Évértékelők hétvégéje - ennyire futotta
Kissé restelkedem, mert nem sokra futotta, s bár a Twitteren kaptam jónéhány hasznos tippet, milyen irányba bonthatnám ki hétfői BMH-jegyzetemet az Orbán-beszédről, lényegében megmaradtam a bevált paneleknél: 1. nem igaz, hogy a politika nem érdekli az embereket 2. más a politika és a más a valóság.
Szóval nélkülözi az eredeti felvetéseket, az eredeti válaszokat a publicisztika, enyhítő körülmények viszont: 1. 1550-1600 karakter nem sokra elég, 2. túl kevés az idő, a leadási kényszer meg elég nyomasztó, különösen, ha Beol-ügyeletes az ember, miközben heti szerkesztői teendőire készül, azaz heti tervet készít.
Szóval ez lett a produktum:
Évértékelők hétvégéje
Ki mondta, hogy elfásultunk a politika iránt? Bárki is volt, nagyot tévedett.
Nézzük például a péntek délutánt. Jó néhány kocsmában nem sportközvetítést, telt idomú celebeket vagy zenecsatornákat figyeltek az ott poharazgatók, hanem egy beszédet, ami hosszú is volt, száraz is volt, érdemi információt sem nagyon tartalmazott, de valahogy mégis rólunk szólt, egész pontosan 2010-es és nagy valószínűség szerint azt azt követő évek kilátásairól.
De ha hivatalban jártunk (ja ott nem, mert azok ilyenkor már zárva tartanak) vagy éppen egy olyan munkahelyen, ahol számítógépek előtt ülnek a dolgozók, feltűnhetett, hogy sokan fejhallgatót viselnek, monitorukon online közvetítés keretében figyelik a 12. alkalommal évet értékelő ellenzéki pártvezért — például a Beol olvasói közül is ezt tették több ezren.
Az évértékelő beszéd, mint közéleti műfaj mára részévé vált politikai kultúránknak (na jó, azon most vitatkozhatunk, hogy van-e ilyen egyáltalán a mai Magyarországon), korábban az aktuális szocialista miniszterelnökök is tartottak ilyet, de azok nélkülözték a showelemeket, inkább a Parlamentben hangzottak el a nagy bölcsességek, s születtek olyan legendás beszédek, mint 2004-es Medgyessy-féle, amiből egyetlen szó maradt meg: útelágazás.
Ezen az álmos vasárnap délutánon, amikor e sorokat pötyögöm a gépbe, éppen Bokros Lajos értékel, gondolom, lesznek mások is a kampányidőszak végére. A java azonban csak ezt követően jön: mi ugyanis este nézzük át a bevételeket, a számlákat, a beruházási terveket és megalkotjuk az aktuális családi költségvetést.
Senki ne akarja tudni, utána milyen kifejezésekkel cifrázva mondom el a saját évértékelőmet.
Nézzük együtt az Orbán-beszédet
No nem azért, hogy popcornt rágcsálva együtt rajongjunk, hanem hogy teszteljük a Virgo projektjét...
Szolidaritás a cigibloggal
Igen, dohányzom, és ettől nem vagyok másodrendű állampolgár (vagy nem ettől, hehehe), még hogyha mostanában ezt a cselekvést, szenvedélyt, akármit próbálják egyesek beállítani a legsúlyosabb emberiségellenes bűntettnek.
Létezett (létezik) egy cigiblog a Blog.hu-n, melyről nekem fogalmam sem volt egészen ma reggelig, amíg nem olvastam, hogy betiltották, vagy legalábbis a hivatal packázásainak esett áldozatul. Pont a fogyasztóvédelmi hatóság kavarja a szart, az a szervezet, ami szerintem a fogyasztói társadalomban a legnormálisabb hatóságnak kellene lennie, most hadd ne részletezzem, hogy miért (a másik a versenyhivatal, amely egyébként számomra szimpatikus módon dolgozik).
Szóval a részletek itt olvashatók, a szimpatizáns Facebook-közösség itt van, én pedig egy naturális, provokatív, meglehetősen béna önfotóval fejezem ki szolidaritásomat a Cigibloggal. Hangsúlyozom, ilyen öncigizős képeket eszembe sem jutott volna kitenni a blogomra, amúgy ugyanis én rendes dohányos vagyok: nem füstölök más orra alá, nem füstölöm tele a lakást és az irodát, nem kínálgatok mást, én sem lejmolok le senkit, mert sodrom a cigijeimet és persze nem népszerűsítem a dohányzást.
