Telekgerendás, a rekorder hét polgármesterjelölttel
Mivel már néhány hete hivatalosan is telekgerendási lakosok vagyunk, az volt a terv, hogy október 3-án szép kulturáltan elmegyünk az egyetlen választási körzetbe és leadunk egy álmos szavazatot.
Én személy szerint két rontottra gondoltam, ami ugyebár nem túl szép dolog, de az még nagyobb kreténség lenne, ha olyanra szavaznék szolgai módon, akit egyáltalán nem ismerek, még képről sem (Medvegy Mihályné polgármester), nem beszélve a jelöltekről. A megyei listán pedig keresek egy számomra szimpatikus pártot és arra ikszelek (na, vajon kire gondolok, ha Fidesz, MSZP és Jobbik kizárva? :))
Ehhez képest ma reggel olvasom a vicces hírt, hogy a mi kis falunk rekorder a megyében: hét, azaz HÉT polgármesterjelölt van, ami 1600 lakos esetében nem semmi, majd végzek gyorsan egy fejszámolást, hogy maradt-e egyáltalán cédula valakinél (nálunk biztosan, mert a kutya sem keresett bennünket). A dolog azért is érdekes, mert így több polgármesterjelölt van, mint október 3-a után képviselő (összesen ugyanis mindössze öten lesznek a megváltozott szabályok szerint).
Mondjuk a szavazásra vonatkozó alapelvem nem változott, hacsak egy hónap alatt nem történik valami (mondjuk kampány vagy ilyesmi), akkor marad a rontott cédulás elmélet, de a szám mögé nézünk, három lehetőség van:
1, Egy öntudatos kisközségről van szó, ahol komolyan veszik a demokráciát,
2. Annyira gáz a helyi közélet, hogy sokakban munkál a változtatás szándéka
3. Tele van a falu hiú, önjelölt világmegváltó zsenikkel.
Végülis nem nagy dolog ez, inkább érdekes, mindenesetre mostmár nem árt odafigyelni a helyi közéletre, pedig tényleg úgy rendezkedtünk be, hogy szürke kis lakói leszünk Telekgerendásnak, akik csak aludni meg néha füvet nyírni járnak ide...
Arany(os) blogok a Viharsarokból
A Goldenblog tegnapi díjátadóján két olyan blog is előkelő helyen szerepelt, amelynek szerzője kötődik Békés megyéhez, egész pontosan itt is él: Balogh Tsabeeka Csaba békéscsabai - ő az IT-kategória első helyezettje -, Hartay Csaba pedig szarvasi.
Hartay Viharsarki kattintós című blogja a komplex kategóriában lett kilencedik, ami azt jelenti, hogy a döntőben is szorosan az élmezőnyben maradt. Ráadásul Hartay blogja a mi kutyánk kölyke, vagyis az egyik Beol-blogról van szó.
Ezen kívül más blogok is szerepeltek az idei, 2005-ös versenyben, melyek nem jutottak el ugyan a döntőig, de sokan észrevették őket, így megkapták azt a motivációt, ami a folyamatossághoz, megújuláshoz szükséges.
Grat mindenkinek, blogoljatok minél többen, lehet, hogy az új méditörvény után már csak benneteket lesz érdemes olvasni...
A fotón nem a posztban szereplők láthatók, forrás: www.hvg.hu
Faludy 100
Öt éve még én kérdeztem Faludy Györgyöt a százéves József Attiláról, most pedig négy évvel halála után rá emlékezünk születésének százéves évfordulója alkalmából. A meghívó ma délután érkezett Faludy Fannytól. Íme:
Faludy Györgyre emlékezünk - 100 éves lenne a költőóriás
Faludy György szeptember 22-én ünnepelné 100. születésnapját. A Kossuth – díjas költőre barátai, tisztelői, kollégái emlékeznek szeptember 26-án este hat órakor a Nemzeti Színház Nagyszínpadán.
Faludy György költőóriás többtucat kiemelkedő művével írta be magát a halhatatlan tollforgatók társaságába. Kollégái, barátai, tisztelői emlékeznek rá századik születésnapja alkalmából, szeptember 26-án a Nemzeti Színházban. A kétórás emlékestet Alföldi Róbert, a Nemzeti Színház főigazgatója rendezi, és Szőcs Géza kulturális államtitkár úr nyitja meg.
A kép 2005. októberében készült, a jól szituált lobogó hajú titán én vagyok Faludy jobbján, a másik oldalon Vásári József debreceni színész, aki többek közt feltűnik számos Tankcsapda-klipben
A fellépő művészeket Tóth Ágnes, a Faludy-szavalóversenyt rendező tabi Rudnay Gyula Szakközépiskola irodalomtanára konferálja fel. A rendezvényen természetesen Faludy György özvegye, Faludy Fanni is tiszteletét teszi.
