen e témakörben kiváló posztok születtek, ráadásul a téma néhány évente vissza-visszatér, minden komolyabb változás nélkül.
A lavinát a neves médiamogul, Rupert Murdoch indította el, amikor bejelentette, hogy fizetőssé teszi lapjainak egy részét, mert a minőségi tartalomért bizony fizetni kell. A jó öreg ausztrál kapott hideget-meleget, volt aki szerint valós igényt fogalmazott meg, mások szerint Murdoch a hagyományos médiamodellt próbálja meg kiterjeszteni a sok tekintetben más logikával működő webre, de hajlamos vagyok Pollner elméletét elfogadni, miszerint a News Corp. tulajdonosa csupán blöfföl, amit gazdasági szükségszerűségből tesz.
A felvázolt modellt igyekeztek magyar viszonyokra is értelmezni, ám kiderült, a legfontosabbb tartalomszolgáltatók - például az Index főszerkesztője, Uj Péter - az ingyenes modell mellett álltak ki. S bár csak a hirdetési bevételekre építeni hiba (amire éppen a jelenlegi válság mutat rá), egyéb szolgáltatásokkal, tevékenységekkel megvalósítható a több lábon állás.
Novák Péter ezzel szemben úgy véli, hogy a magyar online médiumoknak máshol szükséges próbálkozniuk, ha növelni szeretnék bevételeiket: "Komplex szolgáltatásokat nyújtó oldalakká kell fejlődniük, ahogy erre már akad is példa (mfor.hu és portfolio.hu – a szerk.) Ide tartozhat a konferenciaszervezéstől kezdve a könyvkiadáson át az online brókerkedés."
Ennek a modellnek az előnye, hogy az adott médium több lábon áll – tehát akkor sem kell lehúznia a rolót, ha a krízisben nadrágszíjmeghúzásra kényszerülő hirdetők elmaradozása miatt megcsappannak a tartalomszolgáltatásból származó reklámbevételek. Ráadásul címek, témák tekintetében sem kell feltétlenül lemenniük kutyába (a válság miatti pénzszűke nyomán itthon egyre több online újság teszi ezt - a szerk.), hiszen már nem létszükséglet a unique-szám (az oldalra látogatók száma) folyamatos növelése – elég, ha a törzsközönségről sikerül minél "több bőrt lehúzni." - olvasható az mfor.hu cikkében.
Hangsúlyozom, nem kívántam a témában elmélyedni egészen addig, amíg saját "gazdámról", a német Axel Springerről nem olvastam, hogy követni kívánja a fizetős modellt, első körben a mobil tartalom esetén. S ha Németországban ez megtörténik, a trend begyűrűzhet Magyarországra is, így mindenképpen esetünkben is fel kell készülni valamilyen szinten, első körben arra, hogy érvelni tudjunk, másodsorban pedig felkészülni az esetleges végrehajtásra, bár ezt a Beol.hu esetében rendkívül nehezen tudom elképzelni, a portfólió egyik zászlóshajójánál, a Világgazdaságnál pedig jelenleg is működik a fizetési modell valamilyen szinten.
Úgyhogy várjuk a fejleményeket, amelyek mind földrajzi, mind más értelemben igen távoliak egyelőre, mindenesetre nem árt tudni, hogy te, kedves blogolvasó hogyan vélekedsz erről a fizetéses témáról, egyelőre azt hiszem, a képlet elég egyértelmű:
További olvasnivalók a témában:
Irány a Tisza-tó
Goldenblog: B(eo)log köszönetnyilvánítás
Kollégáim , ez esetben bloggertársaim nevében mindazoknak köszönöm, akik a Goldenblog mainstream kategóriában szavazatukkal támogatták közös projektünket, a B(eo)log-ot, a Beol.hu szerkesztőségi blogját.
A ma nyilvánosságra hozott eredmény szerint a blog a 15. helyen végzett, maga mögé utasítva olyan kitűnő blogokat, mint a Szakítós, a Lokális klímaváltozás vagy éppen a Fesztblog. És nem messze elmaradva a Webisztántól, Tóta W. Árpádtól, a Képviselő Funkytól, azaz csupa nagy ász Index-Blog.hu-blogtól.
További részletek itt
Régi-új munkahely
Ma dolgoztam utoljára a Munkácsy utca 4. szám alatt - hoppá, ez drámai felütés, holott nem arról van szó, amire elsőre gondolsz.