De a jelek szerint az alapvető szabadságjogokért (igen, vazze, a cigizés is az) most ez is megengedett.
A Blog.hu címlapján
Ahhoz képest, hogy freeblogos vagyok, a Blog.hu láthatóan jobban szeret...
Ha te fészbúk, én majd jutyub
Úgy tűnik, összeírták a trendi dolgokat a nagy pártok, valószínűleg tanácsadóik felhívták a figyelmüket arra, hogy a trónkövetelők egész ügyesen használják a webes alkalmazásokat, különösen a közösségi médiát. Az egyik előző posztban már idecitált jegyzetemben lightosan már leírtam erről a véleményem, illetve néhány infót, tehát nem ismételném meg, hogy Orbánnak a Facebookot ajánlották és ezt használja.
A szocik persze nem akartak lemaradni: ha te fészbúk, én majd jutyub. Ezért Mesterházy Attila fel is mondta az aktuális videóüzenetet, ami jópofa, fut is a neten, ám - főleg a tévében, de weben is - tök olyan, mint egy al kaidás bejátszás, vagy éppen egy akciófilm részlete, amiben a Nagy Gonosz a követeléseit diktálja az Egyesült Államok kormányának. Különösen a háttér, a nagy zászló hajaz rá erre a fílingre...
Szóval jó dolog, hogy használják ezeket a dolgokat, de vicces, hogy bénán.
Dr. Rock két fesztivál közt is rendel
Tegnap éjjel már ki is twittereztem, illetve beszúrtam a Posterouson lévő instant blogomra öreg barátom, Dr. Rock, alias Plesi, polgári nevén Pleskonics András körlevelét, amelyben az ötven feletti rocker remek csemegét kínál vállalkozó kedvű klubosoknak.
Nem tudom, a tüctücre beállt szervezők felfigyelnek-e a dologra, hál Istennek a fesztiválosok (külön érdem a Delta Festé, újabban a Borsodié) idejekorán felfedezték és futtatják az egyébként Békés megyében született Plesit, aki több nyári fesztiválon rocktörténeti előadásokat tart, meg úgy tudom, több dél-alföld helyszínen, például a Szegedi Egyetemen műveli ezt. (Nem mellesleg egy ideig, több mint húsz éve dolgozott itt, ennél a cégnél, ahol most én is dolgozom, újságíróként)
Valamelyik nyáron, a Balaton Fesztiválon elkaptam egy jó kis show-t, ahol a Dunántúl hasonszőrű öreg rockerével, Dj. Zölddel nyomják közösen - nem túl jó felvétel, de a hangulatot visszaadja és most látom büszkén, közel ezren megnézték az Indavideón.
Választási közhelyek, webkettes szósszal nyakonöntve
Friss jegyzetem az 50 + célcsoportnak, azaz a holnapi Békés Megyei Hírlapnak, még szerkesztő sem látta - választás előtti közhelyek, némi webkettes szósszal nyakonöntve, szigorúan 1600 karakteren belül maradva és linkek nélkül, mert ez egy újságcikk.
Sár helyett fantáziát
Minden eddiginél durvább kampányra számít a Békés megyei közvélemény, legalábbis azon része részt vett a Beol egyik múlt heti szavazásán. A minta persze nem reprezentatív, ám a napi szavazásokon nyert eredmények az esetek többségében megegyeznek más mérésekkel.
Egyelőre semmi nem igazolja egyébként, hogy durvulna a kampány, sőt inkább enyhe unalom és főleg fantáziátlanság árad az újságpapírból, a tévé képernyőjéről, a számítógép és a mobil kijelzőjéről. Erre legjobb példa a nyugdíjasokra áradó össztűz a nagy pártok részéről: hirtelen fontosak lettek a nagymamák és a nagypapák, hiszen ők a szavazataikkal felülírnak minden más társadalmi csoportot.
Talán a kis pártok visznek némi színt a kampányba, nekik ugyanis óriásplakátra, tévészpotra nemigen futja, ráadásul a hagyományos formákkal egyre kevesebb potenciális választó érhető el. Így ha a hegy nem megy Mohamedhez, Mohamed megy a hegyhez: több formáció sikeresen beágyazta magát a közösségi webre, főként a Facebookra, de valamire való kampánystáb és jelölt blogot vezet és persze a Twitteren is megnyilvánul.
