Ustream: élőben bárhonnan
Úgy tűnik, ez most a progresszív kísérletezések hete: tegnap mindenféle twitteres okosságokra cuppantam rá, most pedig az Ustreamet tesztelgetem.
Erről a magyar-amerikai fejlesztésről már sokan írtak, legtöbbet talán a Webisztán, ma pedig Dunder Krisztián (az ő közreműködésével fejlesztettük a Beol harmadik, jelenleg is aktuális dizájnját) blogján olvastam róla. Persze túl nagy újdonságról nincs szó, viszont mint korábban írtam egy posztban, a webes okosságokkal manapság fáziskésésben vagyok, így kihasználtam a viszonylag nyugodalmas július végi napot, hogy ismerkedjek vele.
Szerencsére a technikai feltételek adottak, és itt ne tessék nagy dolgokra gondolni: webkamera, internet, regisztráció a Ustream.tv lapra, ahol könnyen használható felület vár, még darabos angoltudással is el lehet igazodni rajta.
Sokkal izgalmasabb a mobilos streamelési lehetőség: egyelőre csak iPhone-ra és Symbian 60-as okostelefonokra tölthető le a kliens (ami főként a Nokia smartphone-jainak oprendszere), ami hihetetlen módon egyszerű és praktikus. Első kísérletem ez a kis butuska utcai videó volt, a helyszín a cég előtti utcafront és cigizés közben rögzítettem - miközben természetesen ment ki élőben is.
Live Streaming by Ustream.TV
Mondanom sem kell, hogy megfelelő platformokon elhelyezve komoly lehetőségek rejlenek a technológiában, egy darabig még a vidéki online médiában is. Ez utóbbit úgy értve, hogy most még, az újdonság ereje miatt belefér némi kézremegés, bizonytalan kameramozgás, szóval az amatőr báj, a lényeg egyébként is maga az esemény lesz: ha unalmas a téma, lehet az bármilyen profi felvétel, ha pedig érdekes, akkor belefér egy kis össze-vissza kaszálás.
Azért is tetszik a Ustream, mert a közvetítések, illetve a rögzített videók azonnal megoszthatók a Facebookon, a Twitteren és a fontosabb közösségi helyeken, amit persze én még nem tettem meg, mert csak kísérletezgetek és a felvételeim tök cikik, de hátha nem így lesz ez később...
BalaTONE-feszt: a hiteles sztori
Elég szokatlan, hogy az idén egy fesztivállal kell beérni, már ami a munka részét illeti. Bár a hangsúly mindig is a Hegyalján volt, de kezdettől voltak kisebb, levezető vagy éppen felkészülési rendezvények - és természetesen jövőre ismét így lesz.
Kezdetben a Wanted-Wan2, a mezőtúri rockfesztivál volt a Hegyalja előbulija számomra. Ez azt jelenti, hogy kevesebb munka volt, kisebb felelősség, viszont az ember egy-két-három héttel előtte átvette a fílinget és könnyebben akklimatizálódott a sajátos fesztiválköztársasági életmódra. Aztán három éve lett a BalaTONE nem is akárhol, hanem ifjúságom egyik kedvenc helyén, Zánkán (no nem azért kedvenc, mert élúttörő voltam vagy ilyesmi, hanem középiskolásként nagggyon jó kis építőtáborok voltak itt), ám a feszt ezen a helyen csak két alkalmat ért meg. Igaz, ennek más funkciója volt, egy igazi levezető buli, ahol dolgoztam ugyan, de jutott idő bringázni, strandolni, kirándulni, sőt a kiváló elhelyezés révén kiváló családi eseménynek is bizonyult.
A hiteles sztori itt található, a Népszabadság dolgozta fel még három héttel ezelőtt, de mivel Hegyalján olvastam, nem volt módom alaposabban írni róla, illetve magáról a BalaTONE-ról.
Annyi bizonyos: lesz még BalaTONE, naná, csak éppen nem Zánkán, hanem máshol, ez ügyben folynak a tárgyalások. Azt hiszem, nem is nagyon árulok el titkot ezzel kapcsolatban, hiszen a NOL-cikkben is benne van. Elég vicces ez a Barbalics-féle szál egyébként, lám-lám, a fesztiválszervezés is egy szakma, sőt fantáziátlan producereknek kifejezetten nem javallott :)
Egy lokálpatrióta poszt
Megújult egy csomó minden a Twitteren, például megoldódott így utólag a Hegyalja Fesztivál előtti problémám is: mostmár minden nehézség nélkül kilistázható és beágyazható egy hashtag tartalma. Ezúttal nézzük az #oroshaza címkével ellátott csiripeket...