Nem váltok sem munkahelyet, sem beosztást, hanem költözik a szerkesztőség és a kiadó, mégpedig ide:
Békéscsaba, Kiss Ernő u. 3. nagyobb térképen való megjelenítése
Gyakorlatilag a megyei könyvtár, újkeletű nevén a Békés Megyei Tudásház ráépített emeletén lesz a szerkesztőség, ami immár a 21. századi igényeket elégíti ki. Nem azért, mert egy puccos, egyterű üvegmonstrumban dolgozunk, hanem mert végre az integrált szerkesztőség logisztikai felételei is adottak lesznek (hadd ne soroljak most ilyen csúnya szavakat, hogy newsroom, newsdesk...), kiegészítve a megfelelő szociális helyiségekkel.
Persze a váltás nem mindenki számára lesz zökkenőmentes, itt ugyanis bizonyos szerzett jogok elvesznek, nem beszélve róla, hogy az utóbbi időben a nyugati munkakultúrákban elterjedt egyterű munkahelyeknek számos kritikája akad, most mégis legyek egy kicsit stréber: maga a produktum ilyen feltételek mellett csak jobb lehet, legyen az print vagy online termék, úgyhogy én személy szerint úgy vagyok vele, mint egy izgatott általános iskolás, aki hétfőtől átkerül a felső tagozatra.
Fizetős, nem fizetős?
Az elmúlt napokban, hetekben ismét napirendre került a fizetős-nemfizetős online tartalom ügye, egész idáig úgy látszott, hogy az ingyenesség válik alapértelmezéssé, ám alaposan felkavarta az állóvizet a híres médiamágnás, Rupert Murdoch, majd az Axel Springer konszern bejelentése. Itthon Doransky írt a napokban egy figyelemre méltó posztot a fizetős tartalom mellett, egészen újszerű megközelítésben. A témát később részletesen kifejtem terveim szerint, azonban ehhez szükség lenne egy kis olvasói visszaigazolásra.
Szóval te hogy vagy ezzel?
Nyírő András, Dögös Robi és a wifi falu
Kellemes vasárnap reggeli ténykedés az ügyelet nélküli Google Reader-böngészgetés, elsősorban az elmúlt egy hétben elmaradt kötelezők átfutása - így akadtam a Webisztánon HH Nyírő András-interjújára, amit a ifjabb korosztályoknak történelmi célzattal ajánlok, mindenki másnak pedig a tanulságok miatt.
Nyírő az abszolút hőskor emblematikus figurája volt, még az internet előtti időszakban multimédiás kiadványt készített többedmagával, majd az első magyar nyelvű online újság, az Internetto főszerkesztője volt, majd éppen tíz éve csapatával együtt megalapította az Indexet, miután az Internetto akkori tulajdonosával nézeteltérésük támadt. Az indexes korszak viszonylag rövid volt, jött a mobil tartalomszolgáltatás, majd tanácsadó céget alapított, dolgozott a Ringiernek, most pedig a Wifi Falu projekten dolgozik.
Az elmúlt közel másfél évized alatt több alkalommal sikerült Andrással találkoznom, illetve érintőlegesen dolgoznom is vele, például a Békés Megyei Nap részére több interjú is készült, kétszer vendégem volt a Hegyalja Fesztivál Zöld Sátrában (télleg, jövőre meg lehetne hívni újra wififalu-ügyben), és megtisztetetés volt számomra, hogy annak idején, kb. tíz éve bedolgozhattam az akkori internetes állapotokat felmérő Fehér Könyvbe, már nem is emlékszem, milyen részfeladatom volt, talán az országosnál még csapnivalóbb viharsarki helyzet elemzése.
A Nyírő-interjú sok aktuális problémát felvet, leginkább azt, hogy bár sok minden változott az elmúlt tíz évben számszakilag, a trend sajnos nem: továbbra is veszélyt jelent a digitális megosztottság. Igaz, időközben a mobil világ hatalmasat fejlődött abból a szempontból, hogy az ellátottság meghaladja a 100 százalékot, a neten ez csak ötven százalék. Éppen ezért a netes biznisz erősen a felső és középosztályokra koncentrál, míg a mobilcégek számára adva van a "mélyszegények" piaca is. Ezt Békésben különösen fontos figyelembe venni, hiszen ebben az öregedő, kihalófélben lévő megyében is elég speciális a szociológiai összetétel, s a mélyszegénység kifejezés pedig nem automatikusan jelent cigányságot.