A web 2.0-ban rejlő lehetőségekkel azért a nagyok is megpróbálnak élni (Obama ebből a szempontból mindkét oldalon példakép), ám egyelőre csak csetlés-botlásnak tűnik például Szanyi Tibor twitteres és Orbán Viktor facebookos jelenléte. Talán abból az aranyigazságból indultak ki, hogy aki egy forradalmat nem tud legyőzni, álljon az élére.
Durvulás tehát egyelőre nincs, inkább csak tapogatózás, de az elkövetkező bő két hónap még sok mindent hozhat. Reménykedjünk, hogy téved a többség, már ami a durvulást illeti, rosszindulat helyett hátha a fantázia uralja ezt a 2010-es kampányt.
Beszólásszabadság, avagy trollok, regisztráljatok!
Február elsejétől a Beol.hu életében az egyik legnagyobb változás lép életbe: ezentúl felszámoljuk a játszóteret, mostmár csak azok hintázhatnak, libikókázhatnak és szaladgálhatnak a favárban, akik a mi óvodánk kölykei.
Magyarán: kizárólag regisztrált felhasználók kommentelhetnek a cikkekhez. Eddig is korlátoztunk a beszólásszabadságot rizikós témák (romák, közbiztonság, olykor közlekedés, Gyurcsány, Bajnai stb.) esetében, de a jövőben ez alapértelmezetté válik.
Az okokról már megírtam a posztot, amit éjfélkor élesítünk, lényegében őszintén, tehát nem egy hivatalos mellébeszélésről van szó.
Összefoglalva ez a lényeg:
1. Kinőttük magunkat annyira, hogy nem vagyunk rászorulva arra a néhány száz (vagy tíz?) júzerre, akik növelik ugyan az oldalletöltéseket, de alapvetően több kárt okoznak, mint hasznot.
2. Nem nagyon győzzük a moderálást, aki ezzel foglalkozik, gyakorlatilag improduktív munkát végez.
3. Jobb helyeken már régen nem lehet vaktában bárkinek bármit a monitorra taknyolni.
4. Az is improduktív, hogy hetente két-károm feljelentéssel kell a központban dolgozó jogászainknak, rendszergazdáinknak foglalkoznia, nem beszélve róla, hogy egy csomó becsúszott dolog miatt egyre rosszabb megítélés alá esünk.
5. Nyakunkon a kampány, s láthatóan működésbe léptek a különböző online troll-hadosztályok, velük hadakozni senkinek nincs kedve és ereje.
Kollégáim egy részében munkál egy kis félelem, hogy visszaesik a látogatottság, nem is az egyedi látogatók száma, hanem a látogatások, illetve az oldalletöltések (PI) tekntetében, én azonban ezt a megengedhető százalékon belülinek érzem, azaz nem lesz több 3-4 százaléknál, viszont a hozadéka ennél jóval több lehet: még inkább erősödik az a fíling, amin hosszú évek óta dolgozunk: a Beol.hu mindent egybevetve igenis egy komoly és mértékadó információs és közösségi portál.
Tisztelt olvasóink! Február elsejétől változnak a Beol.hu hozzászólási szabályai: a jövőben kizárólag regisztrált felhasználóink írhatnak bejegyzéseket a cikkekhez.
A hosszú ideje érlelődő döntést több tényező is indokolja. Mindenek előtt az, hogy az elmúlt öt esztendőben a Beol.hu nagykorúvá érett, olvasóinak száma pedig már több éve átlépte a kritikus tömeget. Ez azt jelenti, hogy a megnövekedett forgalom - jelenleg napi 20-25 ezer látogatás, 17-18 ezer egyedi látogató, 250-300 ezer oldalletöltés - a kommentek számát is jelentősen megnövelte és tapasztalataink szerint a mennyiség a minőség rovására ment, moderálási alapelveink rendszeresen sérültek, továbbá a kommunikációs zaj élvezhetetlenné tette a tényleges olvasói tartalmakat.
A legtöbb nagy látogatottságú tartalomszolgáltató jóval szigorúbban bánik ezekkel a : az igazán nagyok nem is teszik lehetővé a hozzászólást, csak bizonyos rovatokban, ott is kizárólag a regisztrált felhasználók számára. Sőt, egy valamire való blog is feltételeket szab a kommenteléshez.
