Úton lenni...
Az idén sokkal jobban ment a tekerés, nem fájt a térdem és a szélirány is jobb volt, legalábbis az első napon, így tényleg nagyon kellemes élmény maradt a Békéscsaba-Arad-Békéscsaba szupermaraton. S nem csak én voltam jó állapotban, hanem a bringám is, így minden feltétel adott volt a túrához.
Van rengeteg jó élményünk, de én most eltekintenék a sztorizástól. Útibeszámolók, fotók elég sok helyen találhatók, természetesen nekem saját magam felé hajlik a kezem, így elsősorban a közös Twitter-tudósítást ajánlom, de mivel elég béna voltam sok posztnál, lemaradt a tag (#bcsarad), így külön is érdemes rámenni a Beol-Twitterre is és persze a Beolra és sok más, a témával foglalkozó oldalra.
Több kommentelő mondjuk szokványos tudósítást várt szubjektív mikroblogposztok helyett, ezzel sajnos nem tudtam szolgálni (és a rendszer sem teszi lehetővé), de tekerés közben, nyeregből igen nehéz sportújságírósan nyomni az infókat.
A verseny kétségtelenül legkomolyabb színfoltja egy 53 éves tiszakécskei velocipédes volt, akivel videóinterjút is csináltam a Nokiával, no nem kell Travel csatornás okosságra gondolni, csupán egy laza beszélgetésre, íme:
Index 10
Születésnap születésnap hátán: ma reggel az Index ünnepel, nem is akármilyen ötlettel. a legelső dizájn jelenik meg, természetesen az aktuális tartalommal, például ott van a mi esti tragédiánk is, miszerint tegnap este kamionos gázolt el biciklist Békésszentandrásnál.
Az Index indulása annak idején alaposan felkavarta a hazai háló akkor még nem túl élénk életét, én például külföldről érkeztem haza, amikor az volt az első hír, amit kaptam, hogy az akkori kultlap, az Internetto szerkesztősége felállt és új lapot alapít. Akkor sokan szkeptikusan fogadták a hírt, hiszen egy multitól, az IDG-től távoztak, ráadásul a márkát sem vihették magukkal, viszont ott voltak az alapító atyák (Nyírő András, Uj Péter, Gerényi Gábor és sokan mások), így természetesen a figyelem is rajtuk maradt. Nagyon rövid idő alatt megszületett az Index és meg is nyerték a csatát, nagy valószínűséggel azzal, hogy a fórumozók is velük tartottak.
Azóta sok minden történt, például Nyírő András távozott, illetve számos tulajdonoscsere történt, egy azonban változatlan maradt: az Index a magyar internet zászlóshajója maradt, mert képes a folyamatos innovációra. Mitagadás: ha egy online szerkesztőnek lehet példaképe, viszonyítási pontja, akkor nekem az Index mindenképpen az, s bár a mi lapunk egészen más közegben, más célcsoportnak készül egész más feltételek mellett, azért az alapszellemiség nagy része mégiscsak ez. Azaz: mi is az Index köpönyegéből bújtunk elő.
Gasner
Gasner Jánosra, a Sziámi, az Európa Kiadó és sok más projekt gitárosától búcsúznak szombaton az Erzsébet téri Gödörben. Gasner két hónapja, márciusban hunyt el, s hogy őszinte legyek, az én figyelmemet is elkerülte a hír.
Most azonban a Facebookon megtaláltam az emlékbuli meghívóját , s ugyanitt találtam egy YouTube emlékplaylistet (egész pontosan Twitteren hívták fel a figyelmemet), melyet Vető János Dániában élő képzőművész, ex-Trabant tag állított össze.
Csiripelés bringanyeregből
Médiatörténeti eseménynek nem nevezném azért, de mindenképpen izgalmas kihívás alkotónak és fogyasztónak egyaránt, hogy a jövő heti Békéscsaba-Arad-Békéscsaba szupermaraton tudósítása a Twitter segítségével történik majd, azaz a Beol.hu csivitelőoldalára nyomogatjuk fel egyenesen a biciklinyeregből a max. 140 karakteres üzeneteket, illetve a fotókat.