Tehát az állam és a civil szféra (és ne feledjük el: a gazdasági szereplők) feladata a megfelelő infrastruktúra kiépítése, a miénk, tartalomszolgáltatóké pedig az, hogy még több motivációt teremtsünk azok részére, akiknek nem hogy pénzük, de kedvük sincs az egész internetes világhoz.
Bár ez így nagyon durván hangzik, de ha Dögös Robival, akkor vele, bár én már így is ki vagyok bukva a csomó Uhrin Benedektől, Lolától, Dinától, Balázs Palitól, de még Szabó Esztertől is ekkora dózisban, de lehet, hogy tényleg ez a jövő - no ezt még lejátsszuk egy párszor szerkesztőségen belül és kívül...
Reszkess, Viharsarok!
Hosszú évek óta megfigyelhető jelenség - már napilapos tudósító koromban is így volt -, hogy ha elhúzok szabadságra, valami mindig történik szűkebb hazámban, vagyis abban a körzetben, ahol működöm. Néhány éve pedig - mióta az online médiavilágban működöm - az it világa rukkol elő valami érdekességgel, csak hogy ne legyen unalmas az élet nélkülem.
Most ahogy elnézem, ismét akad lokális médiaérdekesség: lezuhant egy néni a békéscsabai kórház ablakából, elfogták a békésszentandrási bankautomata-robbantókat, szatír borzolja a kedélyeket Békéscsabán, ma este pedig egy durvának tűnő baleset - mindez csak egy rövid lapszemle alatt.
Tavaly szeptember elejének nagy szenzációja a Chrome böngésző megjelenése volt, ami valójában nem lett akkora forradalom, aminek kinézett, mindenesetre én kedvelem és Firefox-szal kombinálva rendszeresen használom is. A bejelentés napjaiban éppen a Velencei-tónál nyaraltunk, esténként nem túl gyors mobilneten tesztelgettem a Google "csodafegyverét". Most ekkora jelentőségű fejlemény nincs, viszont én fontosnak tartom, hogy a Google Reader feedek mostmár megoszhatók a legfontosabb közösségi helyeken, így a Facebookon, Twitteren, Tumblr-en, Del.icio.us-on. Erre korábban is volt lehetőség, az úgynevezett Greasemonkey kiegészítő segítségével, de ez csak a Firefoxban működött.
Meg hát van egy személyes it-szenzáció is: szegény Erika a közel egyhetes nyaralás alatt egy kicsit megelégelhette a Twitter-lázt és ma este ő is regisztrált, úgyhogy követhetők az ő csiripjei is, ha már a blogját felfüggesztette időzavarbeli és összeférhetetlenségi okok miatt. Nem tudni, az ő filosz beállítódásának mennyire jön be a 140 karakteres mikroposztokból álló mikroblogolás (tegnap este elég termékenynek bizonyult), mindenesetre itt lehet őt követni.
A szabadságnak gyakorlatilag vége, igyekeztük a rendelkezésünkre álló időt a legtartalmasabbá tenni, talán túlontúl is mozgalmas lett az elmúlt hat nap, de tovább ismétlem magam: az aktív pihenés sokkal hasznosabb a henyélésnél.
De reggel reszkess, Viharsarok, megyünk!
Északnyugatról északkeletre
Üdv a Palócföldről, Szécsényben egy városszéli házból jelentkezem. Többállomásos nyaralásunk második fele kezdődött meg ezzel, Sokorópátkáról egy huszáros akcióval Észak-Magyarországra érkeztünk.
Életemben először vagyok Szécsényben, annyit tudok róla, amit általános műveltségileg tudni lehet, no meg mindig Gusztos Péter jut eszembe, aki a híres szécsényi időközi választásról egyszer azt mondta egy társaságban valakinek: Szécsény az egy kőkatolikus város, egy SZDSZ-szavazó van csak, az is a nagyapám.
Az elmúlt két nap egyébként rendkívül sűrűn telt, volt benne vidámparkozás és fertőrákosi kirándulás, benne püspöki palota, városi nevezetességek, Fertő-tavi hajókirándulás. Eredetileg ez a keddi nap kerékpártúra lett volna, de az időjárás miatt ezt nem vállaltuk be.
Holnap és holnapután még nyitott a kérdés, elsősorban az általunk nem nagyon ismert Nógrád megye fontosabb helyeit járjuk be, nem maradhat ki természetesen a megyeszékhely, Salgótarján sem, amiről én nem túl jó emlékeket őrzök mozgópostás koromból, de hát egy várost megismerni a vasútállomás aspektusából nem is igazán lehet.