Frissítés: Hírbehozó a Webisztánon egy friss posztot szentelt a problémakörnek, érdemes elolvasni a kommenteket is.
Mádi esete az ingatlanadóval - hol vannak az ősfideszesek?
Mádi Lászlót nem ismerem személyesen, azaz egy-két alkalommal találkoztunk talán még a mozgalmi időkből. A szabolcsi képviselő ugyanis ősfideszes, 1990-től tagja az Országgyűlésnek és nagy valószínűséggel már régen útjában lehet valakinek, mert nagyon csúnyán elbántak vele.
Mádi László 20 éve
Történt ugyanis, hogy a héten egy fórumon azt találta mondani, egyébként gazdasági szakemberek előtt: hosszú távon a Fidesz sem tartja ördögtől valónak az ingatlanadót. Csakhogy ez nem illett bele a jelenlegi "lőjünk mindenre, ami mozog"-típusú Fidesz stratégiába, ezért nem hogy csak cáfolták az ingatlanadóra vonatkozó kijelentést, hanem közleményben jelezték: Mádi nem is kerülhet fel egyik választási listára sem.
... és most
Szóval rendnek kell lenni, ami lehet, hogy hatékony szervezetműködtetési forma, azonban mindenképpen riasztó, és nem csak azért, mert az ősfideszesekre egy ugyancsak akkori fideszes valamilyen szinten empátiával gondol. Egyébként ide kapcsolódik: vicces volt, amikor csütörtökön a szerkesztőségben jártak a kampányoló pártok képviselői a cég választási etikai kódexének ismertetésére (no és persze a hirdetési tarifákat is most nyújtottuk át :)), és gyakorlatilag két ősfideszes is volt a csapatban, persze nem a Fidesz képviseletében: Fülöp Zoli az SZDSZ-t (vagy demokratikus közepet, ki tudja?), míg Gál Pista az LMP-t képviselte - a megbeszélés után mosolyogtunk is egy jót ezen...
Lesz-e nekem iPad-em?
Amikor megláttam az első cikket róla még a bejelentés napján, gyorsan retwiteltem valaki miniposztját, hogy igen, nekem kell egy ilyen.
Az Apple új táblakütyüjéről van szó, amelyet fejben már elég jól ismerek, magyarán elolvastam szinte minden cikket, amit kedvenc tech-portáljaim írtak róla. Meg persze a blogokat is, sokan sokféleképpen közelítik, vannak elutasítók, távolságtartók és vannak persze rajongók, ők leginkább azok közül kerülnek ki, akik amúgy is lelkes használói Steve Jobs cége termékeinek.
Jómagam sajnos nem tartozom ezek közé, mi több, az iPhone-láz is elkerült, nem csak anyagi okok miatt, viszont egy ilyen 500 dolláros kis eszköz megfontolandó beruházás lehet.
Pontosabban nem elsősorban nekem, hiszen az én hálózati életemnek jelenleg megfelelő segítője a laptop (néha PC), illetve okostelefon, az utóbbi alkalmas arra, hogy folyamatosan figyeljem az információáramlatot (e-mail, twitter, web), adott esetben a kommunikáció kétoldalúvá is tud válni, azaz megválaszolom az emileket, twitterezek, rövid blogbejegyzéseket pötyögök, bár ezt mára kiváltja a mikroblogolás.
Viszont kevés szó esik a vállalati szféráról, esetünkben a médiáról, azaz nem biztos, hogy az iPad kizárólag, vagy főként a magánszórakoztatást szolgálja. Például el tudom képzelni, hogy közvélemény-kutatók pötyögik be a kérdezettek válaszait az utcán a vállalati rendszerbe, vagy éppen áruterítők ellenőrzik rajta az aktuális készleteket vagy éppen nagyarcú menedzserek előkapnak egy ilyet a borjúbőr tatyóból a kávéházban és ellenőrzik a vállalati levelezést, esetleg egy gyorsprezentációt mutatnak be a beszélgetőpartnernek.
És igen, itt vagyunk mi: az újságíró a hóna alá kap egy ilyet és bárhonnan online tudósítást tud küldeni, a fotósnak sem kell sokat tökölnie egy esemény helyszínén, vagy éppen végre az ügyeletes szerkesztőnek (háromhetente nekem) sem kell otthon rohadnia egész nap: bele a hátizsákba, bringára fel, aztán ha van valami, három perc alatt fel lehet lőni a webre aztán tekerés tovább a végtelenbe.