Játsszon harminc napos ingyenes online gépírástanfolyamért!
Most jön, ami még nem volt: nyereményjáték a Kisvárosi blogon. Félre ne értsen senki: a blog nem portálosodik, nincs szó nézettségjavító akcióról, de még üzleti megfontolásról sem, csupán egy ajándékról, amit most megosztok az ide valamilyen megfontolásból betévedőkkel, azok közül is csak eggyel - olyannal, aki kettő, négy vagy hat (esetleg öt) ujjal gépel, de szeretne vakon tíz ujjal zsonglőrködni a klaviatúrán.
Korábbi posztomnak ugyanis elég nagy sikere volt, úgy látszik, akaratlanul is sikerült olyan témát szóba hozni, ami überel sok más témát: ki hogy gépel?
Aztán még aznap este jött egy levél a kiindulópontul szolgáló cég marketing vezetőjétől, aki megköszönte a posztot és felajánlott egy 30 napon ingyenes online gépírástanfolyamat, amit belátásom szerint sorsolhatok ki.
Hát ez sült ki belőle, három olyan általános kérdés, ami valamilyen módon kapcsolódik a blog témáihoz: kultúra (zene, irodalom) és közélet. Nem nehéz kérdések, sőt (online médiás tapasztalatok alapján: inkább könnyűek).
Szóval aki helyesen válaszol, sorsoláson vesz részt és megtanulhat tíz ujjal gépelni, amivel ha titkárnővé nem is, de hatékonyabbá válik a számítógépes munka és szórakozás és még sok minden terén. A játék most indul és hétfő reggel nyolcig tart, egy személy csak egy e-mail címmel játszhat egy alkalommal.
Bréking: a fideszes jelölt nyert Tótkomlóson
Rita! Te kinek a bábja leszel? Téged ki fog irányítani? - kérdezi a Lelkiismeret nevű kommentelő a Beolon Tótkomlós ifjú polgármester hölgyétől, a most nyert huszonéves jogásztól. Szóval a papírforma bejött ugyan, de mindössze tíz százalékkal nyert a Fidesz, holott az országos adatok alapján a négyszeresét kellett volna megszereznie a voksoknak.
Ezzel szemben a helyzet az, hogy az előzetes eredmények szerint a leadott szavazatok 52,24 százalékával nyerte meg a választást a fiatal jogász. Gyivicsánné dr. Szenczi Irén 42,92 százalékát, Czirléné Kovács Tímea a voksok 4,84 százalékát kapta (folytatás itt)
Frissítés: Verekedés történt a tótkomlósi időközi polgármesterválasztás eredményének nyilvánosságra kerülése után, vasárnap este. A nyertes oldalán kampányolók pezsgőt akartak vásárolni a baloldali érzelmű kocsmárostól. (Tovább)
Idióták :)
Tíz ujjal gépelni
Tegnap követőm lett a Gépírástanítás a Twitteren, és azt mondtam: végre, ugyanis már régen vártam valami hasonlót. Belelkesedtem annak ellenére, hogy már vagy tíz éve meg akartam csinálni valami hasonlót, igaz, offline keretek közt, a hagyományos iskolai rendszerben, együttműködve az orosházi gyors- és gépíró iskolával.
Jómagam ugyanis hatalmas előnnyel vágtam bele annak idején a számítógépes világba, akkor még internet nélkül: még a nyolcvanas évek közepén megtanultam tíz ujjal gépelni. Nem is akárhol, hanem életem legsötétebb helyén, a kényszerkatonaságnál, egész pontosan a BM Határőrség adyligeti kiképzőbázisán.
A módszer meglehetősen spártai volt: leragasztott billentyűzetes telexgépek (Zbrojovka, ha jól emlékszem), éjjel-nappal ment a kopácsolás először csak értelmetlen betűkombinációkkal (ASDFJKL), majd egyre értelmesebb szavak jöttek ki a papírra, végül három hónap múlva azon kaptuk magunkat, hogy maguktól jönnek a szavak és a mondatok. A gépírás készséggé vált, mint a biciklizés vagy az úszás, hosszú kihagyás után is könnyedén siklott az ujjam bármilyen klaviatúrán (már azért mechanikus írógépen nem volt valami élvezetes az írás).