„Faludy György a Nemzeti Színházban ünnepelte a 95. születésnapját is. Nagyon jó hangulatú volt az este, nagyon jól érezte magát. Azt hiszem, Gyurka meghatódna, hogy a 100. születésnapját is a Nemzetiben ünnepli az ország. Talán fentről most is mosolyog ránk, és örül, hogy barátok, ismert színészek emlékeznek rá. Szerintem külön öröm számára, hogy az estet Alföldi Róbert rendezi, hiszen kedvelte őt, nagyon” – vélekedik Faludy György özvegye, Faludy Fanni.
A Borsonline.hu fotója
Az est fellépői:
A tabi Rudnay Gyula Szakközépiskolában évente megrendezésre kerülő Faludy-szavalóverseny eddigi győztesei:
Birkás Kinga (a Somogy Megyei Önkormányzat Perczel Mór Gimnáziuma): Haláltánc – ballada
Szalai Julianna (Jaschik Álmos Művészeti Szakképző Iskola, Budapest): A sivatag
Tatai Gergő (Somogyi TISZK Közép- és Szakiskola Dráva Völgye Középiskolája, Barcs): József Attila temetése
Hobó, Deák Bill Gyula, Kubik Anna, Turek Miklós, Gerendás Péter, Lukács Sándor, Székhelyi József, Molnár Piroska, F.Dőry Magdolna, Farkasházy Tivadar, Galkó Balázs, Palya Bea, Kálloy Molnár Péter, Tihanyi László.
Átverős falusi honlap
Ügyet kellene intéznem egy kis békési községben, egy napja eldobtam egy emilt, semmi válasz. Ezért 24 óra elteltével itt az ideje a telefonálásnak, ismét csak a honlapra megyek, a kapcsolat menüben meg is találom, amit keresek.
Erre amint ütöm be mobilomba a jegyző számát, egyre gyanúsabb a dolog: 12345 és így tovább. Nézem a többit (és nézd meg te is) és lám, a többi telefonszám is fantomszám.
Fasza: ki és hány millát nyalt fel ezért a félmunkáért????
Gömbös Gyula orosházi díszpolgársága - poszt helyett jegyzettéma
Eredetileg önálló posztot szerettem volna ebből az orosházi Gömbös-botrányból, azonban elég sűrű volt az ügyeleti hétvége, így ez elmaradt. Viszont a napilapos jegyzetírói beosztás szerint holnapra én jövök, így megszületett ez a tömegfogyasztásra szánt szoft verzió.
Gömbösözés és biszkuzás
Már megint nem a lényegre koncentrálnak - hallom és olvasom az orosházi hangokat személyesen, telefonon, e-mailen és persze a cikkhozzászólások, twitter-bejegyzések, közösségi portálos kommentek között.
Egy álmos kisváros többnyire nem esélyes, hogy országos hír legyen, péntek reggel még senki nem gondolta, hogy MTI-hír, Index-címlap és több oldalas Google-találat lesz egy ártatlannak vélt előterjesztés.Holott az előterjesztés csak fiskális szemmel volt ártatlan: a város díszpolgárairól szóló kötet előző kiadásában az szerepel, hogy az 1932-ben díszpolgári címet kapott hadügyminiszter, Gömbös Gyula méltatlanná vált a rangos elismerésre. Most készülőben a második kiadás, a városházi többség azt szerette volna, ha ez a kitétel kikerül a könyvből.
Manapság az információ gyorsan szárnyal, így a vitát követően, az igen és nem gombok megnyomása után a hír önálló életre kelt. S bár Gömbös valóban nem visszakapta díszpolgárságát, hiszen azt el sem vették tőle, “csupán” a korábbi megjegyzést vonták vissza, ennek ellenére jogosak azok a hangok, hogy valamilyen formában mégiscsak rehabilitálták.
A vihar nem is maradt el, jött a biszkuzás, horthyzás, leninezés és hitlerezés, de a józan hangok is azt mondták: hát ez a legnagyobb probléma manapság ebben a városban, megyében, országban?
Természetesen jövő nincs múlt nélkül, s nemzeti depressziónk egyik oka éppen az, hogy nem igazán beszéltük még ki nagy traumáinkat, enélkül ugyanis nincs nemzeti minimum, azaz mindenki által egyaránt elfogadott közös cél.Ennek ellenére talán mégsem a legrosszabbkor és főleg nem magyar történelem sötétebbik oldalának alakjaival kellene kezdeni az összenépi kibeszélést.
Pedál blues
Bréking, legalábbis nekem: az orosházi Vízió zenekar dalt írt Lénáról, amiből klip is készült. Szóval a mi emberünk immár rocklegenda is lett, terjesszétek, osszátok meg sokfele.
Korbely retro, avagy az orosházi boldog békeidők
Melega Krisztiánék az Orosházi Napló archívum rendezgetése közben akadtak erre a 15 évvel ezelőtti jegyzetre, amit izibe el is küldött nekem Krisztián ma reggel.
