Hegyalja, Zöld Sátor, beszélgetős programok
K. Gy. & K. Gy.
Ez az előző poszthoz kapcsolódó "csúcstalálkozó", két Korbely Gyuri látható a képen, ami tegnap készült a szerkesztőségben. Névrokonom ugyanis benn járt a lapnál, interjút adott a Liskaland projekttel kapcsolatban egy kolleginának, aki össze is hozott bennünket. Azt viszont nem tudom, hogy miért hunyorgok, de hát elnézhető ez, én inkább a kamera másik oldalán szoktam állni.
Nem, nem én vagyok
Sosem hittem volna, hogy a nevemmel gond lehet, elég ritka, ráadásul ha van még néhány Korbely György a világon, biztosan nem a média-pr-kommunikáció stb. iparágban működik majd.
Erre ma reggel hív egy kolléganő: te vagy a Liskaland pr-vezetője?
Öööö... milyen lend?
Aztán nagynehezen megértem, hogy egy Liska Tibor közgazdásszal kapcsolatos projektről van szó, ahol valóban így hívják a pr-csapat vezetőjét, aki ráadásul Békés megyei is. Gyors keresés és valóban, a Liskaland közgazdasági tábor szervezői közt szerepel egy bizonyos Korbely György, aki nem én vagyok, bár mitagadás, szívesen lennék én most egyetemista, még ha a közgazdaságtan nem is erősségem.
Csakhogy akkor bosszantana, hogy összekevernek a Beol.hu projektvezető-szerkesztőjével, a Hegyalja Fesztivál egyik sajtósával meg a Kisvárosi blog szerzőjével, illetve egy Korbely Kommunikációs és Tanácsadó bt. nevű mikrocég társtulajdonosával, melynek a tevekenységi körében szintén szerepelnek pr-szolgáltatások.
Most mi a francot csináljak, legénykedni nem állok oda, hogy változtass nevet, öcsém (aki lehet, hogy a rokonom is szegről-végről ), nem is keresem meg, viszont ha tényleg zavarni fogja, ha összekevernek, talán kitalál valami okos megkülönböztetést :)
(Höhö, mielőtt bárki elkezd ezirányban poénkodni: az én fiamat, aki egyébként hasonló korú lehet, Erik Györgynek hívják és biztosan nem foglalkozik Liska Tibor ökonómiai elméleteivel)
A moderátor egy F...SZ
Beol-kommentelős stílusban fogalmazva egész rendesen derékba kaptam a bránert (ez még általában nem moderálódik) a hétvégén, merthogy a szokásos háromhetenkénti ügyeleti rend rám esett, ami nem is lett volna komolyabb baj, ha egy tulok nem dönt úgy, hogy pont ezen a hétvégén kell leszúrnia volt barátnőjét.
Alapvetően nincsenek ellenemre az ilyen adrenalingerjesztő feladatok, igaz, a nappaliból, nem terepről, de egész jó kis témakövetős cikksorozat jött létre, kiugró látogatottsággal, no meg - ne legyünk álszerények - profi megoldásokkal, köszönetően Nyemcsok kolléga kitartásának és rendőrségi informátora szívességének.
Csakhogy gyilkosunk abba a népcsoportba tartozik, amely most nem a legnépszerűbb Magyarországon (korábban sem volt, csak mostmár egyre többen nyíltan kinyilvánítják ellenszenvüket, meg hát válság van, ugye...). S mivel a hétvégés kolléga egyben moderátor is, talán felesleges ecsetelnem, hogyan játszottam szimultánt több száz rasszistával, akik gyanúm szerint az egész országból ideözönlöttek és nyomták vadul felebaráti kommentjeiket Még a végső fegyver sem bizonyult hatékonynak, azaz a vitalehetőség regisztrációhoz kötése, mert regisztráltak és nyomták tovább, s Lukács Csaba körözés alatt álló gyilkos mellett a haza legnagyobb ellensége a cigány, zsidó és buzibérenc moderátor lett, azaz én, illetve most olvastam a legfrissebbe: a moderátor egy F..SZ (csak ő éppen kiírta).
Bár kellően edzett és ha kell, meglehetősen cinikus vagyok, de azért kezdtem már feladni a hitemet, hogy ebben az országban már semmit nem lehet észérvekkel megvitatni, olvasóink, kommentelőink nagyrésze meg... hmm...
Aztán estére mégis helyreállt a rend a fejemben és a szívemben, mert nem sikerült az értelmes, valós embereket sem elüldözni a Beolról és bizony ők is kommentelnek, csak éppen értelmesen, érvelve, s természetesen érzelmekkel is, de nem indulatból. Az alapsztori Békéscsabán beszédtéma: távozik egy evangélikus lelkész, mert állítólag a helyi egyházközségen belül kiútálták valakik - írják is, hogy kik, de mivel senkit nem ismerek a közösségből, nem mennék a részletekbe -, s ebből alakult ki nagyon komoly hozzászólásáradat, igazi, helyi értelmiségi vita lett belőle, ami még ezekben az órákban is tart.