Akkor még nem nagyon sejtettük, hogy a jövő kommunikációja miről fog szólni, sokkal komolyabb motivációnk völt: kimaradás és eltávozás, illetve az, hogy fehérgalléros géptávírászok lehetünk járőrözés helyett. Aztán néhány év múlva jött a PC, majd az internet, ahol az alapvető kommunikációs forma az írásbeliség lett és ez a jelek szerint így marad, hiába ismerjük már a különböző multimédiás lehetőségeket, én pedig mind az újságírásban, mint a netpolgári létben hatalmas előnnyel indultam, hiszen nem okoz gondot a művelet fizikai része (mondjuk ezért utálok mobilon írni, mert ott ugyebár ez a képességem még a qwerty-billentyűzetenn sem hasznosítható).
Szóval hiába vagy profi gépelő kettő, négy vagy hat ujjal, tanulmányozd a klasszikus gépírás alapjait, mert igazából csak tíz ujjal hódítható meg a klaviatúra, végülis úszni is csak úgy lehet igazán, ha mindened, kezed és lábad összahangolva siklik a vízen - én csak tudom, elég béna az úszástudásom :)
Megint álltunk, vazze!
Nem elvéve kedvenc kötöttpályás blogom kenyerét most egy kicsit beszólok a vasútnak. Annál is inkább, mert életemben először átmentem a piros fénysorompón, mivel az elromlott, nagy valószínűséggel nem először.Szóval érkezés Orosházára a kegyetlen hőségben, már csak néhány perc a hűs lakás. A Csorvási úti sorompónál piros jelzés - nem baj, a gyerek legalább örül, hogy vonatot lát. A vonat jön is rendesen, majd elmegy, ám a piros piros marad. Egy perc, öt perc, tíz. Fejből van csak meg a helyi vasútállomás telefonszáma, vagyis nincs meg, mert egyik variációra sem veszi fel senki.
Ekkorra már mindenki sík ideg, a nap kegyetlen hőséget varázsolt az álló autók utasterébe és nem csak személykocsik, hanem teherautók és egy busz is megszívta az állást. Néhányan visszafordulnak, néhányan megkockáztatják az átkelést, mert itt már vonat nem jön, ha csak nem a következő órai ütemes szerelvény.
Kicsit szégyenkezve írom le, hogy mi az utóbbit választottuk, tekintve, hogy otthonunk kb. egy kilométerre található a helyszíntől, míg visszafordulva, az elterelőről megközelítve több mint tíz perc lett volna az út.
Szóval kedves MÁV: javíttassák meg azt a nyomorult fénysorompót - ami egyébként nem először rendetlenkedik tudomásom szerint - vagy kénytelen leszek a Megint Állunk Vazze bloghivatalhoz fordulni!
Jelölt asszonyok és a komlósi tót atyafiak
Jadviga és Osztatni Ondris városában, azaz a Jadviga párnája című Závada-regény helyszínén a hétvégén időközi választás lesz: a lemondott Sztakó József polgármester utódját keresik.
A voksolás sokban eltér egy átlagos magyar kisvárosi választástól. Tény, hogy a Fidesz indít egy jelöltet, egy függetlent az MSZP és a Munkáspárt támogat, illetve van egy önjelölt jelölt is, aki mögött tudomásunk szerint nincs szervezet. Tehát az eredmény borítékolható lehet a legfrissebb adatok alapján, azaz a Fidesz kb. négyszeres túlerővel bír jelenleg a politikai térképen.
Csakhogy. A jelenlegi állapot Tótkomlóson katasztrofális és ez a helyi jobboldalnak - Fidesznek és másoknak - köszönhető. Annak ellenére, hogy gyakorlatilag szétnyerték magukat, hatalmi torzsalkodásoktól, leszámolásoktól hangos a város, állítólag Sztakó polgármester szíve romlásában ez is közrejátszott. Tehát az első kérdés: egy elcseszett MSZP-kormányzás és egy elcseszett helyi vezetés közül mi lesz a kisebbik rossz.
Szintén nem jellemző, hogy három nő indul a helyhatóságin: Gyivicsánné dr. Szenczi Irén volt polgármester, egyébként korábban jegyzőként, OTP-vezetőként is dolgozott, dr. Garai Rita, egy huszonéves apparátcsik jogásznő és Czirléné Kovács Tímea, akiről senki nem tud semmit, abszolút független.