Mit mondjak, vicces volt szembesülni másfél évtizeddel ezelőtti véleményemmel, s főként azzal, hogy a helyi mainstream médiában nyomulok. Ezek voltak az orosházi békeidők, hiszen egy éve már szocialista vezetés volt, mégis büntetlenül lehetett a városi lapban kritizálni a fennálló kormány vezető pártja hülyeségeit. Nem is sokáig tartott ez a kegyelmi állapot: az autonóm Orosházi Napló belügyeibe nem tudtak, akartak közvetlenül beavatkozni, ezért pénzhiányra hivatkozva megszüntették.
Majd mit ad Isten: néhány hónap múlva megszületett az Orosházi Élet, mely immár kéziverzérelt formában hintette az igét, ingyenes lappá vált, azaz minden postaládába kényszerkézbesítették és ez így van napjainkban is. A régi csapatból néhányan átmentek oda, én és néhány barátom, például Zsedényi Péter és Fülöp Csaba nem tettük ezt, arra már nem emlékszem, hogy hívtak-e egyáltalán, de mintha lettek volna szirénhangok. Mondjuk könnyen voltam a sajtószabadság vitéz harcosa, hiszen a Békés Megyei Napnál dolgoztam, így a kiesett jövedelem nem jelentett problémát, ráadásul nem is pénzt kaptam, hanem ledolgoztam a bérleti díjat, ugyanis ott volt a lapunk helyi tudósítói irodája is.
És akkor, hogy a jegyzet érthető legyen, egy kis háziwiki:
Horn Gyula: miniszterelnök 1994 és 1998 között
SZDSZ: egy rendszerváltó párt, ami jó fej volt egészen addig, míg össze nem állt az MSZP-vel
Nagy Sándor: az MSZOSZ, korábban a SZOT (Szakszervezetek Országos Tanácsa) vezetője volt, még a pártállam idején, évekig az MSZP erős embere, aki tőlre balra áll, az gyakorlatilag leesik.
Hajós: ebben a duna-tisza közi városkában tartottak konferenciát a lázadó szocik.
Nemzeti Demokrata Szövetség: Pozsgay Imre (akinek a nevét elütöttem a jegyzetben) különös képződménye, mely indult a választásokon is, csúfos kudarcot vallva.
Közíróként riogató volt MDF-es: valószínűleg Debreczeni Józsefre gondoltam, aki annak idején elég sok fura dolgot leírt.
Irodalmi poszt
Kiss Ottó, Grecsó Krisztián után egy újabb kortárs író, akivel annak idején volt szerencsém egy szerkesztőségben dolgozni. Tallér Edináról van szó, s ha személyesen nem ismered, de a kép nagyon ismerős, nem tévedsz. Segítek: ő az a hölgy, aki éjszakai műsorokban telefonos játékokat celebrál.
Bár a Békés Megyei Napnál emlékezetem szerint nagyon rövid ideig dolgozott, de kollégák voltunk a Rádió 47-nél is, aztán viszont útjaink szétváltak, ő ugyanis férjével, Gerner Csaba színművésszel Pestre került.
A szokásos iWiW-Facebook kapcsolati hálón való laza kötődésen kívül nem sokat tudtam róla, mígnem a napokban jött egy meghívó (persze, hogy a Facebookon): Tallér Edina Egy perccel tovább című darabjának fővárosi bemutatójára. Amellett Edina elsőkötetes író és elég sok publikáció áll mögötte és szinte kizárólag pozitív kritikákba botlottam róla. Felvettük a kapcsolatot, hamarosan cikk születik belőle, ami a Beolon és rövidítve a papírújságban jelenik meg.
Természetesen majd idelinkelem, ha kész, nem is erre akartam kilyukadni, hanem arra, hogy azért elég ritka egy harmincfős szerkesztőségben az egy főre jutó tehetséges szépírók száma (laikusoknak mondom, akik esetleg másként gondolnák: a szépírás és az újságírás nagyon távol áll egymástól), hiszen tegyük hozzá: ott volt Kőváry E. Péter, aki nem tartozik ugyan egyik kánonba sem, de szerintem remek prózát ír és ott volt Haász János, aki jelenleg az Indexnél újságíró, fogalmam sincs, írogat-e még prózát, viszont annak idején remek tárcái jelentek meg a lapban.
(Tök jó, hogy most született egy irodalmi poszt és a munkámba is be tudtam csempészni egy ilyen témát a sok agyament dolog közé, ennél már csak egy jobb lenne: ha el iis olvasnám azokat a dolgokat, amikről itt most írogattam...)
Szelektív morgolódás
Ismét egy bizonyság, hogy a hivatalos emberek szálljanak le a lakosságról, amikor környezetvédelemről van szó. Tíz év hegyaljás zöldsátrazás után szinte már mantraszerűen beleégett az agyamba, hogy "...a lakosság nagyon sokat tehet azért, hogy környezete rendben legyen, ezért szükség van népszerűsítő programokra, blablabla".