Szóval akárhogy is tűnik úgy, megbolondult ez a világ, azért van remény.
Lovasi-interjú a FigyelőNeten
Azt mindig tudtuk, hogy Lovasi András kiváló művész és jó fej, de hogy generációnk egyik legkomolyabb gondolkodású közszereplője, azt csak ez az interjú tette világossá, ami tegnap jelent meg a FigyelőNeten.
A link egyébként már tegnap körbejárt azokon a hálózatokon, melyeken és is előfordulok (és gondolom. azokon is, amelyeken nem) , így nem csak én gondolom így. Lovasi nem csak LMP-s szerepvállalásáról beszél, hanem mindazokról az aktualitásokról és nem csak aktualitásokról , amiket egy ilyen interjúban szóba kell ejteni: mai magyar valóság, Fishing on Orfű-fesztivál, lemezkiadás, a Kispál és a Borz válsága, Pécs, a kulturális főváros és sok egyéb. Ritkán olvas el az ember egy ilyen hosszú interjút, hát ez olyan, amit el kell olvasni.
Sőt: ki az a hülye webideológus, aki szerint csak rövid, félanalfabéta nyelven megfogalmazott egyszerű mondatoknak van helyük az online médiában?
Social(ista) network
Ezt a posztot ide is megírhattam volna, de most a B(eo)logot kell nyomni: Az MSZP ismerősnek jelölt.
Antológia-előzetes
Hétfőn mutatják be a sokadik orosházi antológiát, melyben Sass Ervin szerkesztő jóvoltából évek óta publikálok én is, amit nem is nagyon értek, mert nem tartozom a helyi kulturális elitbe, lényegében már újságíró sem vagyok abban az értelemben, hogy klasszikus tudósítások, riportok, interjúk nem jelennek meg a nevem fölött/alatt, főleg nem papíron.
Mindenesetre Ervin számít rám, én pedig örömmel végzem ezt az ingyenmunkát, persze a határidőket nem igazán betartva, a témát az utolsó pillanatban kitalálva. Most Léna a téma, s mivel sajnos nem tudok ott lenni a könyvbemutatón, merthogy délutános leszek, most jó webkettes blogger módjára előre megosztom a könyvben lévő írásomat a széles publikummal, íme:
Pedálblues, avagy Orosháza, a bicilisek városa
Ha azt mondom, Orosháza, te Győrben, Miskolcon, Budapesten és más messzi régiókban élő barátom azt mondod évtizedek óta: üveg, kenyér, Darvas József, Gyopárosfürdő, esetleg Féja Géza, emlékpark, városházi szappanopera. Ám az utóbbi években hozzáteszed: kerékpáros felvonulás és persze: Léna.
>>>Tovább
A Beol blogja a fősodorban
Régen volt így feldobódva kicsi csapatunk: a B(eo)log bekerült a Goldenblog döntőjébe, abba a húsz blogba, amelyre augusztus végéig szavazhatnak majd a felhasználók.
A dolog azért is vicces, mert rendkívül impozáns társaságban virít a mi kis WordPress-motoros, viszont AS-fejlesztők által minimaldizájnolt blogocskánk a Mainstream kategóriában, csak néhány név: Homár, Tóta W. Árpád, Urban Legends, Webisztán, folytassam?...
Szóval eldalolom a régi nótát a régi Goldenblogok idejéből, amikor még a Kisvárosi Webnapló is versenyző volt: az élmény nem fokozható, benne lenni ebben a Top20-ban elegendő megtiszteltetés, ráadásul ez nem szimplán erős mezőny, hanem itt vannak a legfontosabb magyar, ráadásul többségében az Indexhez tartozó blogok is. Szóval nekünk már a 20 hely is nagy fegyvertény. De ha már játék, akkor csapjunk bele: itt lehet szavazni - akár a Beol blogjára, akár más blogokra a fősodorból.
Ügyvédet akarok
Ha ügyvédek, akkor mindig eszembe jut kedvenc ezirányú poénom a Will és Grace című, korábban a Viasat 3-on futott sitcom sorozatból. Will, az ügyvéd szomszédságában élt egy selyemfiú, aki egy alkalommal elismerte, hogy egy jelentősebb egészségbiztosítási per révén meggazdagodott, így nem kell dolgoznia.
- Ez borzasztó. Maga abból él, hogy nincs lépe? - kérdezte döbbenten az ügyvéd.