Nehéz megjósolni, hogy a komlósi tót atyafiak milyen szempontok alapján döntenek vasárnap: a mélyponton lévő, morálisan és egyéb szempontból is alkalmatlan párt tapasztalt polgármester-jelöltjét vagy a jelenleg nagyon népszerű, de helyben ugyancsak leszerepelt párt fiatal és nem túl profi aspiránsát. Esetleg a szűz kéz nyer? (Erre van a legkisebb esély).
A dolog nem csak azért érdekes, mert egy kicsit előre lehet belőle következtetni 2010-re, hanem azért is, mert érdekel a szomszéd város sorsa, annál is inkább, mivel nyolc évig napilapos tudósítóként elég sokat foglalkoztam a helyi dolgokkal, s ha jól emlékszem, Juhász Pali bácsi idejében rend volt, a szó jó értelmében természetesen.
Az eredmény pedig kiderül, az is, mit tud most az amatőr politológus: tippek papírra, befőttesüvegbe és vasárnap este itt lesz az igazság ideje. Szerintem egyébként...
Miért lett nekem is minimálblogom?
2009-ben ismét elkapott a webes forradalom heve, ami egyrészt munkaköri kötelesség is, de még inkább a jövő megfejtésének igénye - bár egyre lassúbb vagyok, mitagadás.
Nem értettem az elején például, hogy mi a poén abban, ha az emberek 140 karakterben irkálnak mindenféléket, sőt sok esetben még okos emberek is csupa bugyutaságot, míg rá nem jöttem, hogy a Twitter bizony egy forradalmi találmány, aminek az előnyeiről (és hátulütőiről) most nem írnék hosszú litániákat, megtették azt már mások. Mindenesetre tény: alaposan rákaptam és mostmár nem csak privátban használom, hanem igyekszem médiamunkásként és fesztiválosként is kihasználni a benne rejlő lehetőségeket.
Most pedig egy újabb alkalmazásba szerettem bele, amit korábban gyanakodva szemléltem. Nem is csak szimplán egy alkalmazásba, hanem magába a lifestreamingnek nevezett jelenségbe. Jelesül a két vezéralkalmazásról, a Tumblr-ről és a Posterous-ról van szó, amelyek közül én az előbbit választottam, de regisztráltam az utóbbira is, igaz, itt csak tesztelgettem.
A téma két alapcikke magyarul a Médiablogon és a Webisztánon olvasható. Nagyjából azt fejtegeti Pollner és Hírbehozó is, hogy vajon a blogok halálát jelenti-e ezen jóval könnyebben kezelhető, így gyorsabb mini- vagy mikroblogok használata, vagy pedig egy kiegészítőjük. Én személy szerint az utóbbit tartom valószínűbbnek, lám, most is itt fejtem ki, hogy mit találtam, mert erre a témára több időt szánok, alaposabban átgondoltam, hozzáolvastam - tehát blogban a helye. De ha csak egy szimpla videót/linket/fotót akarok megosztani vagy egy twittercsiripnél hosszabb információt leírni/bekopizni, arra ott a minimálblog. Aminek, tegyük hozzá, nagy előnye, hogy további megoszthatósgot tesz lehetővé, például csak egy gombnyomás és megy ki a Twitterre és az infó, de például a Posterousnál szinte minden közösségi megosztóhelyre igaz ugyanez. Ja és nagyon fontos: mobilról könnyedén publikálhatsz ezekre az alkalmazásokra szöveget, képet, hangot, gyakorlatilag csak egy e-mailt kell küldeni a megadott címekre és máris ott van minden a saját közösségi színtereden.
Néhány érv, idézve Pollnert és Hírbehozót:
Évek óta arról beszélünk hogy a (hivatásos) média nem várhat többé úgy közönségére, mint a hálója közepén gubbasztó pók a legyekre. Oda kell menni, ahol ahol a potenciális közönség van. Az ambiciózus, rugalmasabb kiadványok tehát kapcsolatba kerültek a legaktívabb bloggerekkel, önálló oldalt nyitottak a Facebookon, ott vannak a Twitteren, videókat osztanak meg a YouTube-on. Ha ügyesen csinálják, bővíthetik közönségüket,közben új dolgokat tudhatnak meg az online média működéséről.