Az alábbi képet ma délelőtt csináltam a mobilommal, amikor kiszálltam a kocsiból a helyi - értsd: telekgerendási - abc előtt. Ebből én azt látom, hogy a lakosság boldogon gyűjti a szelektív hulladékot, el is viszi a szelektív szigetre, hogy aztán az a drága jó szolgáltató elvegye a kedvét az egésztől.
Ciki, nem ciki, az ott Fletó meg én
Kártérítést követel a Magyar Nemzettől az a fodrásznő, akiről megjelent egy fotó az újságban, amint Gyurcsány Ferenc volt kormányfő haját vágja. A lap szerint nem követtek el szabálysértést - ezt írja az Index, s az előzmények jól ismertek: a MEH-ben kikukázták Déri Miklós fotóit, melyeket a Gyurcsány vezette kormány megbízásából készített, s melyeket idővel leadott selejtezésre, de valami csinovnyik úgy gondolta, mégsem kell azokat selejtezni. A cikkből kiderül, hogy mára sokaknak ciki, ami korábban dicsőség volt: együtt mutatkozni a miniszterelnökkel.
Az alábbi képen Gyurcsány nem a fodrászával látható, hanem egy jóllakott, kissé megszeppent sajtófőnökkel a Wan2 fesztiválon. Az időpont 2005. júliusa, amikor Gyurcsány úgy gondolta, hogy ezek a kurva fiatalok csak nem akarják szeretni sem a kormányt, sem az MSZP-t, ezért el kell hozzájuk menni és jófejeskedni egyet. Így emberünk végigjárta abban az évben az összes fesztivált, mi is megcsíptük őt Mezőtúron és Tokajban. Az előbbi helyszínen készült a kép (a fotós egyébként Déri Miklós, tegyük hozzá, így könnyen lehet, hogy ez is ott van a nem leselejtezett DVD-ken), ahol a kedves szervezőkollégák puccszerűen odalöktek Fletó elé: üdvözlöm, miniszterelnök úr, habogom zavartan. Mellesleg jót is tett velünk a látogatással, meg nem is: a rossz oldala az volt, hogy a fesztiválozás által képviselt szabadságeszménytől távol áll egy ilyen nagy ember látogatása, jó volt viszont, hogy sem előtte, sem utána annyi médium nem foglalkozott a fesztiválokkal. Ha már ott jártak és felvették Gyurcsányt, körülnéztek és beszélgettek fesztiválozókkal, zenészekkel, kipakolt civilekkel is.
Várjuk az újabb közös fotókat és persze a retusálásokat: a Photoshop korában ez már egyik sem akadály
Újabb printjegyzet: Schmittpál és a Borz
Újra a gyárban, beugró publicistaként íme egy majdnem friss téma:
Schmittpál és a Borz
Hiába, a Sziget-generáció is öregszik, mégiscsak több mint másfél évtizede indult a Diákszigetből gigarendezvénnyé nőtt magyar Woodstock. Ennek legbiztosabb jele nem csak az, hogy az alapítók időközben multimilliárdossá váltak. Sokkal inkább az idei rendezvény: a mínusz egyedik napon elbúcsúztatták az elmúlt két évtized legfontosabb magyar poprock-ikonját, a Kispál és a Borzot, a nulladik napon pedig megidézték a hetvenes-nyolcvanas évek magyar valóságának dalos lelkiismeretét, Cseh Tamást.
Ám kilépve a Sziget Köztársaságból nem a múlt, hanem a jövő volt a címlapsztori: beiktatták a Magyar Köztársaság sorrendben negyedik elnökét, Schmitt Pált. Ő már a 2010-es évek valóságának ikonja lesz, igaz, a lelkiismerete semmiképpen, hiszen ezt ki is nyilvánította: nem ellensúly, hanem egyensúly lesz. Schmitt Pál valódi szupersztár, a magyar közélet playboy-aként is emlegetik (nem csak szoclib publicisták), hiszen sármos, igazi sportember, nem konfrontálódik, világszerte ismerik, nem esik kétségbe sem egy indiai nyomornegyedben, sem Erzsébet királynő fogadásán.
Többnyire ő a legvasaltabb magyar, de ha úgy adódik, bőrszerkót ölt és Harley Davidsonján rója a világ útjait. Tehát minden bizonnyal méltóképpen képvisel majd bennünket bárhol.
Igaz, elődeivel szemben Schmitt Pál jóban volt az előző rendszerrel is, egész komoly hivatalt viselt az átkosban, ami akárhogy is nézzük, ellentétes a Fidesz-éthosszal. De ne legyünk válogatósak: immár nem csak a Sziget-, hanem a Fidesz-generáció is öregecske egy kicsit.