Különben is, Győzike városa alapvetően fontos hely, nehogymá a gyerek pár év múlva azt mondja, hogy erre jártunk és még Győzike városába se mentünk el...
Maga az utazás egyébként rövid volt, legalábbis rövidebb, mint amit a hazai útvonaltervezők ajánlgattak, ugyanis Komáromnál kiléptünk határon, autóztunk bő két órát, Drégelypalánkon beléptünk és vásárlással, tököléssel itt voltunk Szécsényben. A felvidéki út nem volt valami izgalmas, azon túl, hogy sima és zökkenőmentesnek bizonyult: nem találtunk az út mentén egy éttermet, ahol ebédelhettünk volna (igaz, be sem mentünk nagyobb városokba, mint Párkány vagy Zselíz, viszont tankoltunk nagyon olcsó LPG-t, mindössze 49 eurócentbe kerül egy liter, ami a hazai árakhoz képest elég komoly megtakarítást jelent.
Hajnal Sokorón
Hajnal a Sokoró Fogadó teraszán, sehol egy teremtett lélek, vagyis dehogynem, a recepciós odabent most csinálja a kávémat. Este sikerült korán bezuhannom az ágyba, most pedig nem akarom, hogy a család a motozásomra ébredjen, így kihasználom a viszonylag jó időt (bár az ég elég elborult), élvezem a csendet, és főleg azt, hogy a legfontosabb dolgom ennek a posztnak az összetákolása és ez is önkéntes...
Viszonylag simán utaztunk, az M5-ösön csíptünk meg egy félórás dugót, illetve az M0-n egy 10-15 perceset, érkezéskor pedig egy nagy lovasmuriba csöppentünk, amolyan Bogárzó Light volt a dolog, azaz az ottanihoz hasonló lovas arcok, csak minden kisebb és kevesebb, tekintve, hogy ahol a fogadónk van, egy lovasmajor Sokorópátka határában.
Tekintettel a velünk lévő lóbarát négyévesre felültünk egy túralovaskocsira, ami bevitt a faluba, ahol éppen a Sokoró fesztivál eseményei zajlottak, ez is teljesen aranyos program volt, a minitérség kisközségei mutatkozta be a kötelező színpadi programokkal fűszerezve, mi éppen a szomszédos általános iskola moderntánccsoportját csíptük meg, mindezt persze esőben, ami szerencsére nem volt túl nagy.
Most is borús az ég, úgyhogy borulni látszik a mai kerékpártúra, nagy valószínűséggel autóval megyünk át Ausztriába, ahol valami hiperszuper vidámpark a cél a Fertő-tó másik oldalán.
Észak, nyugat, észak
A Korbely család holnap reggel kezdi meg egyhetesre tervezett nyaralását. Szabadságon voltunk már az idén, de az többnyire munka volt, most először fordítjuk szabadidőnket tényleges (aktív) pihenésre. (Azért hétvégi kiruccanások már voltak az idén: Baja, Erdély, Harkány).
A tervek közt szerepel egy kis Fertő-tavi kerékpártúra, vidámpark-látogatás Ausztriában, autókázás Szlovákiában, végül Szécsény és Nógrád megye egy részének felfedezése.
Nem történt elírás, Győr-Sopron és Nógrád - valóban nem egy helyen lesz a bázis: három napig Sokorópátkán van a szállásunk, három napig pedig Szécsényben - ezt még évközben találtuk ki, ugyanis egy hetet egy helyen hamar meg tudunk únni, ezért egy kicsit megpöregetjük a rendelkezésünkre álló időt. Korábban már voltak ilyen többszállásos nyaralásaink és ezek elég jól sikerültek, igaz, kevesebb idő jutott a nyugágyban való döglésre, de valójában a nyaralás nem is erre való.
Első Cseh Tamás-lemezem
Hajnali kettőkor bár a gépem online volt, én már nem, így nem láthattam a Janika által msn-en küldött linket, miszerint meghalt Cseh Tamás. Így én csak a reggeli T-zones sms-ből értesültem a szomorú hírről, ezért fordulhatott elő, hogy bár a Twitteren már vagy hat órája téma volt a kortalan dalnok halála, én friss hírként rittyentettem oda és csak utána futottam át az éjszakai termést.
Teljesen egyetértek azzal a Beol-kommentelővel, aki ezt írta:
Egy igaz ember halt meg! Gyászolom! Bár sohasem találkoztam Vele, mégis olyan mintha egy családtag halt volna meg! Sajnos az énekei most is ugyan olyan aktuálisak mint 30 éve! Semmi változás! De ez a művészetének az igazságát emeli ki! Kemény küzdelem volt! Cseh Tamás már életében legyőzte a halált!