Nem a szövegformázással, css-vakargatással akarnak naphosszat bíbelődni, hanem gyorsan, egyszerűen akarnak tartalmakat ide-oda kötögetni, újramegosztani, kommentelni, publikálni. Blogjaikkal pedig már nem online újságok címlapjaira akarnak legelsősorban kikerülni, hanem jelen akarnak lenni a tartalomújraelosztás hálózataiban: Twitteren, Facebookon, Tumblr-repostokban.
Lezárult a blogszolgáltató-szavazás
Az egyéb kategóriában a Posterous, a Tumblr és a 
Bloblo kapott szavazatot.
Újra itthon
Az ilyenkor szokásos visszaszoktatás a civilizációba: saját fürdőkád, vécékagyló, hamarosan ágyikó, Nefelejcs utcai csend, amit maximum gyerekzsivaj - egész pontosan három és fél éves hisztéria - ver fel.
Nem csak a kötelező happykommunikáció szerint, hanem valóságban is kiváló volt a jubiláló tizedik Hegyalja. Ezúttal is elsősorban a Zöld Sátorban dolgoztam olyan kiváló emberekkel, mint az E-misszió teljes legénysége, élén Tömöri Lacival, Priksz Gáborral, Kovács Erikkel és a többiekkel, valamint Fazekas Pamacs Sándorral és csapatával, Lévai Balázzsal, s olyan vendégeink voltak, mint a kortárs irodalom színe-java (Karafiáth Orsi, Cserna-Szabó András, Garaczi László, Grecsó Krisztián), Lovasi András, Kollár-Klemencz László (Kistehén), Bakáts Tibor Settenkedő. És persze a "kötelező" zöld közéleti személyek: Illés Zoltán, Orosz Sándor, két szimpatikus hölgy a zöldombudsmani hivatalból, Schiffer András és a Lehet Más a Politika több helyi vezetője és ott volt Szabó Imre környezetvédelmi miniszter, aki átadta a Zöld Fesztivál díjat.
A zenei programokból sajnos nagyon keveset láttam, ugyanis napi 12-14 órát a saját helyszínemen töltöttem, ahol kvázi színpadmesterként működtem, ami olyasmi egy kicsit, mint a színházban az ügyelő, annyi különbséggel, hogy míg egy színdarabnak szabályai vannak és a színészek fegyelmezett népek, ezzel szemben a zenészek, dj.-k és politikusok kevésbé, így az időpontok betartása és betartatása sokszor gondot okozott. A kommunikációs részt az idén egy profi szervezet, a Próbakő legénysége látta el Dankó Bence irányításával, igaz a blog- és Twitter-projekt az enyém maradt, sajnos sok egyedit hozzátenni nem sikerült, nagy örömömre sikeres volt a csiriptudósítás, a #hegya hashtag-et nem csak fesztiválozók használták, hanem a média és a fellépő művészek egyike, a Mystery Gang is.
A hőséggel dacolni nagyon nehéz volt, szenvedtünk is rendesen, majd az elemek alaposan megtréfáltak, de egyben meg is kegyelmeztek, hiszen a tegnapi országos vihar gyakorlatilag elkerült bennünket. Igaz, a vonatkozó katasztrófavédelmi előírásoknak megfelelően volt egy kétórás programszünet, majd egy kisebb vihar, némi eső, de aztán beindult az élet, a nagyszínpadon Barabás Lőrincék még tudtak játszani, a Basemant Jaxx viszont beköltözött az A38-as színpadra, azaz az egykori Multcaféba és a szemtanők szerint fergeteges koncertet adtak, mint ahogy az utánuk következő NOHA és Adam Freeland is ezt tették. De nem csak az elektronikus ikonok remekeltek, hanem szinte mindenki, aki fellépett, az én szívemhez közelálló Transglobal Underground, az Ignite és a Machine Head is és persze a fix magyar fellépők is jók voltak, csak sajnos kevés produkciót tudtam megnézni.
A hazaút is izgalmas volt, ugyanis a fesztiválon összeakadtam Kukival, aki egy időben országos punklegenda volt. Most Birmingham közelében számítógépeket szerel és madáretetőket gyárt, amiket az E-Bay-n ad el. Mivel vonattal érkezett, hazahoztuk és vele idéztük fel a kilencvenes éveket Rakamaz és Orosháza között, a fiam egy volt osztálytársa, aki szintén utasunk volt, meglehetősen döbbenten hallotta, hogy egykor azért ebben a városban is zajlott az élet.