Eszembe jutottál - Főhajtás Cseh Tamás előtt - ezt hallgatom mostanában
Eszembe jutott, hogy még most, a szabi alatt akartam írni néhány sort az Eszembe jutottál - Főhajtás Cseh Tamás előtt című albumról. Nos, a szabinak ma már tulajdonképpen vége szakadt, mert meg kellett csinálnom a jövő heti lapterveket, néhány sort azonban most írok, mert aztán félő, hogy elmarad, kilenctől este kilencig húzom ugyanis az igát.
Nos: ez egy kurva jó lemez. Nagyon jó, hogy elkészült, minden elismerés Marton Lászlónak, a lemez - a ráépülő koncert és egyéb projekt - szervezőjének. Fontos mellékszál, hogy a Magyar Narancs zenei rovata, melyet ő vezetett fontos tájékozódási forrás volt számomra a kilencvenes évek elején, nagyon sok dologra ő irányította rá a figyelmemet.
Én a napokban jutottam hozzá az albumhoz, korábban csak a YouTube-on csíptem meg néhány dalt, ezek alapján egyértelműen nagy várakozás alakult ki bennem. Egyébként ezek nélkül is így történt volna, hiszen Cseh Tamás nekem több mint harminc éve kötelező, s az előadói lista is impozáns, hogy csak néhány nevet említsek kapásból: Balaton, Quimby, Péterfy Bori, Lovasi András, HS7, Csík Zenekar... (A teljes lista egyébkén az imént linkelt interjúban megtalálható.
A dalok kiválasztása részben önálló, részben irányított volt. Leginkább szerintem a Balaton és a Quimby választott úgy dalt, hogy különösebb hozzáadás, illetve elvétel nélkül is úgy hangzik a dal (Nincsen más, illetve Benke és Pierre), mintha nem is Cseh Tamás dalról lenne szó, hanem az előadó valami régi klasszikusa.
A lemez további feldolgozásai számomra teljesen rendben vannak a Csík zenekartól Péterfy Boriig, két vitatható dolgot találtam mindössze. Vitathatót mondok, nem rosszat, de még azt sem merem állítani, hogy nem tetszett a Napra, illetve a Kistehén produkciója.
Talán éppen azért, mert két nagy kedvencemről van szó, amiket talán nem szeretek más felfogásban hallani. Nem tudom. Az egyik a Ten Years After, a Tíz év múlva, melyről szerintem ezen a blogon már sokat írtam.
Így szól eredetiben:
Ez pedig a Napra-féle feldolgozás (szerintem egy kicsit túlművészkedve...):
06 - napra - ten years after by korbely
A Budapest pedig jól ismert, nem vagyok egyedül, akiknek ez volt az első Cseh Tamás-élményük: Azt mondd meg nékem, hol lesz majd lakóhelyünk...
Ehhez képest a Kistehén Melankó ezt produltálta, persze ha most születne a dal, elképzelhető, hogy ennyire hisztérikusan hangzana - hmmm...
Meg aztán hiányzik jónéhány dal, ami szerintem a Cseh Tamás-életmű fontos eleme (Hatvanas évek, Az éjféli gyors, A bogár, Presszó, Antoine, Desiré és a szél stb. stb.), dehát erre nagyon egyszerű a magyarázat: rendkívül gazdag az életmű, volt miből válogatni, most éppen ezekre került sor, de ezek a Cseh Tamás-dalok eredetiben és feldolgozva is tovább élnek, az idők végezetéig.
Sokszor fogsz még eszembe jutni...
Péntek 13.
Nem vagyok babonás, így a péntek 13-a sem érdekel (ma például kb. fél kettőig le sem esett, hogy az van), viszont mégiscsak valami égi játék részese lehettem azzal, hogy gyakorlatilag a megye más részeit szolid eső mosta, engem Kamut község határában brutális vihar (villámlással és dörgéssel) kapott el.
Már túl is mentem a falun (ami egyébként Index-falu, ha nem tudnád, ez a község nyerte meg ugyanis a portál versenyét, hamarosan bejegyzik az Index-parkot), amikor elkapott az égi áldás. A következő falu - Murony - még vagy öt kilométer, a fák nem védtek az eső ellen, ráadásul paráztam a villámlástól is, így irány vissza és egy helyi kocsmában kerestem menedéket. Bár nem szokásom, azért most alkoholt ittam bringázás közben, ráadásul délelőtt, de a bőrig ázást csak így tudtam ellensúlyozni.
Ezt láttam a kocsma teraszáról
Aztán kb. egyórás várakozás után mintha mi sem történt volna, ismét mosolygott a nap, ezért nem éltem a telefonos segítséggel (gyere már értem kocsival...), nem is fordultam vissza 20 kilométer után, hanem Békés felé indultam, a cél ugyanis az volt, hogy lássam/kipróbáljam a Békés-Békéscsaba kerékpárút új szakaszát. Nos, kellemesen csalódtam, mintha nem is az Alföldön tekertem volna.