A sors különös fintora, hogy éppen a héten - teljesen spontán - hallgattam végig a Levél nővéremnek II. című albumot, ami szervesen kapcsolódik a Cseh Tamás első lemezéhez, a Levél nővéremnek címűhöz, ami az áttörést jelentette számára a hetvenes évek második felében.
A Másik Jánossal közös lemez nekem is az első találkozást jelentette Cseh Tamással középiskolás koromban: a lemezre az iskola rádióstúdiójában találtam, de mivel nem játszották soha, a stúdió vezetője nagy kegyesen nekem adta. A rockhullám és a diszkóláz összecsapásának nagy évei voltak ezek, ebbe a kettéosztottságba sehogy sem fértek be az egyikbe sem skatulyázható értékek, így Cseh Tamás dalaival sem tudtak mit kezdeni az iskolarádiósok.
Én azonban tudtam: hallgattam éjt nappallá téve, a szövegeit mai napig fejből tudom és van így ezzel több millió ember 15 és 75 között. Aztán jöttek az új lemezek, ezekre már tudatosan vadásztam: a filozofikus Antoine és Désiré (ennek a borítóján lévő fotóregényben a legendás underground sztár, Dixie az egyik szereplő, Désiré), a könnyed Fehér babák takarodója, a historikus Műcsarnok, a nehezen emészthető Frontátvonulás és a többi. Majd kitérők, Bereményi helyett Csengey Dénes, de aztán helyreállt a rend, az elmúlt húsz évben már nem követtem naprakészen ugyan a Cseh Tamás diszkográfiát, de az biztos, hogy a Levél nővéremnek kettő méltó folytatása annak az I-esnek, ami engem is bevezetett Cseh Tamás világába, ami azért Bereményi Géza világa is, hiszen nagyon sok elem az ő gyermek- és fiatalkorából származik, gondolunk csak a Legendárium című regényre vagy az Eldorádó című filmre.
Most egy darabig nem is nagyon akarok mást hallgatni. Ez egy levél, a nővéremnek írom, neve Irén...
Frissítés: Hogyan búcsúzott az Ördögkatlan fesztivál közönsége a fővédnöktől ma éjjel?
Micsoda útjaim - meghalt Cseh Tamás
Elhunyt Cseh Tamás előadóművész; a Kossuth-díjas énekest, zeneszerzőt életének 67. évében érte a halál - adta hírül szombatra virradó éjszaka a Magyar Színház Portál.A szinhaz.hu weboldalon mindössze annyi szerepel: Cseh Tamás meghalt, de az információ forrása nincs megjelölve. Az oldalon közlik a művész rövid életrajzát is. Az MTI pénteken késő este többször próbálta elérni Cseh Tamás családját - sikertelenül.
Cseh Tamás 1943. január 22-én Budapesten született. Tizenhárom éves koráig a Fejér megyei Tordason élt, a középiskolát már a fővárosban végezte. A Budapesti Tanítóképző Főiskolán, az egri Tanárképző Főiskolán, majd a Képzőművészeti Főiskolán tanult, ezt követően, 1967-74-ig rajzot tanított egy budapesti általános iskolában.
Cseh Tamás 1970 körül kezdett dalokat írni, ebben társa Bereményi Géza író, filmrendező volt. Első lemezük 1974-ben jelent meg Levél nővéremnek címmel, ezt számos további album követte. A művész 1974-től a 25. Színházban, majd a Várszínházban, 1982. és 1998. között a Katona József Színházban adott önálló esteket, 1998-tól a Bárka Színházban lépett fel. Önálló estjei: A dal nélkül, Antoine és Désiré, Fehér babák takarodója, Frontátvonulás, Jóslat, Új dalok, Nyugati pályaudvar, Levél nővéremnek, A telihold dalai. Cseh Tamás több mint ezerkétszáz dal szerzője, ezek mindennapi élethelyzetekről, vágyakról szólnak.
A Békés megyei LMP a komlósi sajtóregulázásról
Az LMP Békés megyei szervezete állásfoglalást adott ki az e blogon is megénekelt tótkomlósi sajtóregulázási botrányról, íme:
dr. Garay Rita
Tótkomlós polgármestere részére
Tisztelt Polgármester Asszony!