- Mér', maga meg abból, hogy nincs szíve (röhögés)
Nos, ez a poén hetek óta eszembe jut, ma különösen, hiszen Erika reggel tette le az ügyvédjelölti (köznyelven: bojtári) esküt, a jövőben tehát két éve megszerzett egyetemi diplomáját ebben a szférában kezdi el kamatoztatni, Scheirich Gyula békéscsabai ügyvéd irodájában.
Persze Erikának van szíve, szerintem marad is, így nem kell attól félni, hogy a jól ismert jogász héjákhoz válik hasonlatossá, szerintem jó ügyvéd lesz belőle, persze ki mit ért e kifejezés alatt, én valami olyasmit, hogy szakszerű, igazságos és nem levevős, s aki évtizedek után is igazi értelmiségiként felelősséget érez majd mind ügyfelei, mind a közösség iránt, nem csak a zsét hajszolja elvtelenül ha kell, ha nem.
Egy kis házi politológia
Van is meglepetés meg nincs is - nagyjából ez jut eszembe néhány órával az eredmény kihirdetése után, illetve tizenhat óra ügyeletes robotot egy kis időre letéve. Arra készült szerintem mindenki, hogy nagy meglepetések lesznek, vannak is, de csak a nagyon okos politológusoknak meg zseniális médiaszemélyiségeknek, akik csodálkoznak a Jobbik brutális befutásán és az MSZP mélyrepülésén.
Természetesen én sem tartom normális dolognak a Jobbik-szárnyalást, viszont természetes következménye az elmúlt évek álságos és töketlen politizálásának. Egyrészt a béna gazdaságpolitikára gondolok (csupán a válságra fogni a jelenlegi helyzetet túl gyerekes magyarázat), másrészt a szőnyeg alá söpört szociológiai és kriminalisztikai problémákra. Engem, a korábbi liberális szavazót is felbosszantott az elmúlt évek álliberalizmusa.
Félreértés ne essék, nincsen itt semmiféle jobbra tolódás, sem radikalizálódás részemről, egyszerűen bosszant, hogy korábban megbízható rendőrségi szóvivők hazudnak egy-egy nyilvánvaló történet igazságtartalmáról, mert ki van nekik adva. Mindenki egye meg amit főzött és próbáljuk meg túlélni a mellékhatásokat.
Utálom az "én kérem megmondtam" típusú okoskodást, de valahogy így érzem magam SZDSZ-ügyben is: látható volt, hogy az 1994 óta folytatott kinn is vagyok, benn is vagyok magatartásnak nem lesz jó vége, mindezt tetézte az egészségügy szisztematikus szétcseszése, a koalíciós kutyakomédia és a Bajnai-kormány megalakulása körüli hajcihő. Az SZDSZ-t már hosszú ideje a legkisebb rossz elve tartja életben, azaz választások idején jobb híján rá szavazott egy csomó ember, azonban immár nem ők jelentik ezt, hanem a még őket is bealázó LMP, amelynek fáradozásai nem bizonyultak hiábavalónak, sőt beismerem: magam is része vagyok annak több mint két és fél százaléknak egy iksz erejéig (ami Pesten közel öt, Orosházán jellemző módon csak másfél százalék).
Marad meglepetésnek az MDF, hát igen, kérem, okleveles marketingesként tudjuk, hogy bizonyos termékek értékesítésénél a legjobb módszer a celebrity testimonial, a hírességek bevetése, nos egy rossz emlékű, de elismert neoliberális közgazdász és egy királyfi úgy látszik, csodát tett és jött kettes a tizenkilencre.
Visszatérve a politológusokra, akiknek a szakmáját egyébként nagyra tartom (és most demagóg leszek, sorry): közhangulatmérésre lehet, hogy nem a kérdőíves és a telefonos megkérdezések adatainak ide-oda elemzése a jó módszer, hanem egy kis kommentmoderálás itt a végeken, különösen a szaftos bűnügyi és kemény közéleti témák alatt - garantált a közhangulat megismerése és a Jobbik előretörésének biztos megérzése.
A Beolon kiemelten kezeltük a témát, voltak bejelentkezések, Twitter, ahogy ez iylenkor illendő, bár amikor este a számokat néztem, elég viccesnek találtam, hogy egy cseresznyereceptes cikk eléggé megközelítette egész napos munkámat - de hát ilyen a világ dicsősége, az is eredmény, hogy ez a cikkfolyam vezeti a 12 órás top 10-et. Sajnos az indexes twitterőrületről lemaradtam, de utólag áttanulmányozom, a visszajelzéseek alapján sikeres volt a projekt, fél szemmel ugyanis azért láttam az általam követettek csiripjei egy részét.