Mintha nem is az Alföldön...
Összesen 56 kilométer volt a mai adag, a rövid időjárási fiaskót leszámítva teljesen ideális körülmények között. Hát igen, ilyenekre nem nagyon lesz módom, ha jövő héttől beindul a gyár.
Reggel még tervezek egy kb. 70 kilométerest oda-vissza, apámhoz megyünk látogatóba Csabacsűdre, a család autóval, én pedig - persze, ha az időjárás megengedi - keróval.
Ha az internet szagos lenne...
... most ijedten lecsapnád a laptopod tetejét, kilépnél a böngészőből vagy eldobnád a mobilod. De látványnak sem semmi ez a szennyvízáradat, melyet Csanádapáca és Gerendás között, egy mellékúton kaptam le a mobilommal tekerés közben egy állattartó telep mellett elhaladva. A dolog azon túl, hogy őrült gusztustalan, minden valószínűséggel törvénytelen is.
Egyébként szabadságom tizedik napján jutottam el végre egy hosszabb, 55 kilométeres tekerésre, persze ez nem önsajnáltatás volt, lett volna módom máskor is, viszont a dolgok úgy alakultak, hogy ez a szerda reggel tűnt a legideálisabbnak erre a célra. Az útvonal Dél-Békés irányába vezetett: Csabaszabadi, Pusztaottlaka, Csanádapáca, Gerendás, Csorvás volt.
Térkép itt (sajnos valamiért a Freeblog nem jeleníti meg a beágyazott térképet mostanában, ha valakinek van megoldása, szívesen veszem...)
Útközben néhány friss szerzeményemet hallgattam: 2010-es Chumbawamba, Főhajtás Cseh Tamás előtt, illetve egy 2006-ben kiadott Quimby-koncert. Egyik sem tipikusan bringás zene, most azonban a cél inkább ismerkedés volt azokkal a zenékkel, amiket még egyáltalán nem, vagy nagyon ritkán hallgattam eddig. (A főhajtásról egyébként még úgy tervezem, írok a héten, annál is inkább, mivel tegnap a Szigeten élőben is elhangzottak a dalok.)
Az én Kispálom - sokadszor
Ma van a gyásznap ugye, hiába búcsúztattam el a Kispált fejben ezerszer, személyesen pedig a Hegyalján, azért utánaolvasgatok, mi újság a Szigeten. Az Index például most Kispál-dalszövegcímekre cserélte a rovatcímeket, a Twitteren is viszonylag gazdag tartalom jön elő a #kispal hashtagre. Például ez:
Pikszi: Megfigyeléseim szerint az emberek többsége gimnazista korban buzul bele a Kispálba. Ha akkor nem, később már nehezen. #kispal
Biztos aranyigazság a felismerés, hiszen mikor máskor szerethetett bele egy mai huszas-harmincas a Kispálba, illetve egyáltalán bármibe, mint középiskolás korában. Nekem ez nehéz lett volna, hiszen 1987-ben már az ötéves évfordulón is túlvoltam, s valójában csak egy-két évvel később láttam először a Kispál és a Borz nevű formációt Békéscsabán, a Narancs klubban, amikor még nem diszkópatkányok jártak oda, hanem tartalmas klubélet folyt.
Forradalmár (Naphoz Holddal)
Meg is vettem bekeliten a Naphoz holddal című lemezt ott a helyszínen, s innentől a történet szokványos: meglátni, meghallgatni és megszeretni. Újságíróként szerencsém volt Lovasival (olykor Kispállal, Dióssy Ákossal is) beszélgetni, interjúzni, sörözgetni, ami persze nem azt jelenti, hogy benne vagyunk egymás névjegyzékében (egyébként sem gyűjtöm a celebskalpokat, mert az tök gáz), viszont soha nem csalódtam bennük sem művészileg, sem emberileg.
Kicsit szomorkás (Csinibaba-filmzene - itt vált divatossá a Kispál)
Ha most belegondolok, újságírói pályám (ami 92-93-ban indult) szinte minden platformon és műfajban foglalkoztam a Kispál és a Borzzal, gyakorlatilag velük a legtöbbet, ezzel talán eleinte javítottam is a mainstream média átlagát - még hogyha "csak" a vidéki sajtóról beszélünk: volt írott és rádiós, de még online interjú is, mi több, pódiumbeszélgetés többször is a Hegyalja Fesztiválon, de természetesen riportos koncertbeszámoló, online videó, lemezkritika, fotógaléria.
Sőt: Marton László Távolodó kilencvenes években megjelent Kispál-könyve idézi is egy kérdésemet, amire tökre büszke voltam akkoriban. Lovasi egyébként öt évvel ezelőtt egy nagyon kedves gesztust is tett az akkor alakuló OKÉ-nak: rádiós kampányunkhoz adta a hangját és mozgósított első orosházi szeptember 22-ei critical mass-felvonulásunkhoz.