Egy év múlva meglátjuk, forradalomról vagy éppen múló szeszélyről van-e szó, az igazi áttörés az lehet, ha Android vagy más alapon is megjelennek hasonló kütyük a piacon és ezeket tényleg befogadja mind a privát, mind az üzleti szféra. Én mindenesetre úgy próbálom intézni, hogy beruházási döntéshozóink értesüljenek a felvázolt lehetőségről...
Hajrá Békés megye
Ragyogó ötlettel állt elő az Index, szerintem most először vált kézzelfoghatóvá, hogy a közösségi média nem csak egymás bejelölgetéséről, virtuális farmok létrehozásáról, működtetéséről, egymás étrendjének megismeréséről szól, hanem kiváló mozgósító erővel is bír.
Holnap reggel indul a Megyék harca projekt, a részletekbe nem mennék bele, az eddigi tudnivalók itt érhetők el, a többi a Facebookon, a Békés megyei rajongói oldalon.
Első látásra én szívesen nyomulok ebben a játékban privátban, de ha lesz rá mód, a Beolt is megpróbáljuk bevonni (hadd ne részletezzem ennek marketinges hasznát), ha másért nem, hát egy kis viharsarki öntudatápolásért, így is arról szól minden cikk, hogy itt a legalacsonyabb a dzsídípí, meg a bér is innen megy el a legtöbb fiatal. Hát most mindenki hozzáteszi, ami a szürkeállományából kifutja, akár itthon van, akár elvándorolt és megmutatjuk a többi megyének, hogy milyen az a viharsarki virtus...
Ezt a posztot tehát tekinthetjük felhívásnak is: aki tud, vegyen részt ebben a játékban, ami persze több ennél, hiszen vélhetően az elkövetkező időszak legnagyobb webkettes akciójáról van szó.
(Egy kis gonoszkodás: nem tudtam nem találni némi párhuzamot az egykori Amőba nevű MSZP-közeli ifjúsági játék és e között, de aztán elhessegettem a dolgot, Haász János egykori kollégám, aki most Index-munkatársként a Megyék harca Békés-felelőse erre bölcsen megjegyezte: ha benne lettünk volna, most Brazíliából küldenénk az sms-eket, vagy zuschlággal együtt élveznénk a kecskeméti mikroklímát)
A betárcsázós nettől a twitterezés pszichológiájáig
Nagyon jó kis ingyenes kézikönyv jelent meg (vagy hogy is kell mondani, szóval került ki a netre), a Terepnapló blogról tölthető le Nagy Tamás munkája, de akár itt is el lehet olvasni. Tanulságos nem csak szakmabelieknek és az online kommunikáció iránt érdeklődőknek, sőt nem elsősorban nekik szól, hanem azoknak a vezetőknek, akik érintettek különböző marketingügyekben és főleg döntéseket is hoznak ezekben.
Tehát ne habozz, olvasd és juttasd el a főnökeidnek - is - mielőbb, én is ezt teszem.
Én már elkezdtem, bár leragad a szemem, még "lapozgatom" egy kicsit, jól esik újra kóstolgatni régen nem hallott kifejezéseket, úgy mint: icq, Mindenkinet, Internetto, Kiwi, Freestart, betárcsázós net...
Ha huszas vagyok...
Szolgálati közlemény következik: újra élnek a pannonos mobilszámaink, esetemben a 20/96-47-036.
Ősszel úgy gondoltuk, elég volt fejenként a három, illetve kettő telefonból, ugyanis hatalmas káosszal, logisztikai zűrzavarral járt ezek áttekintése, ezért profiltisztítást hajtottunk végre, azaz csak a fő telefonokat hagytuk meg. De aztán néhány félreértés miatt és a privát szféra megmentése érdekében úgy döntöttünk, visszaállítjuk az eredeti, több mint tíz éve élő és vélhetően nagyon sok helyre lementett számainkat.
YouTube-csatornám
Molnár Józsi
... már ha fogalmazhatok így, belterjesen, de a csabacsűdi helyhatósági választást megnyert független (fideszes támogatással, ha jól látom mellette Domokos mestert) polgármester gyermekkori haverom, pontosabban gyerekkorunkban haverok voltunk, ő egy évvel járt felettem az általánosban, aztán persze jól elkeveredtünk.