Irány Tokaj
Indulás előtt néhány perccel még néhány szó: irány Hegyalja, más tipusú kihívások, igaz, papíron szabadság, de pihenés helyett másféle feltöltődés, legalábbis kulturálisan.
Leginkább más platformokon leszek jelen: Hegyalja honlap, Hegyalja blog, Hegyalja Twitter és persze saját Twitter, illetve azt hiszem, a még csak alakulóban lévő Tumblr.com-os miniblogomra kerül több anyag, mint ide (majd erről később írok még, félő, nem ezen a héten.)
Na szóval: ellenőrizni, minden be van-e pakolva, tankolás, aztán bye-bye Orosháza, bye-bye Békés megye...
Fodor Gábor
Lehet, hogy ciki és jobb lenne hallgatni róla, de nekem hosszú évekig Fodor Gábor a kedvenc politikuson volt. Már a fideszes időkben is az ő irányvonalát találtam szimpatikusnak, később pedig imponált SZDSZ-es munkásságával, természetesen nem minden kritika nélkül.
Ehhez képest nehéz elhinnem, hogy éppen az ő elnöksége alatt esik szét a Szabad Demokraták Szövetsége és válik egy szánalmas Kisgazda II. párttá. Más kérdés, hogy szerintem semmiképpen nem Fodor Gábor verte szét az SZDSZ-t, hanem az hagyta magát idáig süllyedni 1994 - nem elírás, tizenöt évvel ezelőtt kezdődött a folyamat - óta.
Nem is igazán foglalkoztatna Fodor Gábor ezekben a politikai értelemben meglehetősen izgalmas (megfigyelőként, természetesen; állampolgárként a helyes szó: tragikus) időkben, ha ma nem jelentette volna be, hogy ő személy szerint előre hozta a választásokat és lemondott a mandátumáról. Nem az elnökségről, hanem a kb. jövő ilyenkorig (végkielégítéssel együtt még tovább) biztos kis egzisztenciát jelentő mandátumáról.
A húzás lehet egy hisztis roham, lehet egy jól megfontolt taktikai lépés is, azonban Fodort egyértelműen elvi politikusnak ismerjük - és talán ez volt a baj vele miniszterként és elnökként, hogy nem viselkedett úgy, ahogy egy 21. századi héja típusú politikustól elvárható - ezért nem fér kétség hozzá, hogy ez is egy elvi döntés volt. Az már mindegy, hogy sajtótájékoztatóján megnevezte Kóka Jánost és körét, mint a döntést kiváltó okot.
Fodor ezzel a lépéssel gyakorlatilag példát mutatott sokak számára, s ami talán még fontosabb, megpróbál visszairatkozni a hiteles politikusok közé. Nem tudni, lesz-e tovább politikai karrierje, s ha igen, hol.
Ha egyre gondolunk, nem a véletlen műve: hallani lehet, hogy az LMP-be szivárognak (szivárognának) át a volt SZDSZ-esek és MDF-esek, kérdés Fodor köztük van-e. Hadd ne fejtsem most ki, hogy szerintem ez helyes lenne-e (nem), de mivel a vásár kettőn, áll, a Lehet Más a Politikának is rendkívül ügyesnek kell lennie.
Tényleg, ezt felírom, hogy el ne felejtsem megkérdezni Schiffertől: hogyan tartja vissza az LMP a soraiba férkőzni akaró egyébként elkopott és többnyire hiteltelen figurákat?
Visszaszámlálás: 4-3-2-1
Ez az utolsónapok-para a legrosszabb: fesztiválügyben gyakorlatilag minden összeállt ugyan, de a beszélgetésekhoz most kell elolvasni egy csomó mindent, ezek forgatókönyvét egyeztetni a moderátor kolleginával (hosszú évek után végre le tudok jönni a színpadról és csak a háttérdolgokkal foglalkozhatom, tavaly afféle átmenet volt, de az idén elvileg csak köszönni megyek fel :), ellenőrizni az apró részleteket, mert az ördög ugye ezekben lakozik...
És nem beszélve arról, hogy kenyéradó gazdámtól szabira megyek, így egy csomó dolgot le kell adnom, hiszen helyettem más dolgozik úgy, hogy a saját munkáját is végzi - sajnos így működnek ezek a kicsi vidéki online szerkesztőségek - így mindenre alaposan oda kell figyelni.