Ezzel egy picit talán hozzá tudunk járulni az új dilit népszerűsítő mozgalomhoz, ami főként a Nagy Twitterversenyben nyilvánul meg, de maga a szaksajtót és a szakmai blogokat is komolyan foglalkoztatja a 140 karakterben egyszerre közösségi, információs és/vagy kommunikációs céllal történő csiripelés jelene és lehetséges jövője. Egyébként nem csak én, hanem Kerekes Jani is arra készül, hogy saját oldalán twitel az eseményekről.
Azért persze nem árt, ha a biciklis és a humán feltételek is adottak, ennek jegyében a bringámat most vizsgálják át és ahol kell, meggyógyítják, én pedig amikor csak tudok, kondiban tartom magam az idei nagy tekerésre.
Road post
Na, így jár, aki ritkán posztol: történt némi változás a Freeblog kezelőfelületén...(Amúgy boldog hatodik szülinapot, Freeblog...)
Nem azért nem írtam persze, mert nincs miről, nagyonis, sokkal inkább a felettem lebegő Demoklész kardja elől kapkodom a fejem.
Most például Intercity-n ülök és a székesfőváros felé robogok egy céges tanácskozásra, ahol ráadásul prezentációt tartok, ami ugyebár nem az én kedvenc műfajom, főként, hogy a téma sem a kedvencem. Aztán itt vannak a Hegyalja-előkészületek, bár az idén nagyon sok minden alól mentesít a Próbakő Kommunikáció, mint a fesztivál hivatalos ügynöksége, a Zöld Sátor dolgaiban is lezárul lassan a szervezés első szakasza. Vicces kötelezettségem is van ezzel kapcsolatban: hétfőn délután az egri főiskolán tartok előadást a Hegyalja Fesztiválról, ez csak egy beugrás Bukó helyett, akinek Pesten lesz halaszthatatlan dolga.
Legyen akkor ez egy félbehagyott road post:hamarosan megérkezünk, ideje összecuccolni, szép napot mindenkinek, éljenek a Sales szempontok az online szerkesztésben, ahogy erről majd ma délelőtt értekezni fogok :)
Arad - első főedzés
A május 23-ai Békéscsaba-Arad-Békéscsaba szupermaratoni és kerékpár-görkori túrára május 3-án tartjuk az első nagyobb lélegzetű felkészülő túrát néhány résztvevővel és nem résztvevővel, alapveten békéscsabai népújságos kollégákkal. (Remélhetően az időjárás a kegyeibe fogad bennünket, bár ez a szél nem túl biztató...)
A tervezett útvonal az alábbi, indulás Orosházáról hét-fél nyolc körül, találkozás a békéscsabaiakkal a csanádapácai-újkígyósi utak találkozásánál kilenckor. Az Orosházáról indulóknak a táv kb. 120 kilométer, a békéscsabaiaknak 65 kilométer. Csatlakozni e-mailen vagy a kommentekben lehet.
május 3-ai túra nagyobb térképen való megjelenítése
Szuperhősök voltunk...
... legalábbis ez hangzik el a most következő szigorúan családi videó végén a három és fél éves lánygyermek szájából. Éljen május elseje és a nyolcvanas évek fílingje.
Tüzes hét
És hát a legfrissebb élményről se feledkezzünk el, ismét volt fáklyás felvonulás, bár késő délután ez még veszni látszott a vihar miatt, de olyan még nem volt, hogy Orosházán elmaradjon a legősibb ünnep. Részletes beszámolót reggel már írtam a Beol-ra, így ettől eltekintenék ismét, tekintettel a hosszú hétvégére megengedtem magamnak egy kis gonzó-kezdeményt, azaz nem a hivatalos szpícset tettem közhírré (annál is inkább, mivel ez nem nagyon hallatszott), hanem egy aprócska hangulatjelentéssel számoltam be kedvenc információs és közösségi portálom olvasóinak.