Szem elől nem tévesztettem persze, mert apámmal az elmúlt évtizedekben munkakapcsolatan volt így néha-néha szóba került, egyébként az önkormányzatnál dolgozott, meg képviselő is volt.
Azt, hogy nyerni fog, látható volt, például apám is rá szavazott, mint ahogy reggel elárulta, amikor meglátogattuk. (Mondjuk az ellenfelek nem is nagyon veszélyeztették ezt a győzelmet, az egyik induló például ilyen kezdetű szórólapot küldött karácsonyra, idézem: Tisztelt csabacsűdiek, szeretettel köszöntöm Önt...)
Józsi egyébként egy rendes fickó, becsületes, egyenes gondolkodású, úgyhogy reméljük, a politika nem fogja rossz útra téríteni, de az a jó ezekben a kis falukban, hogy ennyire mikroszinten a pártok keze nem avatkozik be a hétköznapokba.
Ezt a kis videót most találtam, még a kampányidőszakban készült, szóval Csabacsűd új polgármesterének ez lenne a programja:
Egymás szemében, aktuális
Közel háromszáz iWiW-ismerősöm nagyra értékeli tájékozottságomat és kreativitásomat, de jó ízlésemet és szépségemet még mindig nem veszik észre :)
Keresőszavak, 2009 december
Akkor egy mindig népszerű poszt: decemberben mely keresőszavakra jött a legtöbb találat a blogra? Még mindig a Trabant vezet, ami kétféleképpen is szerepel, egyrészt, mint kultikus (nekem az első) autó, másrészt a még kultikusabb magyar underground zenekar...
Új fejléc, ellentétek vonzásában
Talán az elmúlt évek bűntudata miatt - mivelhogy nem túl sokat foglalkoztam az "alapbloggal" - ma egy kicsit belementem a forráskódokba és átalakítottam ezt-azt.
Mindenek előtt a fejléc, ami szembetűnő, kerestem valami jót az alap freeblogos helyett, de csak erre futotta - egyelőre. Alapvetően nem biztos, hogy helyes a nem túl bizalomgerjesztő fejemet ott is megmutatni, viszont archív képek közt tallózva a Picasán ez valahogy megtetszett, ugyanis kontrasztja mind a címnek, mind a tartalomnak is egy kicsit.
Kisváros - természet
Alföld - hegyek
Liberalizmus, kozmopolitizmus - Erdély, azaz magyarság
Rock, underground - tiszta forrás, népzene
És még biztos van néhány ilyen variáció, szóval egy kicsit olyan konklúziót akartam kihozni, mint a chocito-reklám kratívjai: ne ítélj elsőre...
Rockhajó - amikor még fontos volt a zene és a média
Nagy bűn lett volna kihagyni a Rockhajó című filmet, ma délután néztem meg itthon. 2009-es film a hatvanas évek igazi atmoszférájával, de mondhatjuk úgyis, hogy kinek-kinek a maga lázadásának időszakát hozza elő, nekem szerencsére két tinikorom volt: egy a hetvenes-nyolcvanas évek fordulóján, egy pedig tíz évvel később.
Zenéről szól és médiáról, amikor még mindkettő fontos volt külön-külön és együtt. Jó lenne most is élni-halni a jó zenéért és még jobb lenne, ha lenne egy olyan hiteles médiumunk, mint a Rock Rádió, akár belülről, de én már azzal is megelégednék, ha fogyasztóként lenne ilyenem.
Ajánlom mindenkinek, egyszuszra lehet röhögni és elérzékenyülni és persze magunkra és másokra ismerni. Kell ennél több?
(erő)szakszervezeti ügy a postán
Alaposan felháborított egykori munkaadóm, a Magyar Posta keménynek szánt, de inkább szánalmas akciója, jelesül 27 postás kirúgása. A dolog személyesen is érint annyiban, hogy a négy orosházi kézbesítő közül kettőt jól ismerek, mi több, volt kollégák és bizonyos fokig a barátaim is, Szombati Feriről (balról első) és Érdi Laciról (balról a harmadik) van szó, de a másik két srác is ismerős látásból.