Persze Lovasi nem szűnt meg, mint ahogy a tagok sem. Az immár Kossuth-díjas frontember továbbra is zenél, kérdés, a Kiscsillag milyen karriert fut be ezek után (gyanúm szerint Kispál zenéje nélkül aligha), s máris izgatottan várom a Velőrózsákat, Kispál új zenekarát. Lovasi pedig immár intézmény a magyar kultúrában, bármihez nyúl érdemes odafigyelni rá, ugyanúgy lemezkiadóként, mint előadóművészként vagy éppen megmondóemberként.
De szeretnék... (Németh Jucival közösen a Turisták bárhol c. lemezen)
Én most nem a Szigeten vagyok, hogy megnézzem kb. ötvenedszer a zenekart. Pedig akár el is mehettem volna, hiszen még időm is lenne, egy hétig még szabin vagyok ugyanis. Jobbnak láttam azonban a magam módján búcsúzni, persze remélem, valamelyik tévétársaság rögzítette a koncertet, vagy ha nem, DVD-n biztosan megjelenik.
Frissítés: Az Index videója a búcsúbuliról:
Képek és videó mobillal
Sajnos jelenleg nincs fényképezőgépem, ezért két mobillal (5 MPx és 2 MPx) folyt a fotózás, meglehetősen ad hoc, ennek ellenére publikussá tettük a Picasán.
 |
| 2010 nyaralás |
Videó csak egy készült, egy nagyon rövid Lillafüreden, a bérelhető elektronikus gyermekjárművek parkjában.
Hírek, amikről lemaradtam
Vagyis nem egészen, hiszen néhanapján előkerült a laptop (Cserépfalun az udvaron még wifi is volt), illetve a mobilomon is néha ránéztem a hírekre, de alapvetően csak gépiesen futottam át a címeket és a leadeket. Néhány szubjektív, ami a későbbiekre is kihat.
Fetser Jánost indítja az MSZP Orosházán
Elég nagy találgatás folyt, hogy Fetser János visszavonul-e, avagy rájátszik a korábbi, részben mesterségesen, részben technokrata sikerei által gerjesztett legendájára és a minden tekintetben kedvezőtlen klímában nekiugrik-e a választásnak. Nos, azt hiszem, már a hír hatására sikerült felkavarni az állóvizet, mert a Fidesz azonnal hisztérikusan reagált, ami ugye arra utal, hogy rettegnek a jó öreg Janitól. Aki mellesleg tuti nem nyeri meg a polgármester-választást, viszont az átlag szociknál jobban végez, ami egyrészt párton belüli tekintélyét növeli majd, másrészt Dancsóékét saját pártjukon belül csökkenti.
Szarvason tartja kongresszusát az LMP
Szülővárosom ideális helyszín jófej pártok mítingjeire, a nyolcvanas években például az akkor még formálódó Fidesz tartott itt valami fontos tanácskozást. Ez esetben nem csak a város milliője határozta meg az első vidéki helyszín kiválasztását, hanem az is, hogy szeptemberben időközi választás lesz Domokos ÁSZ-elnök székére és így a küldöttek egy kicsit aktivistáskodhatnak is. Persze Fonád Zoltán sohasem lesz egyéni képviselő, azonban ha sikerül egy 8-10 százalékos eredményt elérni, így az ökopárt sikerrel kommunikálhatja folyamatos növekedését.
Rejtélyes gyilkosság Alsóörsön
Ezt a hírt tényleg csak foszlányokból raktam össze, a történet a maga abszurditásával übereli az eddigi nagy ügyeket, s nem csak azért, mert megdöbbentette a hazai közvéleményt és erősíti azt a trendet, hogy bizonyos ügyekben soha nem tudjuk meg a teljes igazságot, hanem azért is, mert a híre már Svájcig ért: állítólag e bűncselekmény hatására szigorítanák egyesek az ottani bevándorlási szabályokat.
Hétfőn végső búcsú a Kispáltól
Erről már posztoltam, végülis túl sok újat sem lehet róla mondani, Valuska Lászlónak most sikerült: a hétfői búcsúkoncert próbái közben Lovasiékkal töltött egy kis időt, erről írt egy kiváló beszámolót. Egyébként van már Kispál búcsúblog is.
Nem ellensúly, egyensúly, ismerjük a dolgot. A Fidesznek sikerült, ami a szociknak öt éve nem, azaz pártkatona lett a köztársasági elnök. Göncz, Mádl és Sólyom után különösen fura, hogy egy playboy lett a legfőbb közjogi méltóság, ráadásul a következetesség is odavan, hiszen Schmitt Pál jó embere volt az előző rezsimnek, míg egy egyik elődjére sem volt igaz. Öt éve a Védegylet aktív közreműködésével sikerült jól megszívatni a kormánypártokat, lett egy remek köztársasági elnök, tényleg az első - remélhetőleg nem utolsó - következetes, szakszerű, sehová nem húzó közjogi méltóság, Sólyom László. E hír legméltóbb kommentje: köszönjük, Elnök Úr.