A Lehet Más a Politika (LMP) Békés megyei szervezete úgy értesült a helyi szimpatizánsaitól és a sajtóból, hogy az augusztus 10-én tartandó rendkívüli önkormányzati ülésen fognak a Takács Ferenc alpolgármester által benyújtott, sajtóregulázó határozati javaslatról tárgyalni. Az előterjesztés szerint testületileg felhatalmaznák a jegyzőt és a polgármestert, hogy mindenkor ők döntsenek arról, hogy az önkormányzatot, testületet, képviselőket, hivatalt és annak dolgozóit ért állítólagos lejárató szándékú kritikák szerzői ellen fellépnek-e jogi úton – mégpedig közpénzből.
Elfogadhatatlannak tartjuk, hogy ilyen biankó csekket nyújtson át az önkormányzati testület Önnek és a jegyző úrnak, mellyel testületi vita - és így a többség támogatása nélkül – indíthatnak eljárást vélelmezett rágalmazás esetén.
Továbbá sérelmezzük a határozat azon részét, amely szerint önkormányzati költségvetésből fedeznék a jogi perek megindításával kapcsolatos költségeket. Úgy gondoljuk, a tótkomlósi polgárok elvárják, hogy a köz hasznára fordítsák a közösség pénzét.
Feltételezzük, hogy növekedne a városvezetők feljelentési kedve, ha azokat közpénzből finanszíroznák. A nyomozással, bírósággal fenyegetett sajtó munkásoknak és az átlagpolgárnak pedig csökkenne a véleménynyilvánítási hajlandósága.
Köztudomású, hogy Tótkomlóson a képviselői helyek jelentős többségét egyetlen párt adja, így ellenvélemények leginkább csak a testületen kívül kaphatnak helyet. Így különösen fontosnak tartjuk, hogy ezt a teret ne korlátozzák. Feltételezzük, hogy Ön, mint demokratikus vezető, szintén nélkülözhetetlennek ítéli a vélemények sokszínűségét.
Figyelemreméltó tény, hogy már a harmadik főszerkesztője van az önkormányzati újságnak két éven belül. Úgy gondoljuk, hogy városban uralkodó általános bizalmatlanságot csak tovább fokozná az előterjesztés.
Valószínűleg Ön is egyetért azzal a gondolattal, hogy egy valódi demokrácia nem működhet az állampolgárok folyamatos visszajelzése nélkül. Így ahelyett, hogy ezt korlátozó határozati javaslatokat szavazna meg az önkormányzat, inkább növelje az emberek tájékozódási és ellenőrzési lehetőségét a választott vezetőik felett.
A LMP Békés megyei szervezete a következőket ajánlja azért, hogy Tótkomlóson erősebb legyen az állampolgári részvétel a közéletben és az átlátható önkormányzati működés:
Az önkormányzat portálján ne csak a soros képviselő-testületi ülések tervezett napirendjét tegyék közzé, hanem a rendkívüli ülésekét is. Tudvalevő, hogy ritka az a hónap, amikor egy-két rendkívüli ülés ne lenne és ezek napirendjei is érdeklődésre tarthatnak számot.
Az üléseket közvetítsék egyenes adásban a helyi TV-ben! - Más kisvárosok, mint például Elek, már 15 éve képesek sugározni élőben, épp itt az ideje, hogy Tótkomlós is kövesse a példát.
A fentiek fényében arra kérjük a Polgármester Asszonyt, hogy beiktatása után ne szavazzon meg egy szólás- és sajtószabadságot megfélemlítéssel korlátozó rendeletet és tegyen meg mindent az állampolgárok szélesebb körű informálásáért!
(Halkan jegyzem meg, kínos helyzetben vagyok, ugyanis LMP-s szimpátiámat korábban sem rejtettem véka alá, most pedig hülyén jön ki, hogy pont ez a párt figyel oda erre az esetre, melyet az általam középvezetett lap robbantott ki, mi több, engem mószerolt ez ügyben Takács alpolgármester és Szabados jegyző a főnökeimnél. Azonban felelősséggel kijelentem: nincs közöm az LMP megyei szervezetéhez, mint ahogy e közlemény létrejöttében sem volt részem sem tippadóként, sem szövegíróként, sem tanácsadóként - sem másként. Ennek megfelelően a Beolra sem szerkesztettem ki a közleményt, hanem elküldtem a területi tudósítónak, hogy dolgozza fel, azaz ismertesse a lényegét, majd szembesítse vele a polgármestert. Egyébként alapvetően nem sajnálom, hogy vasárnap elhúzunk egy hétre nyaralni, de azért azt a 10-ei ülést jaj de szívesen online közvetíteném...)