A mai napig nem tudom, miért jártam postaforgalmi szakközépbe, talán mert akkoriban (hetvenes évek vége), az volt a trend, hogy a gyerek szerezzen érettségit és tanuljon mellé egy szakmát is. Nem szülői nyomás volt, anyámék jobban örültek volna, ha a szarvasi gimibe járok, talán egy hirtelen jött szabadságvágy miatt lettem koleszos jó messze a falunktól.
Érdekes világba csöppentem, mitagadás, nem is túl sokáig voltam a gépezet részese: 1982-tól 85-ig mozgóposta (benne másfél év katonaság), majd egy kis kézbesítés Budapesten, rovatolás, újságkihordás, kézbesítés Orosházán, majd 22 éve búcsút intettem a cégnek, igaz, 2002 és 2006 között dolgoztam A postás újságnak és most örülök, hogy már nem így van, mert nehéz lenne jópofa dolgokat írnom egy ilyen cég üzemi lapjába.
Alapvetően nem vagyok szakszervezetpárti, talán sosem voltam tagja ilyen típusú szervezetnek, azonban alapvető jogokat tiszteletben tartani nem árt. És az érdekvédelemhez való jog ilyen. S bár első fokon a bíróság elmarasztalta a szakszervezetet, a döntés nem jogerős. Továbbá nagyon rossz üzenet, hogy ennek hatására leszámolás kezdődik egy szervezetben, hogy abból okuljon a többi munkavállaló, ne adj Isten a többi szakszervezet.
Menjünk tovább: a Magyar Posta példátlan példát statuált azzal, hogy helyi szinten is tisztogatásba fogott és mezei résztvevőket rúgott ki. Ráadásul jó szakembereket, becsületes dolgozókat, ami végképp érthetetlen. Bár ez utóbbi nem lehetett különösebb megfontolás tárgya, hiszen a döntés nem helyben született, hanem része a központi leszámolásnak, hiába handabandázik a cikkben a hivatalvezető munkamorálról és egyebekről.
Nem tudom, a munkaerőpiacon mekkora a kereslet a meghurcolt, kirúgott postások iránt, sajnos a dolgok jelen állása szerint nem lehet túl nagy, remélem, a négy kézbesítő mielőbb talál valamilyen állást, hogy mielőbb elfeledhessék azt, ami történt velük.
Keresés
Korbely György
Névjegy létrehozása
Munka
Régi bejegyzések
- Jelen
- 2010. február
- 2010. január
- 2009. december
- 2009. november
- 2009. október
- 2009. szeptember
- 2009. augusztus
- 2009. július
- 2009. június
- 2009. május
- Az összes »
E-mail nekem korbely_kukac_gmail.com
Utolsó kommentek
- Szolidaritás a cigibloggal, tektit: Gondolom,haszontalan, volt dohányos nem dohányzók ülnek ott hivatali székeken... »
- Szolidaritás a cigibloggal, sod: akármilyen undorító dolog dohányozni, dohányozni zseniális dolog. »
- Mádi esete az ingatlanadóval - hol vannak az ősfideszesek?, Rambo: Képzeljük el, hogy egy Coca-Cola sajtókonferencián a szabolcsi képviselő... »
- Ha te fészbúk, én majd jutyub, Balla Andris: Tegnap még mesterházy videója alatt volt rengeteg komment, mára kikapcsolták... »
- Beszólásszabadság, avagy trollok, regisztráljatok!, Porcsin: Sok sikert! Biztosan némileg, ideiglenesen visszaszorulnak a trollok, de a... »
Legtöbb komment
- Beszólásszabadság, avagy trollok, regisztráljatok! (5)
- Szolidaritás a cigibloggal (2)
- Mádi esete az ingatlanadóval - hol vannak az ősfideszesek? (1)
- Ha te fészbúk, én majd jutyub (1)
A legjobbak
Kategóriák
Linkek
-
Blogok, amikhez közöm van
- B(eo)LOG, a Beol.hu szerkesztőségi blogja
- A Hegyalja Fesztivál blogja
- Az OKÉ blogja
- Nagyerika blogja
- Földiek
- Janika blogja
- Miso blogja
- Katanapló
- Uzsidoboz
- Ugyan már, kérem
- Könyvtárosháza
- A magamét mondom
- A Hónap blogja
- Napjaink
- Webisztán
- Médiablog
- Onlinemarketing blog
- Anonim Antagonisták
- Cellanapló
- Terepnapló
- freeblog főoldal
- freeblog admin
- freeblog admin
A családban marad
Lokális
Napi kötelező