Egyszer kíváncsiságból elmegyek egy fesztiválra úgy, hogy belépőt váltok, sátrat verek, még csak nem is tudósítok senkit, hanem csak őgyelgek, koncerteket nézek, iszogatok, bandázom, ilyenek - gyakorlatilag ebben soha nem volt részem, mert mióta Magyarországon beszélhetünk fesztiválokról (1993, első Sziget?), minden esetben sajtósként léptem be - az persze más kérdés, hogy milyen szakmaisággal közelítettem meg a kérdést, általában csak a végén született egy összefoglaló, emlékezetből, ha érted, mire gondolok :)
Melyik blogszolgáltató a legjobb?
A kérdés mögött nem feltétlenül kell mögöttest keresni, nem tervezem, hogy hat év albérleti viszony után lelépnék innen a Freeblogról, bár ha valaki meggyőzne... Tulajdonképpen mindegyik motort ismerem, főként a Blog.hu-t meg a Wordpresst, mindenesetre kíváncsi vagyok a felhasználói véleményekre, élményekre, hogy ha egyszer mégis...
#hegya hesteg
Bár más fesztiválok is csinálták már, mégiscsak forradalminak gondolom (még), ha a hegyaljás kommunikációt kiterjesztjük a Twitterre is, ám hogy a csiripelésben rejlő lehetőségeket minél hatékonyabban kihasználjuk, bevonjuk a nagyérdeműt.
Azaz követőink automatikusan nézhetik azt, amit mi csiripelünk, a www.twitter.com/hegyalja alatt bárki nézheti a rövid szövegeket és a Twitpic-fotókat, ám aki a helyszínről vagy bárhonnan Hegyalja-témában nyilvánul meg Twitteren, megpróbáljuk rávenni különböző csatornákon, hogy használja a #hegya kifejezést (szakszóval: hashtaget), így ezek a bejegyzések egy helyen megtekinthetők és a téma iránt érdeklők gyors és remélhetőleg sok igényt kielégítő képet kapnak, például én a Zöld Sátorból nyomok friss helyzetjelentést, más a nagyszínpad elől, a harmadik csiripelő pedig az A38-as színpadról és a sor így folytatható...
Tehát ha csiripelsz a feszkón, ne felejtsd el: #hegya...
Hat év meg egy kicsi
Basszus, basszus, jól elméláztam itt az évfordulón, pedig emlékszem, hogy július eleje volt, ugyanígy készültem Hegyaljára, de a pontos napra nem emlékeztem. De mivel most gyanússá vált a dolog, utánanéztem az archívumban: tegnap éjjel tizenegykor volt pontban hat éves ez a blog.
Pezsgő helyett akkor most egy kávé energiaitallal, mert hosszú lesz még a nap...
mediterrániai üzenet
Baranya, Harkány, Pécs - hétvégi kiruccanás, egy kis családegyesítéssel összekötve, Erik ugyanis a nyáron itt szakácskodik és még május 28-án esedékes születésnapja alkalmából végre fel tudtuk köszönteni.
A program teljesen szokványos és kézenfekvő - lenne, ha Hédi szene-nem gyulladt volna be még péntek reggel, így astrandolás elmaradt, helyette pécsi állatkert, kisvasút, tv-torony, most egy kis szieszta, aztán városi séta, vacsora, nyugdíjas tempó. reggel pedig jó korán tűz vissza Békésbe, mert a munka az bőséggel vár, különösen Hegyala-ügyben szaladt össze teendő bőven, de hát ez mindig így van bő egy héttel az indulás előtt.
Díszpolgár lett a fesztivál
Ilyen sem nagyon volt még az ifjúsági szubkultúra történetében: Rakamaz város önkormányzata díszpolgárrá választotta a Hegyalja Fesztivált, pontosabban annak szervezőit. Ez egy kicsit "a forradalom felfalja saját gyermekeit" effektus, másrészt rávilágít arra, hogy a szubkultúra is lehet hivatalos, annál is inkább, mert már tavaly Szabó Imre miniszter is tiszteletbeli gerillakertész lett a fesztiválon, ami ugyebár nonszensz, hiszen a gerillakertészet célja éppen a lázadás, beintés a hatalomnak, csak éppen nem negatív, hanem pozitív cselekedetekkel, s főként azért, hogy ne férjen bele a dolog a dogmáikba.
A hivatalos átadás tegnap volt a hegyaljás tokaji study touron, de a nagy bejelentés a fesztivál szombati napján lesz, a Faithless előtt.