Helyi érték, egy a 74-ből
Egyszer volt Budán kutyavásár, azaz egyszer volt a Kisvárosi blog - vagy ahogy korábban hívták, webnapló, csak éppen mára a blog jelentése egy kicsit más... - kategóriagyőztes, 2006-ban a közéleti blogok kategóriájában, illetve az első évben, 2005-ben az akkor még létező hírblog kategóriában a harmadik.
Most a Helyi érték 74-es előszűrőjében szerepel - köszönet annak, aki jelölt és annak, aki átengedte, bár gyanúm szerint az összes nevezett blog itt van, kevesen foglalkoznak lokális ügyekkel, s tegyük hozzá, én sem nagyon, hanem inkább magammal, az enyéimmel és persze a kényszerképzeteimmel kulturális, közéleti, néha saját szakmámbeli témákban. Persze annak örülök, ha közben megismeritek ezt a jópofa viharsarki milliőt...
Nem is mondom, hogy szavazzatok erre a veterán blogra, vannak ott a listán nagyon jó kis lapok, tessék azokat nézegetni.
Ja, és hogy milyen volt a 2006-os főnyeremény, a jachtkirándulás? Hát abból nem lett semmi, mert az alapidőpont Erika akkori államvizsgája miatt nekünk nem volt alkalmas, aztán a cégnek nem volt jó, végül lett egy egyeztetett időpont 2008 tavaszán, de a turnus kapacitáshiány miatt nem indult. Írtam a tulajnak, hogy nem ragaszkodunk az adriai szuperjachtozáshoz, lehet az egy bármilyen más turisztikai projekt, ha van valami a portfólióban, de válaszra sem méltatott. De én ezen egyébként nem különösebban siránkozom, asszem, most írok róla először - könnyen jött, könnyen ment :)
Ficsor Ádám titkai
Hívják vagy küldik? - ezt Baló György kérdezte a rádió (igen, a rádió, merthogy oda is dolgozik a jobbikos özvegy) reggeli műsorában Ficsor Ádámtól alig néhány hónapig tartó miniszteri ténykedése befejezése kapcsán.
Ennél találóbb megfogalmazás kevés ma működő riporternek jutna eszébe, úgyhogy le a kalappal Baló előtt, nem úgy fiatal hősünk előtt, aki a hírek szerint az MSZP kampányát fogja erősíteni, ezért válik meg nagynehezen kiharcolt posztjáról (talán emlékszik a nyájas olvasó, az ő bizottsági jóváhagyása tartott a legtovább).
A "hívják vagy küldik" (értsd: az MSZP nem tud élni az akkorra már harminc éves polzseni nélkül, avagy Bajnainak már terhes a kiscsávó a hatalomban) problématikáján túl számomra van egy szomorúbb olvasat is, ami valahogy így hangzik: menjél Ádi fiam, fusd át a titkos cuccokat, oszt ha megvan minden terhelő, nyomjuk a kampányt.
De remélem, ez csak pesszimista megközelítés, hogy is mondta Kósáné Kovács Magda? Nem elég tisztességesnek...
Mellesleg én elég keveset találkozom közéleti emberekkel, még helyiekkel sem sűrűn, de nincs egy hónapja, hogy Ficsor Ádámmal kezet fogtam és kísérgettem a Hegyalja Fesztiválon. A dolognak nem volt nagy médiavisszhangja, sőt semmilyen (titokminiszter titkos látogatása), az Új Magyarország Fejlesztési Terv Vidékfejlesztési Program standját nézte meg, aminek születésénél még kabinetfőnök korában FVM-szakállamtitkárként bábáskodott, aztán őgyelgett még egy kicsit a fesztiválon.
(A pontosításért és kiegészítésért köszönet F. S.barátomnak, illetve ezért a linkért is.)
Gépírástanfolyam: eredményhirdetés
Nem tudom, kilenc játékos sok-e vagy kevés egy blogos játékban, melynek főnyereménye egy 30 napos gépírástanfolyam, nagy valószínűséggel nem sok, de maga a nyeremény sem egy olyan tárgy, amit hazaviszünk ha kell, ha nem és majd lesz vele valami. Megtanulni tíz ujjal gépelni majdnem olyan, mint nyelvet tanulni, legalábbis eljutni az alapvető társalgási szintig.
A kérdéseket teljesen ad hoc raktam össze, abból indultam ki, hogy mivel ezen a blogon főként zenei és egyéb kulturális, valamint zöld és közéleti témák szerepelnek, a kérdések is legyenek ezzel kapcsolatosak.