Egyébként az ilyenkor hagyományos itthoni eredménytotó elkészült, a jóslatom részben bevált, igaz, mindenkivel szemben megengedő voltam, ugyanis az SZDSZ és az LMP egy-egy mandátumával is kalkuláltam két fidesz-hely rovására - alapjában véve nem is tévedtem akkorát:
Fidesz 12, MSZP 4, Jobbik 3, MDF 1, SZDSZ 1, LMP 1
Csiripel a Hegyalja Fesztivál is
Egy fesztivál is csiripelhet? IGEEEN! - ezt csiripeltük elsőként a Hegyalja Fesztivál ma elindított Twitter-oldalán. Kövesd!
Zöld szív
Ha közel lennék, én elmennék az Élő Szívdobbanásra... - ennyi szubjektivitást engedélyezek magamnak, már csak azért is, mert egy aktív politikus ismerősöm tegnap beszólt, miszerint "hallom, hogy az LMP körül sertepertélsz...". Erre elmondtam neki, hogy nem sertepertélek, az a véleményem, hogy a magyar közélet úgy gáz ahogy van és szükség van a változásra, mégpedig olyanra, ami nem a csendőrségen alapul, hanem a fenntarthatóságon, demokrácián, szabad emberek hálózatán, azt pedig különösen kívánatosnak tartom, hogy legyen egy zöld párt a palettán, nemzetközi példák igazolják, hogy ennek helye van a demokráciákban. Azokat az embereket, akikkel tíz éve együtt dolgozom a Hegyalja Fesztivál Zöld Sátor projektjében pedig különösen nem fogom megtagadni azért, mert pártot merészeltek alapítani. Amiben, hangsúlyozom, nem vagyok tag, pártoló tag, de még "szakértő" sem. Természetesen képben vagyok, mert jár a hírlevelük meg néhány belső infóhoz hozzájutok, de ugyanúgy jön hírlevél a Jobbiktól, az SZDSZ-től, de még a Magyar Gárdától is.
Szóval kísérjük figyemmel az EP-kampány legötletesebbnek ígérkező elemét ma délután.
Erdély - újabb képek és videó
Felkerültek a Picasára Erika fotói is, illetve elkészültem egy másik amatőr videóval, ami az Átkelés a Békés-szoroson Békás-szoroson munkacímet viseli.
Erdély
Rendkívül élménydús hosszú hétvége van mögöttünk, Erdélyben jártunk, egész pontosan Székelyföldön. Sokat vártunk ettől az utazástól, de jóval több lett, mint aminek indult.
Az úgy kezdődött, hogy Erika egy barátnője meg annak a barátnője nagyon készült a csíksomlyói búcsúra, mi pedig becsatlakoztunk. Nyögvenyelősen indult az út, rengeteg szervezést igényelt, főleg a múszakcserék miatt (szívok is júniusban rendesen), de ez már régi tapasztalat nálam, hogy amelyik buli nehezen indul, annak jó vége lesz.
Most is így történt, gyakorlatilag minden egyes perc kifogástalan volt, talán csak a programok sikerültek túl sűrűre, a lányok két nap alatt kb. egy heti néznivalót ütemeztek be és ezeket be is tartották, így elmaradt, amit én szeretek (szeretünk) egy idegen helyen: nevezetességek módjával, de alapvetően a helyi közösség életébe jó belemélyedni. Magyarul: volt csíksomlyói búcsú, Szent Anna-tó, Gyilkos-tó, Békás-szoros, Parajdi sóbánya, Medve-tó - de nem volt egy céltalan séta sem Csíkszeredán, Székelyudvarhelyen, Gyergyószentmiklóson, nem beszélve az úti állomásokról: Nagyvárad, Kolozsvár, Marosvásárhely, Torda.
 |
| Erdélyi kirándulás, május 29-június 1 |
Nagyon vicces, hogy olvasmányaimból (sajnos korom miatt tanulmányaimból nem igazán) elég sokat tudok Erdélyről, de a valóság mindig más, gyakorlatilag egy párhuzamos magyar világgal találkoztunk. Persze nem az az újdonság, hogy ott is élnek magyarok, hanem az, hogy Székelyföldön bizony akadnak olyanok, akik nem is nagyon beszélnek románul, például kiváló házigazdáink lánya azért ment a Babes-Bolyai egyetemre, hogy megtanulja rendesen a román nyelvet.
Szóval remek élmény volt, csodálkozom, hogy eddig ez kimaradt (valójában húsz éve jártam Korondon, de az csak egy kanyar volt Trabanttal és biznisz céllal: az akkor nagyon kurrens áruért, porcelánért mentünk, majd fordultunk is vissza nem sokkal a kommunizmus, legalábbis a Caeucescu-rezsim bukása után), ezt be kell pótolni, így hamarosan hosszabb időre, gyerekkel együtt elmegyünk - főleg, ha Gordonunk nem akarja, hogy jövőre is a belföldi turizmust életben tartó üdülési csekk legyen a kafetériánk.