A vicces egyébként az, hogy a hét elején egy másik tüzes élmény vált első számú beszédtémává a városban, ugyanis csaknem porrá égett egy áruház, s kiderült: üzleti leszámolás áll a háttérben.
Túl sokáig nem voltunk kinn, viszont az ilyenkor kötelező First-videó most is elkészült, íme
Ezen kívül Forgó Imi barátunk is vadul dolgozott, az ő egyik- eredetileg élőben közvetített - szpotját ideragasztom, a többi itt érhető el.
Ízléses-e vagy?
A kép kissé árnyaltabb az előző 15 jellemzéshez képest, természetesen továbbra is viccesnek (és bizony tájékozottságot, kreativitást, őszinteséget, humort tekintve hízelgőnek :)) tartom a kapott helyezéseket az Egymás szemében elnevezésű iWiW-alkalmazásban. A jól kinézés pedig még így is hízelgő :)
De ez az ízlés-dolog számomra nehezen meghatározható: öltözködés, frizura, autómárka, netalántán kulturális ízlés? Ezt egyébként én sem tudom eldönteni, amikor másokra nyomogatok, de én az utóbbit alkalmazom. Na most ha a Doors, a Joy Division, a Kispál és a Borz, illetve Márquez, Esterházy, Závada Pál és Márai Sándor közepest kap, akkor szomorú vagyok. De ha borostám, a farmerjaim és a tornacipőim kapnak közepest vagy rosszabbat, hát azon csak jót röhögök :)
Miénk ez a cirkusz
Soha nem voltam cirkuszrajongó, ennek talán az lehet az oka, hogy a csabacsűdi főtérre alapértelmezésben gagyi utazó cirkuszok érkeztek gyerekkoromban, később pedig már késő volt. Mondjuk az életforma, az igen, azt izgalmasnak találtam főként tizen-huszonévesen és bizonyos szinten űztem is hasonlót, igaz, azt mozgópostának hívták. (És tegyük a szívünkre a kezünket, valahol ilyen fíling, csak jóval nagyobb méretekben egy fesztivál is, főleg azoknak a szervezőknek, munkásoknak, akik gyakorlatilag az egész nyarat végigdolgozzák a Volttól a SZIN-ig).
De ha az ember kisgyermekes szülő és főleg tiszteletjegyet kap az előadásra, természetesen fogja a család legifjabb tagját és aláveti magát a várható nehézségeknek. Szerencsére azonban a közel két és fél óra sikeresebben telt, mint gondoltam. A Magyar Nemzeti Cirkusz ugyanis alapvetően színvonalas társulat saját zenekarral, nívós produkciókkal. Mondjuk én sokalltam a lovas számok arányát, de nyilvánvalóan erre van kereslet, illetve ebben tényleg jók.
Az természetesen egy másik kérdés, hogy az én szememeben bizonyos elemek - vagy maga az egész - már kimerítik az állatkínzás fogalmát, de hát én meg vagyok fertőzve bizonyos zöld eszmékkel, így nem tudok objektív véleményt alkotni a cirkuszi állattartásról és mutatványoskodásról. Nem beszélve róla, hogy Hédi nagyon fél az ostorpattogtatástól, ez még a tavalyi vésztő-mágori napokon derült ki, így gyakorlatilag minden lovas számnál kimentünk.
Nem félt viszont az oroszlánoktól és a német Indiana Jones hüllőitől, mint ahogy élvezte az akrobatikus mutatványokat, a zsonglőrt és az olasz bohóc közönségszivatós vicceit is. Úgyhogy a következő generáció cirkuszművészeti képzése letudva, úgy tűnik, élmény is maradt számára, én pedig továbbra is maradok a cirkuszt távolról figyelők között azzal a különbséggel, hogy már leszoktam a csavargó életformáról.