A Cserépfalu-titok
Baráti puszival még soha nem köszönt el tőlünk szállásadó, mint ahogy mi sem éreztünk még soha késztetést ilyesmire, bármilyen jól is sikerült a nyaralás. Tegnap délelőtt azonban Ilonka nénivel egy afféle nagynénis puszival búcsúztunk el egymástól Cserépfalun, mint akiknél természetes: néhány hónap, esetleg egy év múlva ismét találkozunk.
Nos, Cserépfalunak eddig csak az online és offline legendáját ismertük: az online egyértelműen úgy jött, hogy amikor 2007-ben az a tisztesség ért, hogy zsűrizhettem a Goldenblog Helyiérték kategóriában, ekkor találkoztam először a Cserépfalu bloggal, ami nagyon megtetszett, aztán szövődtek a különböző social media kapcsolatok, rss-odavissza követés, kommentelgetés, twitter, lájk, ahogy ez manapság szokás; de természetesen voltak offline-nak mondható infók is, barátok, ismerős házaspárok, akik már jártak ott, csupa jót mondtak róla.
Valahogy 2010-ben alakult úgy, hogy három napot bevállaltunk és láss csodát: a kiszabott mennyiség (merthogy az a nyaralási szisztémánk, hogy ennél többet nem töltünk egy helyen, így ugyanis nem fordulhat elő a megúnás veszélye. Most azonban más a helyzet: hatalmas ürességgel távoztunk, ami azt jelenti, hogy egy csomó mindent nem néztünk meg szerdától szombatig, de nem csak a látványosságok érdekesek, hanem maga a klíma (északra már csak egy falu van, aztán csak a Bükk maga, a földrajzi fekvés (Eger, Miskolc 50 kilométeren belül van, Mezőkövesd pedig csak egy ugrás), az emberrek kedvessége és az a milliő, amit nagyon sokan próbálnak megfogalmazni, de valójában csak megtapasztalni lehet.
Egy békéscsabai család (merthogy a világ kicsi, ugye) volt a szomszédunk, ők már nyolc éve járnak ide, s az egyébként műszaki területen mozgó családfő valahogy így fejtette meg a Cserépfalu-titkot: mert itt lehet igazán feltöltődni.
Biztos vagyok benne, hogy mi sem utoljára jártunk ott.
Nyaralási napló
Egész jól bírom az offline életformát, ami két okból is jó: nem vagyok még kóros internetfüggő, illetve a munkaalkoholizmus sem kerített hatalmába, mi több, az adott probléma sem nagyon érdekel, ha telefonon érnek el. (Na jó, a lapunkon indult Facebook-Twitter okosság az igen, ennek viszont részt vettem az előkészületeiben és érdekelt a hatása, illetve a részletek.)
Szentendre a szigetről nézve, esős időben
Szóval az Alföldivé vált blog második posztja már nem az Alföldről szól, hanem Közép-, és Észak-Magyarországról, merthogy három napot Pomázon töltöttünk a Kara Hotelban, ami egyébként egy török tulajdonú hely, remek török kávézóval, ahol sikerült este bevágnom egy autentikus kebabot. A program a gyerekes családoktól elvárt: hétfőn Vidám Park és pónipark, kedden szentendrei skanzen, a belváros és a Szentendrei-sziget.
Az eredeti programnak megfelelően szerdán irány észak, egy kis egri kitérővel délután megérkeztünk Cserépfalura, ahová több éve készülünk, gyakorlatilag mióta először láttam a Cserépfalu blogot. Mindössze három napig leszünk itt is, ezért a hátralévő időt igyekszünk jól kihasználni - megyek is át a blogra látnivalókat keresni.
Cserépfalu, 48-as emlékmű
Korbely úr megkezdte éves szabadságát
Most akkor nagyon gyorsan leteszem a lantot itt a cégnél, a család már tűkön ül és éjszakai vezetés kezdődik Pomáz felé Itt töltünk három napot, aztán irány Cserépfalu, ahol négyet.
Talán hülyén néz ki, hogy éjszaka indulunk, viszont történelmileg alakult így: a szállásfoglalást benéztük, így már mára megvan a szállás. Nem is az elveszett pénz motivált, hanem az elveszett nap: ha reggel indulunk útnak, biztos odavan az egész nap, így pedig egy néhány órás, egyenletes vezetéssel jutunk el a célállomásra, későn fekszünk ugyan, de egy kicsit tovább alszunk legfeljebb és ott van egy teljes hétfői napunk - meg a többi.