Egyik nagy kedvencem, a Doors billentyűsét mindenki kitalálta, valóban Ray Manzarek volt a banda egyik motorja, majd később az örökség gondozója. Generációk alapkönyve, a Száz év magány szerzője már nem mindenkinek ugrott be ilyen pontosan, sokan egy másik spanyolajkú művésszel, Coelhóval azonosították a regényt.
S a legnagyobb kavart a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium államtitkárának meghatározása okozta. Mitagadás, beugrató kérdés volt, magam is csak azért tudom, mert a nyáron dolgoztam a KVVM-mel, így úgy ahogy képben vagyok, de más tárcák államtitkáraival belpolitikai témákkal rendszeresen foglalkozó szerkesztőként sem vagyok tisztában. Szóval nem járt messze az igazságtól, aki Szabó Imrét írta be, de ez azért nem jó, mert ő a miniszter. Oláh Progresszív Lajos valóban volt államtitkár a zöldtárcánál, de már a közlekedési minisztériumban második ember. És végül a helyes válasz: Kling István.
A nyertes, aki minden válaszra helyesen válaszolt egy budapesti Kisvárosi blog-olvasó: Dragon Zoltán Zuglóból. Őt e-mailben értesítjük a nyeremény átvételének módjáról, sikeres gépelést kívánva neki tíz ujjal és természetesen másoknak is kettő, négy, hat és akárhány ujjal.
Megint Komlós
Nem is tudom, mikor jártam utoljára Tótkomlóson, ahhoz képest elég sokat foglalkozom vele manapság, de hát nem csoda, ott zajlik igazán az élet.
A legfrissebb élmény néhány órás: egy jópofa előterjesztés-tervezet érkezett a mailboxomba jpg-ben, amiből hír is lett, illetve egy csomó komment. Szóval mostmár országos híre lesz ennek a tehetséges városvezetésnek, akik mostmár a sajtót akarják megrendszabályozni. Nem tudom, blogokra is kiterjed-e Letavecz Ilona ügyvéd működése, mindenesetre adjunk neki egy kis munkát, ami óránként súlyos ezresekbe kerül majd a komlósi adófizetőknek: ez bizony egy tehetségtelen társulat (beleértve nem csak ennek a förmedvénynek a szerzőit, hanem a pofozkodó állatorvost és a Sztakó Józsit a betegségbe kergető állapotokat), amely nagyban árt a Fidesznek a jövő évi választásokon, mert sokan gondolhatják: ez jön majd a 2010-es várhatóan gigagyőzelem után.
Az alábbi szöveg egyébként úgy komolytalan, ahogy van. Szerintem kettős cél szolgál: egyrészt a helyi ellenzéki lap (felelős szerkesztő, kiadó, tulajdonos: Nédó Géza) és más, a területen mozgó tudósítók (köztük a Hírlap/Beol munkatársa) megfélemlítése, másrészt pedig a komlósi témájú online cikkek kommentelőinek megfélemlítése - és elkapása.
Azt ugyebár senki nem gondolja komolyan, hogy bármely önkormányzat tevékenységének kritizálásáért a bíróság elmarasztaló ítéletet hoz, legyen az "elkövető" hivatásos médiamunkás vagy sima kommentelő. Sokkal inkább az a cél - és ezt már nem először tapasztalom -, hogy megtudják, egyáltalán ki merészel ilyenformán, névtelenül élni alkotmányos jogával.
A jelenlegi gyakorlat ugyanis az, hogy már a nyomozati szakban kikérik a rendőrök az IP-címeket, amit meg is kapnak, hiszen például a mi országos központunk ezzel nem személyes adatot ad ki, azzal a tényleges isp, azaz az internetszolgáltató rendelkezik. Rajtuk múlik, a tényleges felhasználó személyazonossága ismertté válik-e (a gyakorlat az ismereteim szerint, hogy csak alapos gyanú esetén adják ki, tehát nem csak bemondásra). A hatalomnak egyébként valószínűleg többre nincs is nagyon szüksége, hiszen nagy valószínűséggel tisztában vannak a jogi lehetőségekkel, viszont a bosszú édes íze ekkor következik, jöhet a helyi polgár ellehetetlenítése, s akárhogy is nézzük, erre megvannak a megfelelő praktikák, még akkor is, ha kommentelőnk nem függ az önkormányzattól egzisztenciálisan, azért vannak rokonai, ha más nem gyereke, a helyi óvodába, iskolába jár.
